"Minket nem könnyű kezelni. Nem épp napközben, de este nehéz velünk"

Interjú a Weedeater zenekarral

2018. május 10. - RaczUr

32207539_1800731123317172_7683540142849523712_n.jpg

Április 23-án a Weedeater egy nagyon erős koncerttel kápráztatott el minket. Dave „Dixie” Collins, és Dave „Shep” Sheperd pedig rábólintottak egy interjúra, de csak koncert után. Érthető volt, hiszen csak ők léptek fel, és egy bandaszabályba is ütközött volna (lásd lentebb). A koncert után viszont elég kötetlen hangulatban ment a társalgás, break táncról, favágásról, Ren & Stimpy-ről és nem funkcionáló tollakról.


Rock Station: Amikor először láttalak titeket 2010 körül itt Budapesten, egy kisebb helyen…
Dave Sheperd: Ott csesztünk be nagyon Stevennel, nem?
Dave Collins: Nem, az Lengyelországban volt… Ó ember! Annyira jó, hogy ilyen korán végeztünk! Mennyi az idő? 11 óra?

RS: Jobb ha korán van vége a koncerteteknek?
DC: Jobban szeretünk későn játszani, mert egész nap alszunk. Viszont! A holnapi egy könnyű nap lesz, Bécsbe megyünk az Arenaba, úgyhogy 2 és fél óra alatt ott leszünk.
DS: A mostani egy kicsit korai volt, nem tudtunk annyit inni.
DC: Nem ittunk eleget. Eddig. Nem vettük észre, hogy lassan már zenélnünk kell, úgy szóltunk egymásra, hogy: gyerünk, gyerünk! Inni kell!
DS: Ittunk a színpadon.
DC: Az is igaz.

RS: Bezavart, hogy nincs előzenekar, ami jelezné, hogy mikor kell elkezdeni inni?
DC: Ja, olyankor itt ülünk a backstage-ben és iszunk. Két órát ülünk, iszunk, aztán nekiállunk zenélni.

RS: Ez a banda szabály?
DC: Igen, aztán iszunk egész este.

32191059_1800731129983838_4413958196704575488_n.jpg

RS: A koncert utáni bulikban is benne vagytok? Pl. itt is lesz nem sokára egy rock disco, ezeken ott szoktatok maradni?
DC: Persze! Ma este biztos maradok partizni.
DS: Dixie amúgy legendás break táncos.
DC: Trófeáim is vannak! Komolyan! Nem viccelek! Az egyiket 12 évesen kaptam, megnyertem egy break tánc versenyt.
DS: Meg tud hátrafelé szaltózni is. A múltkor Atlantában például leállítottuk a forgalmat, és hátra felé szaltózva ment az utcán. Egy igazi multitalentum a srác!

RS: Ezt színpadon is lehetett látni.
DS: Egyszer a Corrosion Of Conformity-vel játszottunk. Pepper Keanen tartott bakot neki egy hátra szaltóhoz.

RS: Történt már baleset ezekből a mutatványokból?
DC: Óóó persze! Rengetegszer!

RS: Mi volt a legkomolyabb?
DC: A fejemre estem.
DS: A legrosszabb talán az volt, amikor reggeliztünk egy gyorskajáldában, és Dixie felpattant a pultra, de nem vette észre, hogy egy tál van az asztalon. Nekikészült a hátraszaltónak, de a lába megcsúszott a tálon, és egyenesen a fejére esett. Olyan hangja volt, mint egy dinnyének. Két hétig nem tudta mozgatni a fejét.

32169440_1800731103317174_1151658990380253184_n.jpg

RS: Elég szar lehetett, főleg úgy, ha közben zenélni is kell.
DS: Hát ja! Próbákon kétségbe esetten kiabált, hogy „Shep! Merre vagy?”, mert nem tudta felém mozdítani a fejét. Fel kellett volna rakni egy csomó tükröt, hogy lásson minket.

RS: Dixie, ha jól tudom, gördeszkázol is.
DC: Bizony, deszkázok.

RS: Manapság is?
DC: Igen, ha van rá időm, akkor deszkázok, de turné előtt nem jó ötlet, nehogy tönkre verjem magam. De, igen, szeretjük azt a kultúrát, meg benne is vagyunk.
DS: Bármiben, ami veszélyes.
DC: Ja. Tűz, meg petárdák, azokkal is vannak sztorik.
DS: Pont mielőtt jöttünk erre a turnéra, akkor volt, hogy fát kellett vágnom láncfűrésszel. Akkor azért nyafogtam, hogy lehet mégse kéne csinálnom. De végül senkinek sem esett bántódása. Kivéve a fáknak. Legalább nem vágtam le a karomat vagy a lábamat. Ez szerencsés.
DC: A láb levágás nem olyan vészes. Persze, nem túl jó dolog, de nem kell a gitározáshoz. Szereznénk neked valami botot, vagy egy fadarabot.
DS: Vagy egy műlábat!
DC: (Dixie énekelni kezd)

RS: Akkor adja magát a kérdés: melyik a kedvenc Ren & Stimpy részetek?
DC: Ez! Meg a lóasszony! Azt nagyon imádom!
DS: Én a kenyeres részt, amiben a szuperhős kenyér van.
DC: Le vagyok izzadva! Onnan tudod, hogy dolgoztál, hogy le vagy utána izzadva…

A Weedeater roadja jön be:
WR: Megy még az interjú?
DC: Igen! Szia apu! Apunak szoktuk hívni.
WR: Apu rossz hírekkel jött.
DC: Mi a baj?
WR: Minden cuccot ki kell rámolnunk 45 percen belül.
DC: Óóó, rendben, meg lesz.
(A road hitetlenkedve néz Dixie-re)
WR: Rock disco lesz, és a csajszik flitterben rázzák majd. Bitches in glitches. Úgyhogy kapkodjátok magatokat.
DC: Ha vége az interjúnak, megyünk is. Köszi Apa!
DS: Nagyon nehéz találni olyan embert, aki..
DC: Remek munkát végez.
DS: Igen, mi…
DC: Minket nem könnyű kezelni. Nem épp napközben.

RS: Olyankor alszotok.
DC: Pontosan, olyankor alvás. De este nehéz velünk… Oké, tehát van fű, kóla, meg csoki. Királyság!
DS: Akarod mondani Pepsi!
DC: Tök mindegy. Szüleim úgyse tudnak magyarul olvasni.

img_4284.jpg


Az eddig is elég kaotikus interjú aztán még inkább káoszba fulladt, amikor is Dixie egy alma bongot próbált csinálni. Shep hozzáfűzte, hogy mennyire aktuális, mert ma van a Föld napja. Csak egy napot tévedett, mert az egy napja volt, ekkor meg Szent György napja, és a könyv világnapja. Utóbbinak is lett apropója, mert egy toll kellett volna az almát vizslató Dixie-nek. (Dixie: „Nem írni akarok, bonghoz kell. Nem tudok betűzni) A műveletben el lett barmolva egy toll, egy másik toll (meg 7-8 perc várakozás után érkezett meg) elkészült az alma bong. Shep, és Dixie egyetértésben mondta: „That was a good apple!

Fényképek: POtographic Pictures

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4513903716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum