Antal - The Countess (2018)

A mi kutyánk kölyke nagyot harap!

2018. október 24. - theshattered

antal_the_countess.jpgNincs benne semmi titkolnivaló, hogy az Antal a RockStation zenei családján belül született, azaz olyan kéz írta ezeket a muzsikákat, amely itt is meg szokta mondani a magáét, szeretjük is érte, mert arany lélek. De akkor most hogyan is áll a helyzet? Akkor akasszuk egy kicsit a hóhért? Akasszuk,hát! De a helyzet az, hogy nem lesz olyan egyszerű eset, mert a hóhér kezében egy maci méretű fegyver van és elég veszélyesen bánik vele!

Na, most az a helyzet, hogy aki korábban is hallgatott már Antalt, tudja, hogy egy koszos, stoner / groover korcs zenéről van szó, nincs mese, most sincs ez másképpen. Viszont a témák sokkal kiérleltebbek lettek, a dalok hosszabbak, több témából állóak lettek, ami csakis dicséretes. Nincs nagyon elhúzva, öt nóta, huszonpár perc, de az legalább kerek, mint a... kerék. És nincs a dallamos részek dallamosabbak klisé sem, mert ami dallam van, az pont annyi, amennyi kell ebbe a zenébe, viszont azok kellemesen simogatnak a jó ritmusú zúzdák között.


Tomi
mondta, hogy nem nagyon kapott még negatív visszajelzést a The Countessről. Mondjuk talán azért, mert jól össze lett rakva és kész (elfogult lennék? Akkor BOCS!). Meg lett hallgatva a kérésem is, hogy több szöveg legyen a dalokban (ez az egyetlen bajom volt az eddigi nótákkal), úgyhogy innen is jár a pacsi, ez így rendben is van. A hangzás pont annyira retkes, amennyire kell, végre hallom, hogy a kisebb helyeken nyomott koncerteken mit is kellett volna kifülelnem a témákból (mert JC basszustémái és Viktor dobjai is megérdemelnek egy külön gondolatot, innen is pacsi nekik!), amelyekre Tomi kellemesen kellemetlen visítása pont jól is fekszik. Persze nem annyira összetett dolgokról van szó, sem zeneileg, sem szövegileg, mégis pont úgy van tálalva, hogy nekem, aki alapjában véve az összetettebb nótákat kedveli, is jusson elegendő csámcsognivaló falatka hallgatás közben.

2018-10-13_08_31_48_1-01.jpeg

Gondolom sejtitek, hogy a The Countess pont kimondottan olyan zenét rejt, ami élőben szedi le leginkább az ember arcát, pont, mint egy medve. Elvégre az is a lényeg, mert ott kell az, hogy leszedje bőrnek nevezett a sminket a pofáról, ott kell az, hogy elvigyen, hogy megmozgassa a nyakat, arra meg pont tökéletes ez a pár nóta, lehet vele törni előre, én ilyen szintű anyaggal már több, akár hazai, akár külföldi banda elé be merném rakni őket minden lelkiismeret furdalás nélkül. Mert ezek már igazán, rendesen összerakott dalok, amivel lehet "nagyfiúsan" nyomulni. Tessék hívni őket erre-arra, de tényleg!

Addig meg tessék hallgatni a The Countesst oda-vissza, elvonszolni a kényelmes hátsótokat a klubokba, lecsekkolni az Antalt, aztán majd meglátjuk, merre tovább. Ahogy mondtam, ez egy érett, promóképes, koncertképes anyag, úgyhogy ha egy fair világban élünk, akár már nagyobb bandák előtt is el lehet majd csípni őket a közeljövőben.  Én nagyon adnám!

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7014318281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum