Ville Valo & Agents (2019)

Régi ismerős, de a köntös új

2019. március 03. - KoaX

46525730_10156913926092704_4356813691191033856_o.jpg

Az élet nem állhat meg, még akkor sem, ha nincs többé a lányok szívét megdobogtató HIM. Ezt tudja jól Ville Valo is, aki most szóló lemezével jelentkezik, ami nagyon nagy meglepetésként szolgálhat egyeseknek. Miért? Hamarosan az is kiderül.Éppen egy új doom anyagot hallgattam a heti lemezismertetőmhöz, amikor a semmiből előtűnt Ville Valo és az a bizonyos Agent albuma. Kíváncsi lettem, mert a régi Natalia Avelonnal készült közös dala mindig is tetszett az öreg goth rockerknek. Azért volt bennem némi fenntartás, hogy ez egy újabb HIM lemez lesz, amivel engem kikerget a világból.  Mit ad Isten, sehogy sem lett igazam.

vilevaloagents_638.jpg

Az a sármos, megnyerő. mély dünnyögés most elmarad, mint amit megismertünk, ráadásul Ville az anyanyelvén, finnül énekel végig. Na, ez ám az igazi kalandtúra. A lemez totál meglepetésként ért, ugyanis egy olyan anyagot kaptam, amire soha nem számítottam volna. Totálisan más vizekre eveztünk, így, aki a feloszlott anyabanda miatt akarja meghallgatni a lemezt az hatalmasat fog csalódni. Már a nyitó KIRSTINKULMA dalban megmutatkozik, hogy a lemez főként a Johnny Cash féle country-rockon alapszik, amit néha megfűszereznek egy kis The Doors beütéssel, amibe bele van keverve egy kicsike surf rock is. Azt se tudtam elsőre, hogy hova rakjam magamban ezt az anyagot. A női szívek szaggatója, ilyen kis könnyed zenét készít? Ettől független az örökös vad metalkodás után, frankón jólesett valami ilyet is hallgatni.

Nem azt mondom, hogy az év lemeze, sőt még igazából csak erre figyelni sem jó, de háttérzenének egy-egy beszélgetéshez, baráti összejövetelhez marha király zene. Ha így tekintesz a lemezre, akkor nem fogsz csalódni és észre sem veszed, hogy az a negyven perc milyen gyorsan eltelt. Hirtelen én is azon kaptam magam, hogy kezdődik előlről az album, és igazából élveztem így.  Hangzásügyileg nagyon a helyén van a lemez, megvan benne az a kellemesen búgó, klasszikus elektromos gitár hangzás, mellette pedig a dob nagyon tudja, hogy mit, hova, hogy kell raknia. Emellett pedig a borító is megnyert engem. Nincs túlvariálva, nincs túlcicomázva.

Én annyit mondhatok, hogy legyél bármennyire vad metal arc, adj az albumnak egy esélyt, ugyanis zeneileg lehet belőle rendesen tanulni, és egy remek kis kikapcsolódás is egyben.

35kop.pngBéke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2614658201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum