RockStation

Chelsea Grin (USA), Oceano (USA) Kublai Khan (USA) @ Dürer Kert, 2018.10.04.

Deathcore hatalom!

2018. október 07. - theshattered

_mg_6275.JPG

Ezzel a koncerttel hivatalosan is megkezdtem az őszi koncertszezont. Tudjátok, hideg, miegymás. Na, nem mintha annyira el lehetne különíteni, hogy mikor fejeződik be a nyár, mikor kezdődik az ősz, azaz az újabb kvázi szakasz az éven belül, hiszen zseni bulikkal van tömítve az egész 2018-as naptár, de ezt egyfajta őszindítónak lazán be lehetett tudni, lévén erre a súlyhalmazra már nem lehetett póló / térdgatya kombóban elcsattogni. Legalábbis nem volt tanácsos.

A nyitó zenekar műsorából, az Enterprise Earthből egy-két dal tudtam elcsípni, mivel egy nemesebb céllal szólított el a sors a nagyteremből, lévén, hogy a Chelsea Grin énekesével, Tom Barberrel beszélgettem kicsit. Természetesen nem bántam meg egyáltalán, hogy így alakult, Tom hatalmas arc, de úgy hallottam, hogy a nyitócsapat odatekert mindent, amit csak lehetett. Na, majd legközelebb őket is megkukkantom!

_mg_5951.JPG

Kábé az átszerelésre értem vissza, így a Kublai Khan HC-val kevert zúzdáját már teljes figyelemmel, krafttal tudtam magamba szívni. A zene az tufa energiabomba volt, sodort is engem, mint a nagynyomású slaggal meglőtt kutyaszart, folyamatosan maxon pörgött az egész. A hangzás egyébként végig rendben volt az este alatt, ez a fajta zene amúgy sem arról szól, hogy kifinomult technikázásokat kapjon az arra éhező szem és fül. Itt a szeletelés, a tömbözés volt a lényeg, azt meg mindenki meg is kapta a Kublai Khantól. A családias hangulatot, amit a folyamatos kapcsolattartás is erősített, még emelte a színpadra felhívott koma, aki közösen nyomta egy darabig az amcsikkal, full respekt, hogy nem élt vissza a helyzettel, teljesen alázatosan csapatta ő is. Nagyon adta, na!

_mg_6068.JPG

Az utánuk jövő Oceano sem akart levenni a lendületből, sőt, még rá is dobott egy nagy lapáttal. Mondjuk itt inkább death volt a terítéken, mint core, ha értitek, mire gondolok. A batár, de annál barátságosabb énekessel kiálló arcok idén már másodszor jöttek el Pestre, hogy lesúlyozzák az arcunkat, nyilván az idelátogató közönség számára sem voltak ismeretlenek.

_mg_6138.JPG

Kegyetlen volt, az tény, de a deathcore jellegzetessége, hogy hosszútávon nem tudom elviselni. Félreértés ne essék, jó zene volt, de a töménység, a zúzás és a szellősebb részek relatív hiánya meg tudja feküdni a pocakot. Egyébként vicces volt nézni, hogy a géppuska lábú dobos milyen lustán, légiesen dobolt a kezeivel, elég lehetetlen látvány volt. Ha nem hallottam volna a beállást, talán még a playbackre is gyanakodtam volna.

_mg_6190.JPG

A Chelsea Grin buliját előtt egy indokolatlanul hosszú átszerelés jött (jó, kellett is kis agyszellő, hogy kimenjen a rengeteg súly, de nem ennyi), mondjuk így is tíz perccel hamarabb vágtak bele a lecsóba a tervezettnél. Az azért érthető, hogy miért ők voltak a legnagyobb név ebből a felhozatalból, jóval több jóleső váltás, dallam található a muzsikájukban, mint az addigiaknak. Nem, arról nem tudok nyilatkozni, hogy az egy, vagy a három gitár adta-e jobban, korábbi koncertes tapasztalatom nincs a zenekarral, az biztos, hogy most hegesztettek rendesen.  Az egész Eternal Nightmare lemez lecsúszott a szettben, pluszban még a diszkográfia többi eleméből is érkezett némi szemezgetés.

_mg_6235.JPG

De ha már lemezbemutató, mutassák be a lemezt, nemde? Meg amúgy is: Tom elárulta, hogy ez egy új kezdet a csapat számára, nyilván az új éra kerül inkább szem elé, mint más. Egyébként akárhogy vártam a bulit, a sok szelet már kezdett tényleg kicsit több lenni, mint amit el tudok viselni, így már a vége felé a kegyetlen pörgés ellenére is lelapultam kicsit. Ezt nem akarom a csapatnak felróni, lehet, hogy a munka utáni fáradtság is rárakott rendesen, ki tudja. Amúgy tényleg hatezerrel ment a csapatás, hiba nem volt, a sok kegyetlen riff meg gyalult, ahogy illik. A közönség? Ők meg szanaszét csapták a házat, teljeskörű kiszolgálást kapott mind a közönség, mind a zenekar.

Összességében örülök, hogy ott voltam, kellett már a lelkemnek egy ilyen kegyetlen zúzda. Nem bántam meg egy percét sem, élveztem, jó kis húzás volt. A közönségben is ment az arconpörgés, minden adta magát, hogy egy jó este kerekedjen ebből. Aztán úgy is lett! Köszönöm a lehetőséget!

_mg_6184.JPG

FOTÓK: LÁNY KRISTÓF. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr814283279

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum