Ozzy Osbourne, Hollywood Vampires, Jonathan Davis @ Letiště Letňany reptér, Prága, 2018. június 13.

No More Tours

2018. június 25. - bönin

ozzyosbourne-event-2018-27ab80fb02.jpg

Ozzy Osbourne halhataltan. Legalábbis szeretném azt hinni. Úgy tűnik az évek nem fognak rajta, dolgozik az a neandervölgyi genetika, ami a denevér evés mellett talán a második legnagyobb story az öregről. De az is lehet, hogy ennyire tartósítja az pia és drogmennyiség amit három évtized alatt magába lapátolt. Esélyes, hiszen a gyógyszer adagját az elkövetkező évszázadig bevette előre a 80-as években, így remélem, hogy a majdnem 70 éves metal legenda egyben marad még egy darabig.

1980 óta Ozzy számos profi zenésszel dolgozott együtt és több legendás heavy metal lemez született a kezük alatt, amik megkerülhetetlenek a műfaj szempontjából. Ozzy bármennyire is populáris volt, van és lesz, kihagyhatatlan metal slágereket alkottak a csapatával és elképesztő őrült élő show-kat produkáltak. Egy szó, mint száz, a heavy metal történetének meghatározó alakjai. De ez a beszámoló nem Ozzy munkásságáról, vagy életpályáról szól, e téren ajánlom több könyvét is ezzel kapcsolatban.

Ozzy-t mostanában inkább a Black Sabbath-al láthattuk ismét, de mint tudjuk a metal alapítói sajnos befejezték a turnézást, bár ki tudja, nem az első búcsú koncert/turné, ahogy az öreg is már párszor eljátszotta, hogy visszavonul. Ozzy, állítása szerint, nem fog több világkörüli turnét csinálni, csak pár alkalmankénti fellépést vállal be a jövőben. Így a fanatikusoknak jó oka volt, hogy megnézzék (utoljára) az öreget… meg hát ki tudja, Lemmy se élt addig amíg szerettem volna.

2_1008166_120419.jpg

A bulinak egy prágai repülő tér adott teret, mely lehetővé tette, hogy az ember egy fél napos fesztiválon érezze magát. Becslések szerint 30 ezer ember tódult ki, hogy lássák az aznapi felhozatalt, mert hogy Ozzy nem egyedül csinálta a showt. A fél órás sorbaállásokat a toi toi-nál kiváltotta a harminc másodperces sörszerzési akció, a csehek nagyon fel vannak készülve, ha sört kell inni, illetve felszolgálni.

Bennem csak később tudatosult, hogy Ozzy kikkel is turnézik. Az első bandát életemben nem hallottam és bevallom azóta sem néztem utána, elég hidegen hagyott a dolog, így bunkó módon lapoznék is a következőre. A második fellépő a Korn frontemberének, Jonathan Davis-nek a szoló attrakciójában merült ki, efelett azért nehéz elsiklani, kíváncsi lettem volna, hogy tolja az úriember, annak ellenére, hogy az új anyagáról egy számot sem hallottam még, de nem értünk oda időben…. a prágai kocsmákban torzul az időérzék. Egyébként a csehek felháborodottan konstatálták, hogy sokkal hamarabb kezdődött Davis performansza, így sokan le is maradtak róla.

Számomra kellemes csalódás volt a szupersztár formáció Hollywood Vampires, ami eredendően Alice Cooper által alapított piálós kult klub volt anno Los Angelesben. Alice bácsi összecsődített pár különleges arcot, a banda megkapta a klub nevét, majd csináltak egy teljesen hallgatható rock albumot és azóta turnézgatnak, bár Európa felé ritkábban járnak. A banda fő attrakciója Johnny Depp, akiről tudtam, hogy zenélget és óriási nagy spanja többek között Marilyn Manson-nak, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer élőben látom színpadon. Számára ez a kenyérkereső színészi munka melletti kikapcsolódás, úgy tűnik neki ez a hobbi, turnézás a haverokkal miközben mellékesen nyomhat egy kis rock n roll-t. Az arc annyira laza volt, hogy le a kalap előtte, szivarkával és két kiló logó lánccal pengetett fel alá, sőt két számot még le is vokálozott és meglepően nincs szar hangja. Amennyire adtam Johnny-t, én azért örülök, hogy színészként ismert nem pedig zenészként, mert a kisugárzása ellenére amatőr a srác ezen a téren. A banda többi tagjától sem dobtam akkora hátast. Joe Perry az Aerosmith gitárosa már lassan nyugdíjba mehetne, de azért még szépeket szolózott az öreg és ő is élte a bugit. A dobos viszont nagyon ügyes srác volt, a billentyűst észre se vettem, de mind a ketten Alice bagázsából vannak. El kell ismernem élveztem a bulijukat, volt Motörhead Ace of Spades és még sok feldolgozás, lehetett rá melegíteni, főleg, hogy közben bekaptam két whiskeyt és pár korsó sört.

10_4680_120410.jpg

A hadseregnyi embertömeg között átpréselődve sikerült egy egész jó helyre állni sajnos aránylag messze, de legalább pont középen a színpaddal szemben, így amikor a főnök elkezdte a buliját elégedetten sasoltuk a két perces intrót, ami Ozzy legismertebb slágereinek és arcképeinek egy nyers montázsa volt. Muszáj említést tennem a srácokról, akik most a mesterrel zenélnek. A leglényegesebb, hogy visszajött az azóta megpapásodott, de még mindig 60-as karokkal daráló Zakk Wylde – talán most már nem állatkodnak annyit mint anno, régen el voltak tiltva egymástól, annyira csapatták a tudatmódosítást. Kedvenc Ozzy albumomat a No More Tears-t például együtt írták. A dobok mögött a Black Sabbath élő dobosaként ismert amerikai/görög származású Tommy Clufetos ül, míg a bőgőt már több mint tíz éve Rob Nicholson (ex-Rob Zombie) viszi.  51_1008166_120429.jpg

Ozzy főleg régi számokat hozott, főleg az első albumáról és a No More Tears-ről játszottak, plusz pár Black Sabbath slágert. A cikk végén megtaláljátok a számok listáját is. A színpadkép egyszerű, de stílusos volt, hozta az atmoszférát. Zakk Wylde 10-15 perces gitárszolóiról híres, ezért csodálkoztam is volna, hanem kap a srác egy kis rivaldafényt. Megoszlóak a vélemények, hogy egy koncertet érdemes e megszakítani ilyen hosszúságú performansszal, de amit most leművelt az fenomenális volt. Az őrület kezdődött a War Pigs elnyújtott szólójával, majd rádobta négy Ozzy szám gitár riffjeinek egyvelegét. Leugrott a közönség elé a kordonhoz és sétálgatva háton, majd foggal stílusosan befejezte a mókát. A csehek keveset mozogtak, de láthatóan nagyon élvezték a bulit, az óriási tömeg ellenére is. Ozzy imádja ugyanazokat a jól bejáratott tömegfelkorbácsoló mondatokat szajkózni: „Let’s go fucking crazy!” a kedvencem. Hatalmas az öreg. A buli végén nem maradhatott el a „One more song!” sem, Ozzy igényli, hogy nyomjon még ráadást. A főnök tehát a régi, majdnem ugyanazt csinálja, amit 40 éve csak drog és pia nélkül, tehát annyira nem "fucking crazy". De még mindig imádni való és profi show-t ad a rajongóinak.

img_0530.JPG

Számlista:

Bark at the Moon
Mr. Crowley
I Don't Know
Fairies Wear Boots (Black Sabbath)
Suicide Solution
No More Tears
Road to Nowhere
War Pigs (Black Sabbath)
Zakk Wylde gitár szóló: Miracle Man / Crazy Babies / Desire / Perry Mason
Dob szóló
I Don't Want to Change the World
Shot in the Dark
Crazy Train
Mama, I'm Coming Home
Paranoid (Black Sabbath)

FOTÓK: 
Patrik Bouzek, Jaroslav Noska & apósom :)

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2814069403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum