Nightwish (FIN), Beast In Black (FIN) @ Papp László Sportaréna, 2018. november 20.

We were here

2018. november 21. - theshattered

0nightwish2018_42_eredmeny.jpg

A Nightwish a legújabb turnéjával a fennállásának legszebbjeit volt hivatott feleleveníteni, egészen a kezdetektől a napjainkig - illetve a 2015-ben kiadott Endless Forms Most Beautifulig. Nem is árultak zsákbamacskát a finnek, az egész este az idén kiadott Decades című válogatásra felkerült dalokra épült, persze megturbózva a lehető legszebb körítéssel.

Az, hogy a takony idő ellenére is nagyon gyorsan megoldották a becsekkolást az illetékesek, azért jár továbbra is a maxirespekt. Az Aréna legénysége ezeken a koncertes estéken mindig talpraesetten, gördülékenyen kezeli ezeket a dolgokat, most sem volt ez máshogy. Ez persze nem tartozik szorosan az este eseményeihez, csak úgy gondoltam muszáj kiemelni ezt az apróságot, mert máris máshogy áll az egészhez az ember, ha csak egy pár percet kell a hidegben, esőben fagyoskodnia.

A Beast In Black, mint egyetlen előzenekar volt hivatott bemelegíteni az estét. A hiperheroikus heavy metalban utazó északiak előtörténetét aki akarja, már úgyis ismeri, ez nem annak a helye, ha nem tudjátok, jól tessék utána nézni. A koncert gerincét, lényegében magát a showt az eddig megjelent egyetlen nagylemezük a Berserker, vagyis annak kilenc dala tette ki, amiben nem is volt hiba, jövőre jön majd a folytatás, mely egyelőre még megidézetlenül várat magára. A látvány nem volt túlvariálva, nyilván a főzenekar nem is igazán engedte volna, ha nem lett volna a nagyméretű színpad, meg a szintén egyre gyülekező, gyarapodó közönség, akár mondjuk a Barba Negrába is el tudtam volna képzelni a dolgot. Amúgy tényleg nem volt semmi gond a muzsikával, bár az meglehetősen zavart, hogy a szintigazdag nóták alá samplerről ment ez a sáv, remélem, ez idővel majd megoldódik és emberi erővel fognak megszólalni a nevezett témák, mert... Hát, értitek, elég furán hat, ha minden nóta igazából azokra a hangokra épül. Mindezt mondjuk ellenpontozta, hogy Molnár Mátétól kaptunk pár magyar mondatot, lehet, hogy páran meg is lepődtek a közönségből a hazai eredetű szavak hallatán. Azt mondom, hogy a bemelegítés hálátlan feladatát maximálisan abszolválták, biztos vagyok benne, hogy szereztek a meglévők mellé még pár új rajongót.

0nightwish2018_43_eredmeny.jpg

De ne is ragadjunk le itt, mert nyilván a tömeg a Nightwishre érkezett, akik percre pontosan a meghirdetett fél kilenckor huppantak a színpadra. Illetve, hogy helyben legyen a dolog: előtte öt perccel már megkezdődött egy vetítés, mintegy előkészítendő a dolgot. Ebben külön megkérték a rajongókat, hogy ne filmezzenek - sajnos persze sikertelenül. Nem kezdek el papolni az egész koncerteket végig videózó emberekről, embereknek, de azért egy ilyen látványosra vett előadásnál tényleg ne a hülye telefont nézzük már, próbáljuk átélni, ami a színpadról sugárzik ránk. Jó, tényleg, mindegy is, nem én fogok ezen a rossz szokáson változtatni, csak kikívánkozott. Szóval egy perccel a kezdés előtt már egy visszaszámlálást is kaptunk, melynek leteltekor Troy Donockleytól érkezett egy kis bevezető a Swanheart átiratának képében, majd aztán, hogy teljesen helyben legyen a dolog, jött kapásból két ász, a Once lemezt is nyitó duó, azaz a Dark Chest Of Wonders és a Wish I Had An Angel. Ez két olyan erőmű, melyekkel hibázni nem lehet, a legkőszívűbb rajongókat is pillanatok alatt meg lehet venni vele. Amúgy  külön kiemelni nem szeretném a gyönyörű, teljes színpad szélességű LED-fal biztosította látványt (ha már láttuk korábban koncertjüket, akkor a kisfilmek ismerősek lehettek a szemfülesebbeknek), hiszen az már-már "alap" egy ilyen kaliberű zenekarnál, ahogy a piró és a tűzijáték is szinte elvárt egy ilyen szinten, persze az, hogy hogyan van megkomponálva, megint más kérdés. Itt száz százalékosan, igényesen, pontosan, hibátlanul!

0nightwish2018_37_eredmeny.jpg

A bulin tehát sorban jöttek a különböző albumok legjobb dalai, mindegyik korongot legalább egy tétellel igyekeztek megidézni. A legnagyobb súlyt persze a magnum opus Once kapta, melyről az említett két dalon kívül a kihagyhatatlan Nemot és a zárásként bejátszott, nálam abszolút kedvenc Ghost Love Scoret is megidézték a mesterek, de amúgy tényleg szinte minden kihagyhatatlan dal kikérte a maga részét a két órás előadásból. Aki meghallgatta a Decadest, nagy meglepetés nem érte, arról jöttek sorra a kimazsolázott dalok, olyan meglepit nem kaptunk, ami ne lett volna rajta a dupla válogatáson.

0nightwish2018_34_eredmeny.jpg

Volt itt tényleg minden, az újlemezes Élantól kezdve az I Want My Tears Backen és a The Kinslayeren át egészen az első albumos The Carpenterig, tehát tényleg minden korszakról elő lettek kapva slágerek, mégis azért egyet-kettőt még el tudtam volna képzelni a setlistben. Mondjuk ha a számomra abszolút túlértékelt (és igen hosszú) The Greatest Show On Earth helyett mondjuk egy Sleeping Sunt, egy Bless The Childot (tudom, hogy ez nem volt rajta a válogatáson), vagy netán egy Storytimeot ha kaphattunk volna... Vagy valami más finomságot. De amúgy így is teljesen elégedett voltam a felhozatallal, Flooron pedig látszott, hogy valóban élvezi a bulit. Egyfolytában táncolt, amikor a dal engedte, de a többieken is el lehetett csípni azt a bizonyos jókedvű mosolyt, ami tényleg elengedhetetlen egy jó koncerthez, márpedig ez tényleg az volt! Talán egy kicsit gépiesebb, mint a három évvel ezelőtti, szintén itt tartott lemezbemutató, de maga a feelingje az jobban átjött, mint akkor. Nagyon fognivalót nem is találtam rajta, amit fel lehet hozni, az csupán emberi tényező (egy félresikerült lezárás, egy-két hamis hang), mindig előfordul, még a legnagyobbaknál is.

0nightwish2018_05_eredmeny.jpg

A Nightwish, nem lehet szebben mondani, ismét jött, látott, gyönyörködtetett, mulattatott, tehát győzött. Ahogy meg is mutatták, meg ahogy érezni is lehetett, nem igazán szerepel a csapat tervei között, hogy kiadják a kezükből a szimfo-metal vezérhajójának kormányát, sőt, ha van rá mód, még tovább szeretnének törni a horizont felé. Habár ez érezhetően egy nagyon idézőjelesen "csak" időkitöltő turné egy szelete volt két nagylemez között, azért nagyjából úgy sült le, hogy nem egy random haknit csaptak elénk, aztán kalap, mert mint tudjuk, a sikerért meg kell dolgozni - és ők meg is tették. Nem fér semmi kétség sem hozzá, hogy ha úgy alakul, a következő turnéval is el fognak jönni Magyarországra. Ilyen rajongókért, mint az este megjelent majd' teljes Arénányi tömeg, már eleve megéri.

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr4914384276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum