Tisztelt Doktor Úr!
Mióta kivonták ezt a hatóanyagot a piacról, masszív elvonási tünetekkel rendelkezem. A többi gyógyszer valamennyire tudja tompítani a hatást, de amennyiben lehet, próbáljon meg szerezni akár egy kis ampullával a Blindmyselfinből, mert akármilyen banálisnak is hangzik, nagyon szükségem van rá.
Köszönet mindenért:
Theshattered
Imám meghallgattatott, a doktor úr intézkedett, mihelyst megtudtam, hogy két koncert erejéig visszatér a Blind Myself, nem volt mese, tudtam, hogy erre az estére már meg is van a programom, még ha akármi is hullik az égből. A búcsúbuli anno elég patentul sikerült, gondoltam, azért ha már ilyen "kétszeres egyszeri" alkalom van (a másik Pécsett volt), úgyis megint odateszik magukat az urak. Odatették.
"Napszemüveget hozzatok!" - olvastam a koncert délutánján a Facebookon az eseményben. Na, azt meg minek? Tettem fel magamban a kérdést, de le is zártam, mert amúgy sem volt nálam, hazamenni meg igen időigényes lett volna, meg egyébként is jól sejthető volt, minek: a látvány meg lesz kicsit bikázva. Hát, igen, a fények betyárosan meg lettek terítve, pöpec, príma, hangulatos volt minden egyes nótához az oda megkomponált fényeffekt, sokat dobott az egyébként is végig maxon pörgő eseményen, ami ebben a tekintetben a két évvel ezelőtti bál látványára emlékeztetett.
Ha már dalok! Elgondolkoztam a koncert közben, hogy milyen durva, mennyi kvázi kötelezője van a Blind Myselfnek. Igazából az itt megadatott (a negyed órás késéssel elkezdett, ejnye) másfél órában csak azokat kaptuk egymásra halmozva. A már hetekkel ezelőtt teltházat produkáló közönség lényegében egy Négyszögöl-központú szettet kapott, pont olyan összeállításban, mintha az idő két éve megfagyott volna. Ha jól számoltam, teljes egészében megkaptuk ezt a korongot, mellé pedig egy Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért, Pomogácsok kezdés mellett spékelőtűként beékelve a Horrified By The Sunt, Circle Of Paint, Kaint, Worst Case Scenariot (a végén hangszert cserélő Valentin-István duóval), Go Get A Life!-ot, a szülinapos Téglás Zolival előadott Lost In Timeot, a ráadásban egy Önvakítást, aztán meg is voltunk a setlisttel, ha nem csal a memóriám. Persze nem feltétlen így leosztva, plusz a Négyszögölös instant slágerek is össze-vissza sorrendben jöttek - nyilván.
Az egész estével egyetlen egy bajom volt (a hosszát leszámítva, mert előzenekar híján így elég kurtán hatott). A keverőnél állva is iszonyat tompa volt a hangzás, a finomságokat szinte egyáltalán nem lehetett kihallani, amit nagyon sajnálok. Oké, nem egy nagyon progresszív zenéről van szó, de azért akadnak olyan ízes pillanatok, amelyek pont, hogy egy-egy adott dal hangulatát határozzák meg, elég csak a Go Get A Life kezdésére gondolni. No, de hát ez van, azért csak jó élmény volt újra a színpadon állva látni ezt az ötöst (Tóth Gergő - néha kétszer, Horváth István, Szalkai Tibor, Ferich Balázs, Jankai Valentin volt a leosztás). Mondjuk ha nem is olyan mennyiségben, mint a szinte napra pontosan két évvel ezelőtti búcsúbulin, de azért még jöhetett volna néhány további tétel, tényleg néhány kevésbé egyértelmű nóta, de attól függetlenül már az évek alatt klasszikussá ért dalokat mind egy szálig megkaptuk, ebben pedig hiba nem volt. Azt azért be tudta volna venni a szervezetem, ha akad még egy jó húsz perc a tarsolyban. De ne legyünk telhetetlenek!
Tisztelt Doktor Úr!
Köszönöm! Tényleg nagyon hálás vagyok, amiért újra megkaphattam az egyik legfontosabb kezelésemet, nem tudja, mennyire vágytam rá! Remélem, időnként azért sikerül még innen-onnan fű alatt behúzni néhány ampullával, mert hát tudja, a Blindmyselfinnél kevés jobb gyógyszert gyártottak ebben az országban. Tényleg nagyon sajnálom, hogy csak ilyen ritkán lehet hozzájutni. Mindenesetre ha lesz még lehetőség a beadásra, azonnal jelezze nekem, az elsők között akarok hozzájutni!
Köszönet mindenért:
Theshattered
Fotók: Bands Through The Lens, további képeket IDE KATTINTVA találtok.
