"Minden koncerten úgy kell játszani, mintha az az utolsó lenne"

Interjú a Therapy? két tagjával, Michael McKeegannel és Neil Cooperrel

2019. február 04. - theshattered

_mg_7459.JPGMúlt hét szerdán szó szerint darabjaira robbantotta az A38-at a nagyon is jól sikerült Cleave albumot turnéztató Therapy?. A trió két tagját volt is szerencsénk elcsípni egy jó kis beszélgetésre a buli előtt, akik készségesen, meglehetősen jóleső módon, elég szószátyár hozzáállással válaszoltak a kérdéseinkre. Szóba került természetesen az új lemez, de az örök klasszikus Troublegum-témát is megbirizgáltuk kicsit az interjú alatt.

Először is köszönöm a lehetőséget! Ez a tizedik alkalom, hogy Magyarországon jártok. Van esetleg emléketek a korábbi fellépésekről?

Neil: Az utolsó alkalom, pont beszéltünk is róla vacsora közben, az volt, amikor Flesh Roxon nevű bandával játszottunk, épp ezen a helyszínen. (Igazából fél évvel később volt egy Campus Fesztiválos fellépés is, szintén 2016-ban - szerk.) Azok a srácok fantasztikusak voltak!

Michael: Nekünk az első bulink volt itt, ezen a helyen. Emlékszem, hogy játszottunk a Sziget fesztiválon is egy párszor, az is jó volt. Épp a Cradle Of Filth játszott a másik színpadon. Jó este volt! Kijöttünk, próbáltuk megtalálni a helyeket, ott néztük, kérdeztük az embereket, hogy "Hol van ez a színpad?" "Menj csak arra tovább, ott lesz!" (nevet) Mindig jól éreztük magunkat itt, a koncertek is nagyon jók voltak, jó érzés visszatérni.

Mik a tapasztalatok a Cleavevel? Bejönnek az embereknek élőben a dalok?

Neil: Igen, az új dalok nagyon jól működnek, próbáljuk is a lehető legtöbbet játszani. Általában nyolc-kilencet előveszünk az új lemezről egy este, jó érzés őket játszani, nagyon jó a fogadtatásuk is. Amikor nekiálltunk megcsinálni a lemezt, a stúdiózásnál a dalok már nagyjából készen voltak. Legtöbbször úgy megyünk a stúdióba, hogy még ott is írunk. Most viszont nagyjából megvoltak a dalok, együtt játszottuk fel őket, jó érzés volt, természetesnek hatott. Nagyon jó őket élőben is játszani és igen, a közönség részéről is elég jó a fogadtatásuk.

Michael: Nagyon sok jó kritikát kaptunk a lemezről, ahogy Neil is mondja, sokat játszunk róla. Nyolcvan százalékát elővesszük élőben, ami szerintem nagyon fontos. Mert tudod, néhány zenekar ilyenkor elővesz két-három dalt és ennyi. Viszont nekünk még nem panaszkodott senki. (nevetnek) Ami nagyon jó érzés!

_mg_7469.JPG

Nagyon jó lemez is lett, valóban! És ha már beszélünk róla, megint Chris Sheldonnal dolgoztatok, akivel a Troublegumon is. Véletlen lenne?

Michael: Igazából, szerintem ez egy ilyen furcsa sorsszerű valami volt. Amikor beszéltünk róla, hogy vajon kivel vegyük fel a lemezt, felmerült néhány név, de mindenki, aki legalább olyan jó volt, éppen elfoglalt volt körülbelül akkor, amikor mi szerettük volna a lemezt megcsinálni. De nem akartuk amúgy elsietni sem. Először felmerült, hogy mi magunk leszünk a lemez producerei, aztán keresünk valakit, aki megkeveri. Én szerettem volna, ha Chris lett volna ez az ember, de ő már nem producerkedik egyáltalán, csak otthon keveri a cuccokat. Nem is csinált semmilyen produkciós munkát egy ideje, talán már tíz éve is megvan. De megbeszéltük, hogy tényleg jó lenne, ha ő lenne az mégis és beszéltünk vele. Azt mondta, hogy "Figyeljetek, ha akarjátok, küldjétek el a demót, én meg adok néhány tanácsot a tempóval, előkészületi dolgokkal kapcsolatban, összehozzuk." Aztán, (nevet) aztán megváltozott az időbeosztása és elérhető lett akkor, amikorra szerettük volna. Meg is kaptuk a visszajelzéseit e-mailben ezekkel a pre-produkciós dolgokkal kapcsolatban, aztán mégis jött az ötlet, hogy "Bassza meg, miért nem lesz ő a producer, a hangmérnök és a keverős?" És belement. Azért elég sok jó szerencse kellett hozzá, hogy akkor és ott elérhető legyen. Nagyon jó szakember és van is már közös múltunk, valamilyen mértékben tartottuk is a kapcsolatot az évek alatt. Láttuk néhány koncerten is az elmúlt öt évben. Tudod, jó kis időszak volt ez vele, nagyon jól haladunk, nagyon egy hullámhosszon voltunk, ő és a zenekar, mind egyedileg, mind együtt. Remek módszerei voltak. Volt egy táblánk, amin jeleztük, hogy mire mehet még kicsi, de ő mondta, hogy "Nem, nem, ez már túl sok. Nyugi! Legyen kevesebb." Nagyon szerencsések voltunk vele, nagyon jó a humorérzéke, nagyon jó, hogy ugyanúgy vélekedünk az élet különböző dolgairól is. Volt már úgy korábban, hogy találkoztunk az adott producerrel az első felvételi napon, aztán egy hét azzal ment el, hogy megismerted őt. Ez azért egy kicsit kellemetlen tud lenni. Kérdezzük, hogy "Ez most tényleg jó? Az most tényleg jó?" Mert nem tudod, hogy csak úgy mondta, vagy épp paraszt volt veled... Nem ismered a humorérzékét, a személyiségét. Chris csak mondta, hogy mit csináljunk, mi meg már egy hangon voltunk vele az első napon.

Neil: Amikor csinálta a dolgokat, mindig ott volt a szeren, amikor javasolt valamit, egyszer sem kételkedtünk benne. Mindig tudtuk, hogy az úgy jó lesz. Tudja, hogy mi a legjobb a zenekar számára, nagyon odafigyel, nagyon tudja, hogy mi a helyes.

Michael: Amikor visszaküldte a javaslatait, akkor is már azt mondtuk rájuk, hogy "Áh, tényleg, persze!" Teljesen igaza volt!

És ha már Troublegum! Azzal az albummal jóval ismertebbek lettetek, mint voltatok korábban. Könnyű volt kezelni a hirtelen jött ismertséget?

Michael: Ez bizonyos szinten nagyon furcsa volt, de valamilyen szinten meg egyáltalán nem. Az lett volna a furcsa, ha éppen nem csinálunk előtte három lemezt, hanem az lett volna az első. Mert ha így lett volna, akkor ma már nem itt lennénk. (nevet) Már mindannyian halottak lennénk, vagy tönkrementünk volna. Ez a Troublegum dolog érdekes volt, mert nem csináltunk semmi olyat, ami másabb lett volna, mint az előző években, legalábbis mi úgy gondoltuk. Igazából csak volt egy csomó jó dalunk, egy odafigyelő producer Chris személyében meg úgy általában minden klappolt ott házon belül. Ott voltak az EP-k - 1993-ban kiadtunk három EP-t, minden ment a maga útján. Aztán hirtelen jött az egész Nirvana dolog. De még a Green Day előtt. Úgyhogy az időzítés rendben volt, eléggé bíztunk az albumban is, de sosem voltunk túlzottan elszállva vele, közben ugyanúgy koncerteztünk, mint azelőtt. Nem bontottunk pezsgőt, nem hittük, hogy mi vagyunk a világ királyai. Így utólag átgondolva a következő lemezzel kicsit meg is feneklettünk, mert mindenre igent mondtunk. Mindenre mondtuk, hogy igen, igen, igen, mindenre rábólintottunk, minden csodálatos volt. Aztán amikor elkezdtük dolgozni a következő lemezen, hogy őszinte legyek, kicsit ki voltunk égve. Nem volt elég dalunk sem. Csak el akartunk kezdeni dolgozni a következő albumon, de ki voltunk merülve. Főleg fizikailag. Én huszonkettő voltam akkoriban. Tudod, ott van a végtelen energia, nagyon sok mindennel először találkozol, új helyeken jársz. Kíváncsi vagy mindenre, ami történik. Ilyen szempontból nagyon jó volt, de arra nem gondoltunk, hogy ebben tönkre is lehet menni.  Huszonkét éves voltam, egy kis faluból jöttem Észak-Írországból, nem tudtuk, hogy kellett volna megbirkózni ezzel az egésszel, de szerintem nem is kezeltük olyan rosszul a dolgot. Azért örülök, hogy mindezt okosan csináltuk és nem csináltuk meg a Troublegum gyengébb verzióját, hanem egy új ösvényre léptünk inkább. Meghúztuk azt a szintet, amihez akkor és most is ragaszkodtunk. A Troublegum az szervesen adódott az addigi anyagainkból, vett át onnan elemeket, nagyon letisztult és kifinomult lett. Plusz ott volt a megjelenés ideje, a nagykiadós hátszél, akik nagyon ki voltak éhezve egy új, dallamos gitárzenekarra. Megcsinálhattuk volna a Troublegum második részét, egy vizezett verzióját. Lehet, hogy előrébb léphettünk volna vele, de az lett volna az egésznek a vége, mert az emberek azt gondolták volna, hogy eladtuk magunkat. De így, hogy kicsit másképpen folytatjuk, a lehető legjobb. Egy csomó lehetőséget megnyitott előttünk hosszútávon.

_mg_7453.JPG

A Troublegumról elég sok dalt elővesztek koncerteken. Ez most a megjelenés évfordulója miatt van?

Michael: Nem. Igaz, játszunk nyolc Troublegum-dalt, meg nyolc Cleave-dalt is, de nem. Csináltunk korábban néhány jól sikerült évfordulós koncertet, elővettük a teljes tizennégy dalos lemezt. Úgy gondolom, hogy ha összerakjuk ezeket a dalokat a Cleavevel, igazán jól passzolnak egymáshoz. Valahogy összeáll a kép. Egy hangolásban is vannak, egy a producerük is, meg ehhez hasonlók, szóval adta magát volt a gondolat, hogy így legyen. Az új dalok nagyon jól passzolnak a Troublegum dalaihoz mind hangzásban, mind hangulatban, tempóban.

Valahogy organikusan jött akkor a dolog.

Michael: Igen, tudod, nem vagyunk hülyék. A Troublegum milliós példányszámban kelt el, a közönségből sokan valószínűleg csak azt ismerik. (nevet) Nem fogunk tizenkét b-oldalas dalt játszani, mert nem is passzolna a hangulatba. Van nyolc-nyolc dal a Troublegumról és az újakból, néhány az Infernal Loveról, pár dal a Nurseről, meg a korai dolgok közül.

Neil: Az egész szettnek igazából a zenekar történetét kell felölelnie. Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen érthető okokból jelen kell lennie a Troublegumnak, de a többi albumról is kell valamilyen szintű kivonat, az első kislemez, vagy egy sláger. Emiatt játszunk egy nagyon hosszú szettet. Megpróbáljuk, még ha nem is mindenkit kielégíteni a dalokkal, mert azért olyan dalok is vannak, amiket mi akarunk játszani, de...

Michael: Megpróbáljuk mindenkinek a legjobbat hozni, mind a közönség soraiban, mind a színpadon. Ha szeretnéd, hogy a közönség boldog legyen, ahhoz nagyon sokat kell játszanod. Játszani kell az új dalokat, de hogy nekik is kedvezzen, a régieket is elő kell venni, olyanokat is, amelyeket nem játszottunk már egy ideje. Ez nekünk is jó móka. Aztán ott vannak a slágerek, amelyek szintén nagyon fontosak. Amikor annak idején elmentem megnézni a Motörheadet, én is hallani akartam az Ace Of Spadest, meg az Overkillt, meg a Bombert, meg ezeket. Szóval érted.

És mi az titka annak, hogy ilyen stabil a zenekari tagság? Mióta Neil jött, nem is volt nagyon tagcsere (Martin távozását leszámítva).

Neil: Én! Már megint én, mindig én vagyok az áldozat! (mindenki nevet)

Michael: Amikor Neil megérkezett a zenekarba, megkaptuk azt a hangzást, amit szerettük volna. De a személyes nézőpont is fontos volt. Túl tudtuk tenni magunkat azokon a hülye dolgokon, amelyeken évekig bajlódtunk a korábbi tagokkal. Mi mindig is csapatként játszottunk, nem az egyéni érdekek és egók szerint. Mindannyian hisszük, hogy ha a zenekar jól érzi magát, akkor az a hangzáson is megmutatkozik, ebből pedig mindannyian profitálunk. Nincs az, hogy márpedig én játszok egy rohadt basszusszólót ebben a dalban, mert én úgy akarom. Ez arról szól, hogy gondolkodj és légy elég okos ahhoz, hogy lásd, hogy mi lehet a legjobb a zenekarnak. Az nem működik, ha szólóprojektek összességéről van szó.  Amikor Neil beszállt a zenekarba, akkor személyes szinten, hangulatban és zeneileg is egy síkra kerültünk. Szerintem mindannyiunknak ugyanaz a mentalitása, hasonló az életszemlélete, humora, ugyanazok a zenei kapcsolódási pontok. Ez nem volt meg minden esetben a korábbi zenekari tagokkal, mindig volt valami feszültség a zenei, vagy személyes okokból kifolyólag, ami miatt elmentek és nem tartottak tovább velünk. Volt, hogy zeneileg jó lett volna, de személyesen nem klappolt a dolog. Amikor igazán átgondoltuk a dolgot, rájöttünk, hogy csak a zenei része nem olyan lényeges darabja az egésznek, inkább figyeljünk a fontosabb dolgokra. Persze kell, hogy legyen lemez, hogy fel tudjuk venni, hogy az jó legyen. Ezért néha a menedzsment vissza is küld minket, hogy ez nem jó, az nem jó, dolgozzuk ki. Mindannyian szeretnénk egyfajta állandóságot a karrierünkben, meg a koncerteken is. Nincs az, hogy itt egy újabb koncert, igen, oké, csak legyünk túl rajta. Ott kell lenni, tele kell lenni energiával, minden koncerten úgy kell játszani, mintha az az utolsó lenne. Fontos, hogy meglegyen ez a fajta hozzáállás. Sok olyan zenekar van, akik lusták és elfáradtak, inkább tévéznek a koncert után, megvacsoráznak, aztán annyi. Mi nem ezért vagyunk itt. Mindig felkelünk korán és megyünk a következő helyszínre. Szeretjük a beállásokat is, fontos, hogy a hangzás is normális legyen. Sokan odaérnek két órával a fellépés előtt, nem csinálnak soundchecket. Megcsinálhatnánk mi is, de nem hiszem, hogy akkor olyan jól szólnánk egy teremben akár már az első hangoktól kezdve. Tudod, az emberek fizetnek azért, hogy lássanak téged, ezért jól kell szólnia az egésznek. Idővel rájöttünk, hogy ennek így kell lennie, nem engedhetünk meg magunknak egy szar koncertet, mert akkor elfordulhatnak az emberek tőlünk. De ez a helyzet a rossz albumokkal is. Persze, csináltunk olyan lemezeket, amelyek különböző okokból kifolyólag nem voltak annyira jók, mint kellett volna, de ezt nem fogom mégegyszer megengedni. Én fogok gondoskodni róla, hogy ez ne így legyen, mindent úgy fogunk megcsinálni, ahogy kell. Kompromisszumokat kell kötni azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyek nem olyan fontosak, még ha más zenekarok azt fontosnak is tartják. Elköteleztük magunkat amellett, hogy amit csinálunk, annak mindenkinek jónak kell lennie.

_mg_7457.JPG

Van valami különleges tervetek a zenekar harmincadik évfordulójára?

Neil: Igen, a harmincadik évforduló jövőre lesz esedékes. Vannak már ötleteink, de egyelőre még semmi sincs lefixálva. Lesz néhány nagyon különleges koncert, de... Mit is mondhatunk el erről? (nevet) Meg fogjuk ünnepelni, lesznek különleges koncertek, szerte a világon. Nem csak Belfastban.

Michael: Tudod, a Cleavenek is meg akarjuk adni a maga körét. Nagyon jó a fogadtatása, nagyon jó játszani élőben is, ezt fogjuk elvinni mindenhová. Ebben az évben még a Cleavere fogunk fókuszálni, aztán fogjuk csak elkezdeni a terveket az évfordulóval kapcsolatban. A napokban beszéltünk arról, hogy elkezdjük írni új dalokat is. A színfalak mögött mindenkinek megvannak a maga ötletei. Jó lenne kiadni egy új lemezt, néhány nagyon jó kis témával, amikből majd lehet szemezgetni. Egyelőre még elég szervezettnek tűnik a dolog. (nevet) Legalábbis jelen pillanatban.

Neil: Most nagyon jó a hangulat, minden összeállt.

Michael: Jó dolog, hogy ezt a turnét is meg tudjuk csinálni. Tavaly év végén már csináltunk egy háromhetes Európa-turnét, meg egy elég hosszú kanyart az Egyesült Királyságban, talán tizennégy bulival. Ami elég sok, ha azt nézzük, legalábbis az Egyesült Királysághoz képest. Nagyon jól mentek ezek a koncertek, jó volt látni, hogy a közönség is élvezi.

Vannak olyan lemezek az idén megjelenők közül, amiket nagyon vártok esetleg?

Neil: Bármelyik zenekartól?

Michael: Nem tudom, nem jut eszembe egy sem. (Neilen látszott, hogy neki sem nagyon - szerk.) Tavaly ott volt a Ghost albuma, a Judas Priest Firepowere az valami zseniális, de ezt az évet nem is tudom. Ki fog egyáltalán kiadni lemezt? (gondolkodik, Neilre néz, ő is tanácstalan - nevetnek egy jót) Idén egy nagy zenekar sem fog kiadni albumot. Nem lesz Metallica, nem lesz Slayer... AC /DC! Úgy tudom, ők valamin most épp dolgoznak, az érdekes lesz, de nem vagyok túl izgatott, mert tudom, hogy milyen is lesz. A Rammstein is jónak ígérkezik. Talán a Tool is csinál valamit, az is érdekesen hangzik. Van egy zenekar, a Devilmaster. Ismered őket?

Talán a nevüket.

Michael: Ők egy elég furcsa keverék a kaotikus japán hardcore, egy kis post punk, meg talán a King Diamond között, elvileg nem kellene működnie, de valahogy mégis. Amerikai csapat egyébként, de jól áll nekik ez a japános káosz.  Az új Mastodon is jó lesz, láttam őket néhány hete. Nem játszottak még új dalt, de az új lemez biztosan jó lesz. Meg a Kvelertak is az új énekessel.

Köszönöm, srácok, hogy időt szakítottatok rám!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5414606438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum