"Ha elveszed a heavy metalt, mivel helyettesíted?"

Interjú Ian Hill-lel, a Judas Priest basszusgitárosával

2018. július 26. - theshattered

judas_priest_b_h.jpgA keddi, zseniális Judas Priest koncert előtt volt lehetőségem pár szót váltani a legendás zenekar, a metal isteneinek alapítójával, az egyetlen megmaradt őstaggal, Ian Hillel. Nem hiába, jó tapasztalataim vannak az ilyen veterán zenészekkel, Ian is nagyon rendes volt, nagyon beszédes kedvében találtam, így megpróbáltam kifaggatni erről-arról. Szerencsére minden kérdésemre készségesen válaszolt, az alábbiakban olvashatjátok a végeredményt. (Fotó: Máté Évi)

Először is köszönöm a lehetőséget! Mennyire nehéz elütni a szabadidőt a turnén? Persze már van rutinod benne.
Ian Hill: Hát, igen, már volt idő kigyakorolni! (nevet) Nos ez egy gyönyörű város, tegnap volt időnk szétnézni, este is mentünk egy kört, nagyon-nagyon szép hely! Sajnos nem sokszor adatik meg, hogy szétnézzünk. Legtöbbször csak megérkezünk a városba, letudjuk a koncertet, majd másnap megyünk is. Ez elég kellemetlen, tudod, mert nagyon sok szép helyre eljutunk, csak egyszerűen nincs idő szétnézni. De tegnap volt, mentem is egy nagy kört. Ha megvan az idő rá, megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni belőle.

És van valami megszokott menetrended az ilyen szabadnapokon? Vagy esetleg városfüggő?
Ian Hill: Igazából azon múlik, hogy esik-e, mert akkor nem mozdulunk ki. (nevet) Ha éppen úgy alakul, szoktunk kirándulást is csinálni közösen, elmegyünk autókázni, ilyesmi. De ezt külön nem szoktuk.

Beszéljünk kicsit az új lemezről. Hogyhogy Tom Allomot választottátok újra producernek?
Ian Hill: Tom évekig a háttérben dolgozott, az élő dolgainkat keverte az elmúlt 10-15 évben, aztán ő keverte újra az évfordulós lemezeinket is. Egy jó ideig saját magunk producereltük a lemezeinket, aztán úgy döntöttünk, hogy erre a lemezre felkérünk egy külsős producert, így merült fel Tom neve. Senki sem ismeri jobban a zenénket, mint ő, így természetesen meg is kapta a lehetőséget. Egy olyan valakit is szerettünk volna, akinek megvannak a modernebb élei. Andy ajánláson keresztül került a képbe, semmit nem tudtunk róla, amíg nem találkoztunk vele. Tom már dolgozott vele korábban, szóval úgy voltam vele, hogy "Persze, legyen!". És Mike Exeterrel, a kiváló hangmérnökkel együtt egy nagyon jó produkciós csapatunk lett, nagyon jól is dolgoztak. Úgy értem, az ő érdemük, hogy ilyen jól szól a lemez. Nekünk csak játszani kellett. Ez volt a mi dolgunk. Az övéké a keverés. (nevet) És felülmúlhatatlan munkát végeztek, de tényleg!

Mik a kedvenc dalaid a lemezről?
Ian Hill: Azt mondanám, hogy a leginkább a Traitor's Gate, a Rising From Ruins, Evil Never Dies. Igazából mindegyik dalt szeretem, de ezekre mondanám azt, hogy szerintem a legjobbak.

Amikor annak idején elkezdtél zenélni és még maga a heavy metal kifejezés nem létezett, mik voltak az elképzeléseid a stílust illetően?
Ian Hill: Blues, blues rock. Ez volt a neve akkoriban. Nagyon sok John Milest, Freet, Fleetwood Macet hallgattam és persze Creamet, ők voltak a kedvenc zenekarom.  Valamint Hendrixet, természetesen. Akkoriban ez volt az alternatív zene, tudod, de szerettem a popzenét is. Az alternatív zenén belül inkább a blues rock volt a legnagyobb hatással ránk, innen vettünk át nagyon sokat és raktuk bele a saját zenénkbe. Természetesen a kezdeti időkben mindenki átvesz innen-onnan. De ez a bluesos vonal volt az, ami a leginkább hatással volt ránk.

Aztán kicsit kemény blues lett. (nevetünk) Mint a műfaj egyik szülőatyja, hogyan látod a műfaj jövőjét?
Ian Hill: Nehéz kérdés, de ahogy mindig is szoktam mondani: ha elveszed a heavy metalt, mivel helyettesíted? Egyszerűen nem lehet pótolni. Sokszor megpróbálták már kitúrni, de sosem sikerült. Nagyon sok öreg ember van, aki metalt játszik még mostanában is. Az olyan régi csapatokra gondolok, mint mi, az Iron Maiden, Deep Purple, akikre még kíváncsiak az emberek! (nevet) Egyszer csak sikerült feltörniük, megszerezni és megtartani a népszerűséget és még mindig toljuk. Egyszerűen jó, hogy vannak még ilyen csapatok.

judaspriest-11.jpg

És szerinted nem volt korai búcsúturnét hirdetni K.K. kiválása után?
Ian Hill: Ó, igen. Kicsit le akartunk lassítani, akármilyen hülyén is hangzik. Spórolni akartunk az erőforrásainkkal és magunkkal is, hogy ne égjünk ki gyorsan. Aztán jött Richie a lelkesedésével és az energiájával, szóval az egész lassítás ment a levesbe, újabb 4-5 évnyi turné következett, amit nagyon élveztünk, hosszú ideje nem éreztük magunkat olyan jól. Aztán a folytatás mellett döntöttünk. Nincs értelme megállni, addig fogjuk csinálni, ameddig csak tudjuk.

Szerinted mitől lesz valami olyan generációs sláger, mint például a Breaking The Law? Szerinted az újabb csapatoknak is összejöhet még ez?
Ian Hill: Hát, ennek a kereskedelmi oldalát kell nézniük. Mi mindenféle dalt írunk, lágyabbakat, lassabbakat is, nem csak gyors és súlyos témákat. A kereskedelmi rész, ami igazán fontos. Lehet, hogy sok metalfanatikus ellenük fordul, de különben nem kapnak játszási időt. Pedig az kell, hogy az emberek megszeressék a dalt, hogy játsszák a rádióban. Ez kell ahhoz, hogy megvegyék a lemezedet, hogy megszeressék a heavy metalt. Egyszerűen ennyi, ez kell, hogy népszerű legyen. A könnyebb dalokkal lehet játszási időhöz jutni, így lehet ott mindenütt, innen jön a népszerűség. Rá kell látni a kereskedelmi részére a dolgoknak, nem fogsz műsoridőt kapni, ha egymillió mérföld per órával játszol, nem fogják érteni. Le kell nyugodni és emberi élt adni a dolgoknak (nevet).

Tudsz mondani néhány dolgot Glenn alapítványáról?
Ian Hill: Igen! Van egy pólónk, árusítjuk is, annak a teljes bevétele a Glenn Tipton Alapítványnak megy, a Parkinson-kór gyógyítására.  Ez az alapítvány komoly céllal jött létre, a bevétele a betegség gyógyításának elősegítésére megy, amivel nagyon jól állunk jelenleg. Ez egy olyan dolog, amiről nem is tudtad, hogy bárkivel megtörténhet, amíg nem veled, vagy egy hozzád közelálló emberrel esik meg. Ez olyan, mint egy szívroham, hatással van az emberekre. De mégis egy szörnyű betegség, amiről te magad nem is igazán tehetsz. Nem tehetsz ellene semmit. Úgy értem, nem azért nem tud a színpadon játszani, mert hülyeséget csinált és elesett a motorral, vagy drogozott volna. Ez nem olyan! Egyszerűen a tested mondja azt, hogy nem tehetsz meg dolgokat a jövőben. Ez hihetetlenül szörnyű lehet, amin keresztül megy, érted? De Glenn egy igazi utcai harcos, ha valaki tenni fog ellene, akkor ő az! A friss orvosi leletei is nagyon jók, egyfolytában nézi, keresi a kezelési módokat. Remélhetőleg találni fog valamit, hogy legalább a tünetektől megszabaduljon és egy normálisabb életet tudjon élni.  De sajnos ez bárkivel megtörténhet. Ezért megy az alapítvány teljes bevétele a kutatásokra.

judas_priest_b_g.jpg

Az előzenekar, az Ordog zenéjét hallottad?
Ian Hill: Nem, nem hallottam még.

Aránylag modern zenét képviselnek.
Ian Hill: Nagyon helyes!

Hiába szerintem az egyik legjobb magyar zenekar, mégis vita volt a Facebook eseményben, hogy nem nekik kellett volna fellépniük, mert nem heavy metalt játszanak. Te ezt hogy látod?
Ian Hill: Hát, tudod, én nem vagyok egy partizán. (nevet) Nem szeretem a konzervatív dolgokat, nekem is elég eklektikus zenei ízlésem van. Én is meghallgatom a klasszikus zenét, szeretek néhány popdalt is, ahogy mondtam is korábban, de ott van a sokféle jazz, szeretem a bluest is, mindennek megvan a maga helye. Továbbra is meghallgatom azokat, amiket ötven éve is, tudod. Nem szabad erőltetni senkit, hogy szeressen valamit. És mindennek megvan az oka. De ha ma este ott vannak a színpadon és a közönséget kiszolgálják, akkor minden rendben van. Még lehet, hogy én is rájuk fogok nézni kicsit.

Köszönöm szépen a lehetőséget! A nagyon is jól sikerült koncertről IDE KATTINTVA olvashattok.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7014142601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum