John Garcia And The Band Of Gold - I (Napalm Records, 2019)

A bagzó macska újra támad

2019. január 13. - KoaX

johngarciandthebandofgolddebut.jpg

Ismét itt van ez a Garcia nevű csávó és nem hagy minket nyugodni. Újra erőlteti a torkunkon ezt a stoner baromságot, amiből már amúgy is rogyásig vagyunk. Mi pedig vagyunk olyan barmok, hogy fogjuk a legújabb John Garcia And The Band Of Gold címet viselő anyagot és berakjuk meghallgatni.

Szerintem senkit sem lep, hogy az öreg nem váltott kiadót, még mindig a Napalm Records gondozásában hozza ki a lemezeit. Illetve most már nem feltétlen kell szóló produkcióról beszélni, hiszen mögötte van a The Band Of Gold. Ami lássuk be szép dolog, mármint az, hogy maga mellé helyezi a bandát. Nekem ez szimpatikus, nem csak egy előadó, hanem az előadó és a zenekara. Totálisan korrekt, de nézzük mi is történik itt, kérem szépen.

johngarciandthebandofgoldpromooct2018_638.jpg

Anno a Kyuss Lives!-szel tért vissza a köztudatba, illetve a gyökerekhez Garcia bácsi, mert ő amúgy sosem tűnt el igazán! Ez volt 2011 nyarán, amikor a megboldogult PeCsát olyan fűszag lengte be, amit még most is szellőztetnének, ha azóta nem bontották volna le a létesítményt. Na, de 2011-óta eltelt 8 év alatt nem volt rest megosztani velünk immáron három szóló albumot és egy Vista Chino lemezt (ami azért nem nyerte el sokak tetszését…) A szóló lemezek azonban fokozatosan lettek egyre jobbak az évek alatt. Az első frappánsan John Garcia-ra keresztelt anyag még nem hozott nagy figyelmet, habár az egykori The Doors gitáros Robby Krieger is tiszteletét tette az albumon. Na, ellenben a második lemezén már voltak fogósabb témák, így nem is volt csoda, hogy 2017-ben nálam marha sokat pörögtek a Give Me 250 ml és a Kylie című dalok. Előbbire bátran merem mondani, hogy annak az évnek, az egyik legjobb dala volt, ha nem a legjobb! Most meg itt vagyunk 2019 elején és kaptunk egy olyan albumot, amire abszolút nem is számítottunk.

A John Garcia And The Band Of Gold egy olyan lemez, ami folyamatosan leköti a figyelmet. Hol arra figyelek, hogy a basszusgitár mennyire vastagon szól és milyen fasza kis dallamokat játszik, amit amúgy a mai „stoner” műfajból már hiányolunk is néha. Máskor meg arra kapom fel a fejem, hogy a gitáros olyan eszméletlen módon tudja az effekteket alkalmazni, hogy azt szívesen megtanulnám én is, noha én nem szeretem az effekt-pedálokat. Ezek alá jön a masszív, nem túljátszott dob alap. Hiába, néha a kevesebb több, nem kell mindig villogni, akármennyire is szeretne egy-két dobos előtérben lenni. Ettől függetlenül a lemezen a dob viszonylag előre van keverve, így azt sem tudod figyelmen kívül hagyni. A hab a tortán, a tejszínhabodon pedig a cseresznye, Garcia rekesztős, macskanyávogása. Én ezt csak így tudom definiálni, mert a házunk mögött lakó kis bagzó macskák a nyáron teljesen ugyanilyen hangokat adtak ki. De tudjátok mi a szép ebben? Az öreg ezeket még mindig kibírja énekelni. Nincsenek kétségeim a koncertfelvételek láttán, legyenek azok bármilyen ótvar minőségűek.  

Mi a különbség John Garcia és Brant Bjork között? Legenda faktor szempontjából semmi. Koncert alapján, majd most FEBRUÁR 3-án kiderül, amikor Johnék tiszteletüket teszik a Hajón. Amúgy élőben Brant milliárdszor hangulatosabb, mint a lemezen és ezzel el is árultam, hogy számomra a Brant Bjork lemezek, ehhez képest laposak és egysíkúak. Oké, az öreg pulikutyára hajazó bácsi mellé gitározik is, amit élőben látni tényleg eszméletlen élmény, de John itt jobban tud az énekre figyelni, emiatt sokkal többet tud beleadni. Mondjuk azt nem tudom, hogy egyáltalán ő tud-e gitározni, mindegy is… Az viszont biztos, hogy az olyan dalok, mint a Cheyletiella, My Everything, vagy a Popcorn (Hit Me When You Can) annyira marha jók, mert más kifejezés nincs rájuk, hogy ennél jobb évkezdést nem is tudtam volna elképzelni! Folyamatosan azon kapom magam, hogy dúdolom valamelyik dalt, illetve az jár a fejemben, pedig csak három napja pörgött még ekkor a lemez nálam. Valamit nagyon eltalált az öreg, ezért is írtam, hogy marha jó döntés volt maga mellé venni a zenekart.

Mi van most? Talán már év elején itt van az év egyik legjobb lemeze! Merész ilyet állítani, de nekem nagyon bejött, pedig amikor a cikket írom még csak kilencedike este van. Durva, nem gondoltam volna ezt… Ellenben eszméletlenül várom már a hajós koncertet. Aki még nem látta élőben szólóban annak kötelező esti program még akkor is, ha másnap meló van. Legyél kemény és ott találkozunk, vagy vegyél ki szabit hétfőre….

5kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8014552012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum