Mire való ez a gomb? @ Bruce Dickinson book tour Antwerpen, 2019. 02. 24.

2019. március 02. - rockstation

bruce_dickinson_what.jpg

Miután megtudtam, hogy egyik kedvenc, ha nem a kedvenc metal énekesem önéletrajzi könyvet jelentet meg, többször hangsúlyosan feleségem tudomására hoztam, hogy igen jó néven venném, ha Karácsonyra a fa alatt a részemre felcímkézett csomagból nagy meglepetésemre ez a könyv kerülne elő. Szerencsére életem párja vette az adást és így pár nap alatt be is falhattam az ünnepek alatt a Mester könyvét. Azzal tisztában voltam, hogy Bruce amolyan modern kori polihisztor, reneszánsz ember, nyughatatlan, szinte felfoghatatlanul kreatív figura. A könyvből azonban ez hangsúlyosan ki is derül.

Mivel jelent írás apropója nem a könyv ismertetése, nem is bonyolódnék jobban bele. Annyit azonban muszáj megjegyeznem, hogy szívesen olvastam volna még sok száz oldalon át és bizony, ha az olvasó egy Iron Maiden könyvet, illetve klasszikus rock zenész könyvet vár, akkor csalódhat. Éppen egyik lényegi eleme szerintem, hogy a zene mellett mi minden töltötte, tölti ki hősünk életét (vívás, repülés, filmprodukció, rádiózás, dokumentumfilm-sorozat, előadások stb.). Így már más szemmel tudom nézni a Maidenből történ kiválását is, még ha egy metal rajongó ezt elfelejteni egykönnyen nem tudja, ez nyilvánvaló (halkan megjegyzem, hogy gyerekként a második metal kazettám egy Helloween koncertlemez követően a Piece of mind volt, Kiske, Dickinson-nem egy rossz kezdés). Persze nekem is okozott hiányérzetet néhány ismert sztori hiánya, illetve az, hogy a magánéletről egy szót sem ejt a könyvben a szerző, de ez része a történetnek, ezt a könyvet nem erre szánta.

A neten böngészve bukkantam a hírre, hogy Bruce „book tourt” indít, kvázi könyvbemutatót tart néhány európai állomással. Mivel a milanói eseményre történő jegyértékesítés egy számomra katasztrofálisan működő rendszeren keresztül történt (csak olasz nyelven, számos további költség felszámolásával), így a hozzánk legközelebbi helyszín Antwerpen volt épp a születésnapomon. Kis rábeszéléssel feleségemet sikerült rávennem a 3 napos kiruccanásra. Bruce Dickinson, belga sör, végül is mi baj érhet minket?

Antwerpenről annyit, hogy nagyon gazdag (kereskedő múlt és jelen, de faterom szerint szimplán kirabolták a világot), de a modernitás felé elmozdult kikötőváros, nem árasztja a Prágához, Brugge-hez hasonló ódon hangulatot. A történelmi része gyalog könnyen bejárható, no és itt csiszolják a világ nyersgyémánt termelésének 90 százalékát. A helyi alapsör, a de Koninck is kiváló, a hangulatos kocsmában meglepetésünkre Balaton Sound plakát fogadott minket, a törzsvendégen viszont Iced Earth póló virított, szóval elektro-metal: 1-1, nem rossz kezdés. Furcsa volt a városban a sok bőrruhás, de hamar rájöttünk, hogy nem metal bulira igyekeznek, ez bizony egy más jellegű viselet…

53008461_415270439241221_4774103531030315008_n.jpg

A könyvshow helyszíne, az Arenberg egy színházhoz hasonlítható modern épület volt. Nyitás után már tele volt a bár része, gyorsan be is szereztünk egy lazább belga IPA-t. Belépéskor mindenki egy dedikált példányt kapott a könyvből (féltem, hogy holland nyelvű lesz, de szerencsére angol érkezett). Előzetesen emailben érdeklődtem a helyszíntől, hogy esetleg dedikálás lesz-e, de személyes találkozásra nem volt lehetőség, hiába jeleztem, hogy bizony aznap leszek 37 éve a Földön. Egy-egy képeslapot is kapott mindenki, amelyen egy kérdést lehetett feltenni, majd egy ládába dobni, a kiválasztott kérdéseket pedig Bruce válaszolta meg (a miénkre sajnos nem került sor).

Kezdés előtt a színházteremben Bruce szólókarrierjének néhány darabja szólt a hangszóróból, épp a Tears of the Dragon szólójára léptünk be (ha lenne igazság a világon, ez a nóta is lenne olyan ismert, mint pl. a Nothing else matters), esküvői ceremóniánkon anno ez volt a nyitónóta, köszönjük utólag is a figyelmességet :-)

Pontban a meghirdetett kezdésre Bruce energikusan a színpadra vonult a közönség hangos ovációjától kísérve, régi önmagához képest igen visszafogott viseletben (farmer, póló, mellény, őszülő haja copfban). Ezzel kezdetét vette a stand up-ja, ha valaha megélhetési problémái lesznek (ha-ha), könnyedén sikeres lehet ebben a műfajban is. Az előadás közel kettő órája 90 százalékban a könyvre épült, szóval bizony érdekesebb volt annak, aki nem olvasta még. Persze így is érdekes volt a sztorikat tőle hallani. Projektorról mentek a képek a könyvből és ő sztorizott. Születése, örök szembenállása a hatóságokkal, iskola, testi fenyítés, fiatalkori baromságok, zene, rengeteg minden szóba került. Az látszik, hogy imádja kifigurázni a korlátolt, maradi gondolkodást, a tartalom, érték nélküli autoritást és mindemellett önmagát is. Nyughatatlan, a száját befogni nem tudó, kreatív figura volt egész életében, ahogy elmondta. Szerencsére a bentlakásos magániskolában elkövetett legkomolyabb tetteit is részletesen megosztotta a nagyérdeművel (spoiler: pl. több tonnányi lószar suliba rendelése, majd a karrier csúcsaként az igazgató és a tanári kar vacsorájának vizelettel locsolása). Tényleg a könyv nyomvonalán folyt az előadás rendkívül szórakoztató stílusban és némi többletinformációt csöpögtetve. Közel két óra és egy 20 perces szünet után a választott kérdésekre válaszolt. Itt érintette a betegségét (honnan vette az erőt a rák elleni küzdelemhez-mi mást tehettem volna?), a repülést, a turnézást, William Blake-et (aki biztos nem volt konzervatív patriotizmusa ellenére, a királynőt (akit egyébként nagyon kedvel és szerinte a legjobb egysorosai vannak), a szadomazót, a sört, Eden Hazardot, a space cake-et stb.

53298657_2292938697585865_2671405031739097088_n.jpg

Érdekességként pár téma ízelítőül:
Mikor pontosan azonosították William Blake (nagy rajongója ugyebár) sírját, felkérésre ő mondta a beszédet több száz rajongó előtt egy londoni temetőben, majd a sírkő egy darabját hazavihette és azóta is féltve őrzi. Régi álma, hogy Blake maga olvassa fel neki a Jerusalem (mekkora nótát gyártottak ihletésére…) című versét.

A II. Erzsébet királynőt évekig felrobbantani igyekvő McGuinness IRA vezetőből később parlamenti képviselő lett. Első találkozásukkor a „Hogy van felség?” kérdésre a monarcha csak annyit válaszolt: „Még életben”.

A királyi családdal történt találkozásukkor a Maiden pénzügyi managere is ott volt, Károly herceg csak annyit kérdezett, hogy az úr minden pénzét ellopta-e már Bruce-tól?

Kedvenc söre a kötelező Trooper után jelenleg egy nyugat-londoni kis főzde APA-ja.

Első találkozása a belga sörrel Liege-ben történt, ahol Nicko McBrain-nel vállalták túl a Leffe fogyasztását.

Nagyon kedveli Hazardot, a Chelsea belga csatárát. Úgy vettem le nem csak a játéka miatt, de Hazard egyéb tevékenységét annyira nem ismerem. Az EB-n ellenünk lehetett volna kicsit visszafogottabb… Bocsi, de Eden marad Londonban -üzente Bruce.

Kiváló onkológusa volt a rákkezelése során, egyetlen hibája, hogy Rush rajongó.

Humorizált olyan kérdéseken, hogy mit fogsz csinálni, ha nyugdíjba mész, ki örökli majd a vagyonodat, szingli-e a lányod.

Nem hagyta ki természetesen a közel két hét, morfium és egyéb gyógyszerek okozta székrekedése legyőzésének históriáját. No igen, nagy dolgokhoz segítette azon a hajnali napon az angol krikett válogatott bénázása.

Pilótaként többször szabálytalanul lekapcsolt minden világítást a pilótafülkében tiszta éjszakákon és élvezte a borzongató szépséget, végtelenséget. Majd kért egy kávét a stewardess-től.

Maiden, vagy repülés? Sok jó pilóta van (magát átlagosnak érzi), de Maidennek túl sok énekesét nem ismeri. Győzelem!

Hamarosan piacra dobhatnak egy vállalkozásával nagy teljesítményű szállító repülőgépet, amely zéró káros anyag kibocsátással fog működni (tapsvihar). „Átlag” metal zenész ugyebár…

Sok terve van még (könyv, képregény, szólólemez stb.), de az idő nagy ellenség.

Aztán emilyen egyszerűen jött, úgy is távozott, mivel másnap Madridba volt hivatalos és addig pár ale-t is le kellett még gurítania.

A Maidenben egy év alatt minden valóra vált, amiről korábban a zenével kapcsolatban álmodott (a Jóisten szemére is vetette, hogy lehetett volna kicsit lassabb), ezért is veszítette el a kihívást, kreativitást a Rod Smallwood manager által kíméletlenül diktált lemez-turné körforgásban.

Összegzésként emlékezetes este volt, bár személyesen a könyvhöz annyira nem kötődő előadást jobban szerettem volna, de ez így volt logikus. Az jött le, hogy az egész ”book-tour” a kreativitásának egyik eredménye, élvezi, hogy ezt is megcsinálhatja, több száz ember összegyűlik, hogy őt hallgassa. Profi volt 100 százalékig. Annyit mutatott magából, amennyit akart, egy milliméterrel sem többet, hasonlóan a könyvhöz. Borzasztóan inspiráló ember, de olyan távlatokban tud gondolkodni, amelyek az átlagembernek nem igazán adatnak meg.

Élj még 100 évig egészségben Bruce!

 

BESZÁMOLÓ ÉS FOTÓK: KOVÁCS ANDRÁS

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5214661923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

murray 2019.03.03. 10:12:42

Ős Maiden fan vagyok, természetesen olvastam a könyvet. Bár a könyv jó hangvételű és jó hangulatban írt sajnos a problémákról szinte semmi szó sem esett pár mondat kivételével.

Adrian kiválása , Bruce, Maidentől való elszakadása és egyebek. Mintha Harris cenzúrázta volna a könyvet. A többi ok.

A valós múltra való emlékezés szempontjából pl szerintem Ozzy könyve a legjobb és Slash életrajza is erős. Hát ennyi. :-)

vergyula 2019.03.03. 11:51:49

Max. annyit tudok hozzászólni, hogy még nem olvastam, de majd igyekszem. Ja, és Up the Irons!
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum