RockStation

Wiegedood – De Doden Hebben Het Goed III (Century Media, 2018)

Első osztályú belga sötétség

2018. május 16. - p.man

wiegedood_de_doden_hebben_het_goed_iii.JPGA belga Wiegedood egyre ismertebb black metal körökben, és ez nem feltétlenül csak az intenzív menedzsment-munkának és a folyamatos turnézásnak köszönhető. A trió az elmúlt három évben a De Doden Hebben Het Goed album-trilógiában a modern európai black metal egyik nehezen megkerülhető anyagát tette le az asztalra. A hármas utolsó tagja néhány hete érkezett, és jópár meghallgatás után alább el is mondjuk a véleményünket róla.

Az album ismertetéséhez nem szorosan kapcsolódik, de a keletkezés körülményeihez talán valamit hozzáad a Church Of Ra kollektíva ismerete. A név egy alkotói csoportot jelöl, ami egy ügyes marketingfogással valamiféle szektariánus jellegű ködbe vesző módon tömörít néhány, többnyire belga zenészt és zenekart. A nemrég nálunk is tiszteletét tevő poszt-akármi Amenra, a mostanában inkább meditatív doom Bong-Ra, a postblack Oathbreaker tartoznak a Church Of Ra kötelékébe, és természetesen jelen írás tárgya, a Wiegedood. Azoknak ez persze nem meglepő, akik tudják, hogy a trió kétharmada adja az Oathbreaker egyik felét, így a kapcsolat megvan, de az összehasonlítás is nehezen megkerülhető.
wiegedood_band.jpgA Wiegedood nem vacakol, a nyitó Prowl géppuskaszerű tempója tulajdonképpen az első másodperctől az utolsóig nem ereszti a hallgatót. Nem kell hozzá különösebben sok idő, hogy világos legyen, itt szó sincs semmilyen posztrockos okoskodásról, túlbonyolított szimfonikus körítésről. Itt a kétlábgépes zakatolás, blastbeatek és károgás viszi a prímet, és egy kezünk elegendő a pillanatok megszámlálásához, amikor egyáltalán a középtempó esélye felmerül. Ez nyilván nagyon szimpatikus, de nem könnyű út zenésznek és hallgatónak sem, de az első akadályt jól veszik a srácok: a négy dal, alig több, mint harminc perc pontosan annyit ad, amennyit jó érzés befogadni, anélkül, hogy fárasztóvá válna.

Ha az eddigiekből nem lett volna világos, akkor mondjuk is ki, a Wiegedood a lehető legtisztább forrásból igyekszik meríteni. Teszi ezt úgy, hogy a De Doden… nem válik egy közepesen kínos és teljesen felesleges retro-black anyaggá, hanem végig tudható, hogy ez egy napjainkban készült anyag. Persze nem kell hozzá különösebben sokat megélt fül, hogy a Mayhem / korai Darkthrone / Emperor tengelyen elhelyezzük a hatásokat, de ott és úgy jön be egy tempó- vagy hangulatváltás, ahol és ahogy manapság szokott. Érdekes, hogy az alapvetően egyféle módon készült dalok valamiért mégsem válnak önismétléssé: a Doodskalmról beugorhat a nyolcvanas évek német thrash vonala, amit a címadó elég nyilvánvaló A Blaze… korabeli Darkthrone hatása követ, azért, hogy a végén a Parool inkább Mayhem-szerű búcsút mondjon a hallgatónak.

A fentiek alapján lehet, hogy úgy tűnik, hogy az új Wiegedood album jobban leírható a hatásai mentén, mint saját jogán. Viszont ez nincs így. A De Doden… egy, a műfaj klasszikusait megidéző, de minden tekintetben korszerű black metal album, ami tűrhető valószínűséggel meg fog jelenni néhány év végi best-of listán is. Nem mellesleg, június 05-én a Dürerben élőben is meggyőződhetünk a trió ütőképességéről, ami természetesen erősen ajánlott mindenkinek, akit egy kicsit is megmozgatnak a blastbeatek.

5kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2113954084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum