A múlt heti Earthless/Pallbearer koncert kapcsán már elmélkedtem arról, hogy a kirakat fesztivál ideje alatt milyen prominens rock-metál felhozatal zúdult ránk. A korona ékköve meg ezen belül is a Cudi Purci által életre hívott Purci Dance Party második csapása volt. Ez a dzsembori simán beillett egy mini fesztiválnak. 6 fellépő 2 színpadon, közel hat órányi hallójárat kényeztetéssel (vagy épp kínzással), a rivalda fényben azzal a High On Fire-rel, amely banda a húsz éves felállása alatt harmadjára jutott el hozzánk, viszont csupán először a kult-státuszt megérdemlő helyen, időben.
Na, de volt azért látn/hallgatni való addig is. Fél 6-kor a svéd Spiral Skies indította az estet. Ős doom, és heavy rock keveredett a zenéjükben, női énekkel megtámogatva az autentikus hangulatot. Meglepően jól szóltak, a 041-es teremben egyébként is elég rendesen dörrennek meg a bandák. Ahhoz képest, ahogy a pre-koncertes belehallgatás azt jósolta, hogy középszerű vintage hard rock lesz a menü, igen vaskos, és dinamikus volt a koncertjük. Egy pillanatra se éreztem klisésnek, vagy kínosnak, amit toltak. Még a zenekar férfi tagjaira a fura velencei karnevált idéző maszkok sem idegenítettek el tőlük, pedig azzal igencsak igyekeztek. Kezdésnek fullos volt, a folytatás meg szintén a helyén volt.
Jött ugyanis a nagyteremben a Brume. Ha valamelyik előzenekar leginkább felcsigázott, az a san franciscoi trió volt. Élőben pedig ráerősítettek, hogy érdemes megjegyezni a nevüket. Súlyos sludge/doom keveredett a lebegősebb, leállós részekkel. Itt is hölgy volt a frontember, ami elég különlegessé tette az összképet (nem csak a boszorkányos megjelenés miatt). Fiatal zenekarról van szó (4 éve léteznek), talán ennek volt betudható itt-ott a bizonytalanság, de elég katartikus zárást produkáltak, amivel engem sikerült megvenni kilóra.
A vetésforgós felállásnak, azaz, hogy a 041-es terem, és a nagyterem negyedórás szünetekkel hozta a koncerteket, megvolt az a hátulütője, hogy igen magas elhivatottság kellett, hogy minden fellépőt láthasson az ember fia. A Pillorian volt ennek a felosztásnak a vesztese nálam. Egyfelől ekkorra már elég szép számban érkeztek az emberek, rég nem látott, és nem rég látott ismerősökkel, emiatt pedig már a kert rész is egy kisebb fesztiválra kezdett hasonlítani. A tervezett Matt Pike interjúra is ebben az idősávban lett volna remény, ami elszállt azzal, hogy sok kis apróbb gebaszok okán, már az erre szánt idő végére érkeztek meg. Viszont ettől függetlenül kitartott a fesztivál hangulat.
A Pillorian teljesen kimaradt, a svéd Victims pedig nagyjából teljesen. Őszintén szólva nem a Victims volt a várvavárt banda ezen a napon, de azt el kell ismerni, hogy faszán szóltak, nagyon volt benne húzás, és akik csípik a zenéjüket, azok dicsérték is őket rendesen. Nekem annyira nem bejövős a d-beat, crust hc, meg már inkább a főattrakcióra hangolódtam ekkor. Utánuk a The Secret igen borús extrém blackje volt hivatott az utolsó etapot levezényelni a High on Fire előtt. Sötét és embert próbáló koncert volt, amibe pl. belefért az is, hogy 4-5 percnyi monoton gerjedés után végtelenül súlyos, és sebes dolgokkal riogassák a nagyérdeműt. A 041-es szinte meg is telt, bár elég nagy volt a fluktuáció.
Nem volt kétség viszont, hogy az egybegyűltek nagy hányada a High On Fire miatt érkezett. Kétszer jártak már Magyarországon. Egyszer a bizonyos Mastodonnal megtámogatott Trafós klubos buli alkalmával, jó tíz éve meg a Metallica előzenekaraként. Most a nagyteremben, főzenekarként tolták a sebes stoner/rnr/metál hibridjüket. Tekintve, hogy a zenekar nem az a turnéfetisiszta brigád, minden adott volt ahhoz, hogy a mattpikeizmusra hangolt tömeg jól érezze magát.
Fél tízkor berobbantotta a motort a hármasfogat a Sons Of Thunder-rel. Aztán a legutóbbi Lumniferous-ról szedtek elő két dalt (The Black Pot, Carcosa), de számomra a hidegrázás ezután jött a Fertile Green-nel. Az egy nagyon elkapott pillanata volt a koncertnek, de ettől a számtól kezdve kezdett egy kicsit érthetetlenül ingázni a hangzás is. Volt, hogy a gitár teljesen elveszett, hogy aztán pár perc múlva olyan rössel térjen vissza, hogy kisebb halláskárosodással konstatáld a hangváltozásokat.
Ettől függetlenül elég erős szettel jöttek Pike-ék, csemegéztek szinte minden albumjukból (csak a Surrounded by Thieves maradt ki), a napokban megjelent új daluk nem volt a listán, de ez talán még megbocsátható tett. Rendesen pofánkba lettek tolva az olyan vaskos tételek, mint a Blessed Black Wings, Serums Of Liao, és a hangzás körüli bizonytalanságom is elillant. Matt Pike egyébként a maga kicsit rezignált, badass stílusában köszönetet mondott, hogy itt lehetnek, és amikor azt mondta, hogy észben fogja tartani a helyet, nem tűnt annak a "ti vagytok a legjobb közönség" sablon dumának.
A zárásra megkaptuk a Fury Whip-et, meg a Snakes for the Divine-t. És így csokorba rakva egy rohadt erős koncertet. Meg egy erős minifesztiválnak beillő dance partyt. Sok jó ember, sok jó koncert, és egy rég várt aktus a High On Fire személyében, ami tényleg egy erős lezárása volt a hétnek. És most mindenki vissza a szürke hétköznapokba, közben ízlelgesse az évbulija szójátékot újfent!
Fotó: Imre Norbert, további képek itt.
