Lovecraft mindig is népszerű volt a heavy metal világában. Megannyi bandát ihletett meg az általa alkotott titokzatos univerzum, melynek varázsa a nem kézzelfoghatóság, a diffúz gonosz jelenlétében rejlik. Már a Black Sabbath is merített az új-angliai író munkásságból, hiszen a Behind The Wall Of Sleep konkrétan az egyik novellájának címe, egy szó eltérésével. Ha további (extrémebb) klasszikusokat szeretnék említeni, akkor ott van a Morbid Angel - Altars Of Madness-e, vagy a Vader - The Ultimate Incantation-e, de például a német thrash ősküvület is a lovecrafti univerzumból kölcsönözte a Necronomicon nevet. Egyes társulatok pedig a teljes munkásságukat Lovecraft-nak szentelik és a dalszövegeken kívül az egész vizuális megjelenésüket is átjárja az ismeretlen borzalom. Személyes kedvenceim között van black fronton a francia The Great Old Ones, vagy a horror/gothic metal sötét vizein evező német The Vision Bleak, illetve a kategória alfahímje death vonalon a szóban forgó Sulphur Aeon.
A német Lovecraft-hívők harmadik nagylemeze egy újabb ősi entitást idézett meg, aminek a kézzelfogható megtestesülése a The Scythe Of Cosmic Chaos. A lemezt átjárja az okkult és a mélyről a jövő energia, olyan külső istenekhez és ősi öregekhez szólnak, mint Nyarlathotep, Azatoth, Yog-sothoth, illetve Cthulhu. Ha ezek a nevek ismerősen csengenek az olvasónak, akkor sejtheti, hogy a Sulphur Aeon-os srácok igen csak beleásták magukat a lovecrafti okkult legiszonyatosabb zugaiba. Eszközük a mélytengeri borzongást idéző gitárhangolás és a klasszikus svéd, illetve a technikásabb amerikai death metal tökéletes ötvözete black-es jegyekkel. Mennydörgő dobok, dühöngő basszus, mély gurgulázó hörgés az alaprecept, de ezen a lemezen egyre többet kísérleteznek a tiszta énekkel, mely inkább a rítikus kántálás megtestesítőjeként van jelen.
Az összkép olyan rombolást végez, hogy a hallgató nem tudja eldönteni, hogy, amit hall az a tengerek legmélyebb bugyraiba, vagy a fekete végtelen semmibe taszítja, de a zeneélmény egyben erővel ruház fel, segít megérteni az ismeretlent, segít eggyé válni a félelemmel. Az album hallgatása ráébreszt arra, hogy ezeknek a kézzelfoghatatlan iszonyatoknak a befogadására is képesek vagyunk, a rítust gyakorolhatjuk is.
Az előző két albumra nem szeretnék most kitérni, külön cikket érdemelnének, ettől függetlenül mindenképpen hallgassa meg az, aki a The Scythe Of Cosmic Chaos-ra is időt szán. Nyersebb, zordabb lemezek - igazi gyilkosok, ahogyan legújabb testvérük. Mindegyik albumot átjárja az atmoszféra, miközben az egyik legsúlyosabb death metal-t ontják magukból. Érdemes egy pillantást vetni már csak a gigászi borítókra, melyet Ola Larsson svéd grafikus alkotott.
A Yugothian Spell egy jó példa arra, hogyan viszonyulnak ezen az albumon a tiszta énekhez, hiszen itt a teljes refrén arra épül. A kántálás, a kiáltás az istenek felé hátborzongató hatást kelt a darálás közepette, szó sincs balladázásról, inkább a szertartás része, eszköze ez. A lemez hosszabb szerzeményekkel kezdett operálni, zömében 6 perc feletti dalokról beszélünk, illetve megszületett a Sulphur Aeon eddigi legterjedelmesebb középtempós szeánsza a Sinister Sea Sabbath, amiben megjelennek lomha, doom-os jegyek is. Erős kísérletezés továbbá a The Summoning Of Nyarlathotep üveghangos szaggatása, mely a tipikus hangzásuk továbbfejlesztéseként nyilvánul meg.
A kriptanyitogató szólógitár betétek a Lungs Into Gills-ben, azonnal Innsmouth-ba varázsolnak, ahol a magunk előtt látjuk a melódiákra szállingózó köd veszedelmes vonulását a kikötőváros felett. Az epikus befejezés megkoronázza e kiváló korong tökéletességét. A Thou Shalt Not Speak His Name (The Scythe of Cosmic Chaos) kivezetője lecsendesíti a death metal vihart és egy olyan epikus énektémával teszi fel az i-re a pontot, mely egy másik síkra röpíti az embert.
Számomra ez a lemez 2018 év albuma, az első alkotás, amire maximális pontot adok - késői érkező, hiszen a téli napfordulóra tervezték a megjelenését. Minden olyan megtalálható benne, ami hozzám közel áll zeneileg, irodalmilag, stílus jegyileg és kivitelezésileg. Brutális, de egyben atmoszferikus - epikus, de egyben zord - megigéz, de egyben megesz.
