RockStation

Caligula's Horse (AUS), Circles (AUS), I Built The Sky (AUS) @ Dürer Kert, 2018. október 21.

Mesteri ausztrál progmetál-oktatás

2018. október 24. - theshattered

35206742_1717023418335588_8962155484576481280_n.jpgA minap egy autóverseny közvetítése közben (meg nem mondom, melyik széria volt, de szerintem most mindegy is) a kommentátorok azt elemezték, hogy mennyi nagy nevet adott már Új-Zéland és Ausztrália az autósportnak. Van benne igazság, nem is kevés, de ahogy ezen az estén elnéztem: ez a zenei téren sincs máshogy. A három ausztrál modern progmetál csapat ezzel a zenei értelemben tökéletes, emberi értelemben már-már felülmúlhatatlan koncerttel olyan rendet rakott, hogy még egy darabig visszhangozni fog tőle a ház!

Kezdjük ott, hogy már-már szokásom, egyben berögzült öreg hibám, hogy nem nagyon nézek utána az előzenekaroknak. Egyrészt azért, mert amúgy is milliófelé szoktam szakítani az agyamat, másrészt meg amúgy is úgy vagyok vele,  hogy ha már egy csapat élőben meg tud győzni nullkilométerről indulva, ott már nagy baj nem lehet. Nem is volt, ráadásul a történelem ismételte önmagát! Lássuk is miért: a Caligula's Horseszal először még a Shining előtt találkoztam a hajón és instant szerelem lett, ami nagyon ritkán esik meg nálam. De ha az előzenekarokat nézzük, ez az egész annál nagyszerűbb érzés szokott lenni. Öröm ilyenkor kincsekre lelni!

De most mi történt? Jött az I Built The Sky megnyitni az estét és így nemes egyszerűséggel legyalulták az agyamat! A trió, ahogy tálalta az instrumentális-progos, de egyben emészthető, jól felépített muzsikáját, az valami tanári volt! Szerencsére a közönség száma is elég kielégítő volt, ráadásul tényleg vevő volt rájuk mindenki, így masszívan áramolhatott, sőt, áramlott az energia oda-vissza. És ez az egész, amit leműveltek, tényleg energikus volt! A hangszeresek szinte bombaként robbantak az egyébként nagyon frankón felépített, technikás témák bemutatása közben, olyan profi showt csináltak, hogy csak seggelni lehetett tőle! Nem mellesleg, ami persze ilyenkor a bemelegítés mellett egy zenekar dolga, még sikerült is kicsit az ujjuk köré csavarni a közönséget. Jó, mondjuk a circlepit nem jött össze, de minden más hibátlan volt! Még a kisebb technikai malőröket is ügyesen oldották meg, éreztem is, hogy ebből merchölés lesz majd! Lett! Le a kalappal tényleg a csapat előtt, engem megvettek rendesen. Talán csak egyvalamivel lehetne még jobb a produkció, ha szereznének egy énekest. Úgy már tuti kettészeletelnék a világot, de így is hatalmasat szólt a zenéjük, le a kalappal! Látjátok, ezért érdemes időben odaérni mindenhová!

 

Időközben befutott Sebők Szabi kolléga, így innentől már kettesben nyomathattuk a bulit, ami persze nem áll meg, pörgött tovább a nemrég megjelent második lemezével előálló Circles produkciójával. A négyesről sem sokat tudtam, mielőtt ideérkeztem, de az előzmények fényében izgatottan vártam, mit tálalnak fel a déliek szónikus vacsorára. És amit adtak, nem volt rossz! Igaz, az I Built The Sky nálam jobban hatott, de hát ilyen az élet, kinek mi, nem? A srácok sorra hozták a döngöldékkel és elszállós leállásokkal gazdagon telített zenéjüket, amivel csak egy bajom volt: egy idő után számomra repetitív lett. Persze ez nem azt jelenti, hogy rossz lett volna, szó sincs róla, csak a rendelkezésre álló időt nem telítette be annyira ez a muzsika, mert mindig valami, az én olvasatomban az előzőre hajazó téma ütötte fel a fejét. Ennek ellenére megemelem előttük is a kalapomat, ha valahol találkozok velük, biztos nem hagyom majd ki, hogy ne nézzem meg őket.

 

Végül, de nem utolsó sorban persze jött az este fénypontja, a Caligula's Horse. A Bloom lemez nálam talán jobban hatott, mint a turné apropóját is adó tavalyi korong, az In Contact, de csak árnyalatnyi különbségeket tudnék mondani, tehát amikor kiderült, hogy lesz ez a koncert, már abban a pillanatban egyértelmű volt, hogy itt a helyem! De ember, mekkorát oktatott ez a koncert! Szerintem az év kisméretű klubbulijához volt szerencséje annak, aki idelátogatott! Mondjuk eleve nem értem, miért csak ennyi ember ismeri az ötös zenéjét, hiszen a tökéletesen megírt, ügyes, technikás progmetáljuk úgy aláz technikailag, hogy közben emészthető, mit emészthető, már-már jó értelemben slágeres tud maradni, de mindegy. Viszont tényleg érthetetlen, hogy miért nem ismerik őket többen, de ez maradjon egy ideszúrt gondolat. Mert a zene! Ez, amit leműveltek!

Eleve az új lemez nagy részét bedobták a programba, ami természetesen el is várható egy lemezbemutatónál, ahogy az is, hogy a korong nyitó kettősével rakjanak rendet. De nem csak eljátszották, aztán kalap! A közönség végig élt és szó szerint, nagybetűvel ÉLT! A zenekar meg érezte, vette ezt az egészet, Jim Grey sem hagyott figyelmen kívül semmilyen, a közönségből érkező reakciót, hangot, jelet, teljesen családivá varázsolták ezt a másfél órát, amelyen ők álltak a deszkákon. A friss album mellett persze előkerült pár dal a múltból is, a legrégebbi emlék címét a Dark Hair Down vitte, rajta kívül már csak a Bloomról jutottak ide nóták (a Turntail ellenében hangtöbbséggel megszavazott Rust, a Bloom és a Marigold) voltak. És persze az In Contactos dalok, amelyek tényleg a gyönyörű hangzás mellett (ez amúgy végig jellemző volt, de el is várható egy ilyen stílusban fogant estén) hatalmasat repesztettek! Mindent lehetett érteni, hallani, érzékelni, a fények is sokat ráadtak az egészre, ráadásul nem is kicsiben dolgoztak az urak, nem engedték meg maguknak a headlinerek kényelmét: előkapták a negyed óra hosszúságú Grave-et is, aminél szó szerint mindenki megveszett! Tényleg, ha minden koncert ilyen tiszta hangképű, jó hangulatú, családias hangulatú (de szerencsére nem kis közönségszámú, hiszen majdnem tele lett a Room 41), de egyben profi buli lenne... Nem inkább, ne legyen! Hagyjuk meg magunknak ezeket az apró csodákat, mert amit akár a Caligula's Horse, akár a két előzenekar leművelt, az tényleg zenei értelemben csoda volt!

 

Megmondom őszintén, hatalmas pozitív csalódás volt nekem ez az este, hiszen az eleve magasan lévő elvárásaimat és messze túlszárnyalták a zenekarok. A három ausztrál csapat a lehető legnagyobb energiával, legnagyobb tudással, zenei tisztelettel és persze szórakoztatási vággyal és tehetséggel nyomatta ránk a technikás termését, melynek keverékéből egy olyan kerek, mindent elsöprő, már-már tényleg egyedi, kiemelendő csoda kerekedett ki, amellyel ritkán lehet találkozni. Én az összes létező kalapomat megemelem a csapatok előtt, a szervezőknek meg ezer hála, hogy elhozták nekünk egy a tényleg príma, első osztályú összeállítást!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8614315603

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum