Az egynapos fesztiválok műfaja - főleg ha tematikus - még gyerekcipőben jár itthon, viszont a Jóisten sem menti meg őket a sikertől, hiszen egy szűk keresztmetszeten belül 6-7 óra alatt csodákat lehet látni, márpedig a csodákra özönlik a nép. Nem történt ez másként szombaton sem, ahol a Dürer Kertben rendezték a 2. Vanishing Point Fesztivált. A pszichedelia és a torzított gitárok uralták a három termet, ahol szépszámú előadó mutatta meg magát. Ami nagy előnye egy ilyen összejövetelnek, az egyben hatalmas hátrány is, mivel az időpontok úgy csúsztak egymásba, hogy képtelenség volt végignézni bármit is, ha az ember több vasat akart a tűzbe tartani.
A probléma már ott kezdődött, hogy nem bírtam időben elindulni, így a kora esti kezdést bőven lekésve estem be a Dürerbe, így a Deep Glaze-ről sikerült lecsúsznom, pedig kíváncsi voltam a brigádra, milyenek élőben... A Middlemist Redre szépen megtelt a nagyterem, én pedig nem győztem rácsodálkozni, milyen fasza vizuált varázsoltak a szervezők a színpad háta mögé. A hangzás, a látvány okés, és a Middlemistes srácok sem nagyon tudtak hibázni.
Utánuk következett a 041ben a Wolf People, akiknek lsd-vel átitatott '70-es évek muzsikája kellően elvarázsolt. Túl sokáig azért nem tartott izgalomban, talán valami tudatmódosítóval jobban megnyílt volna az univerzum. A nagyterem következő fellépője az angol The Wytches volt, akiket előzetesen ugyan csekkoltam is, de élőben annyira zseniális volt, hogy fájó szívvel hagytam ott őket, mikor is a 041-ben kezdett a Soviet Soviet, akikért tulajdonképpen elmentem a fesztre. Sajnos talján barátaink roppant indiszponáltak voltak, pocsékul is szóltak, fényévekre voltak legutóbbi fellépésük minőségétől. Viszont ez alkalmat adott arra, hogy visszamenjek a Wytches maradék két számára, és élvezzem az eddig sosem látott srácok műsorát. Később visszanéztem volna a Soviet Soviet bulira, de időközben annyian lettek a teremben, hogy feladtam. Így viszont sikerült elcsípnem a Panel Surfers-es srácok uccsó 3 dalát. Sosem láttam még őket, és majdnem lecsúsztam róla most is, ami nagy hiba lett volna, mert a Wytches mellet az ő előadásuk, és közönségük vitte a pálmát toronymagasan! Remélem nagyon hamar újra láthatom őket egy saját buli keretein belül!
A végére maradt a cseresznye a tortán, azaz a csak a fesztiválért óceánt átszelő Bass Drum of Death! Alapvetően imádom ezt a kaliforniai szörfös stílust, az MC5 és Beach Boys klónokat, akik azért tudnak valami aktuálisat is belevinni az ezerszer ismételt sémák közé, és az amúgy pont keleti parti srácok remekül adták el muzsikájukat. Egyetlen dolog zavart be: a fejfájás...szétesett az agyam, minden fény villanás egy újabb támadás volt, így sajnos képtelen voltam végignézni a Bass Drum Of Death teljes koncertjét, és ez egyáltalán nem a zenekaron múlt, mert szerintem kifogástalanul nyomták. De győzött a migrén, így még félegy előtt elhagytam a komplexumot. Tettem mindezt fájó szívvel, mert mind zeneileg, mind hangulatilag csodás este volt! Az időjárás is kegyeibe fogadta a szervezőket, a Soviet Soviet kivételével technikai bakikat sem tapasztaltam.
Mivel egészen biztosan folytatódik jövőre is a sorozat, pár észrevétel: a sűrű program miatt kimaradt Paul Cherry, a Panel Surfers nagy része, és két remek banda is ütközött időpontban. Nem jó az, ha egy ilyen szűkre szabott időintervallumon belül kompromisszumokra kényszerül az ember. És sírva könyörgök, ne kelljen már többször külföldre menni egy jó Growlers koncertért! Jövőre Growlerst a Vanishing Pointra!!! Amúgy minden egyéb totálisan rendben volt, a fesztivál sikerre van ítélve. Ámen.
FOTÓK: KOMRÓCZKI DIÁNA
