Bő egy hete, egy masszívan teltházas koncertet adott az A38-on a legutóbbi nagylemezét, a Wastelandet turnéztató Riverside. A koncert előtt sikerült elcsípni a csapat frontemberét, mindenesét, Mariusz Dudat, aki habár elég fáradtnak látszott, azért elárult nekünk ezt-azt a friss lemezről, valamint a lengyel zenei életről.
Először is köszönöm a lehetőséget! A Wasteland az első lemez, ami már Pjotr nélkül készült el. Hogy ment a dalírás? Volt olyan pillanat, amikor arra gondoltatok, hogy tetszene-e neki az a bizonyos ötlet?
Mariusz: Hogyan is kezdjem? A dalírás úgy ment, mint a legutóbbi alkalommal, a Love, Fear and the Time Machine, vagy a Shrine Of New Generation Slaves idején is. Nem akarom ezt túl sokszor hangoztatni, de én vagyok a fő dalszerző ebben a zenekarban, lényegében majdnem mindent én csinálok. A dalok összerakása már Pjotr nélkül, hármasban ment, ketten vettük fel a lemezt. Szóval enyém lett a gitárosok nehéz sorsa, de természetesen nem is igazán akartam mást, mint elérni egy bizonyos Riversideos gitárstílust. Ezért is kértünk segítséget Maciejtől, ezért is akartam vendégeket, mint Mateuszt, hogy játsszák fel ők a szólókat. A gitár még mindig ott van az albumon, de természetesen nem szeretnénk ismételni sem magunkat, így ennek egy másféle lemeznek kellett lennie. A Wasteland egy történet rólunk, hogy hogyan éltünk túl egy gyász, egy veszteség után. Minden ott van a sorok között. Tudod, nem Pjotrral vettük fel ezt a lemezt, de a szelleme ott van mindenütt.
A Wasteland lengyelországi első helyezése meglepetés volt számotokra?
Mariusz: Igen, legutóbb az Anno Domini High Definitionnel voltunk első helyen, azután folyton a második helyeket csíptük el. A Wasteland tíz év után végre újra elérte Lengyelországban az első helyet.
Mondhatjuk, hogy ez lett az eddigi legsikeresebb lemezetek?
Mariusz: Igazából ezzel az újfajta megközelítéssel, amit most alkalmaztunk először ebben az évtizedben, hogy jobban koncentrálunk a dalírásra és mondhatni kevésbé leszünk progresszív metal zenekar, elkezdtünk egyre több embert érdekelni. És a Wasteland igen, egy elég nagy siker, főleg, mivel úgy gondoltam, hogy Pjotr elvesztése után majd elindulunk a lejtőn és az egész karrierünket az alapoktól kell majd újraépíteni. De szerencsére nem így volt, több helyről még nagyobb érdeklődést kaptunk, mint eddig. Nagyon örülünk ennek, mert amikor trió lettünk, a gitárosunk nélkül, egyfajta új kezdet volt nekünk. És örülök, hogy mindezt egy turnén is be tudjuk mutatni, hogy meg tudjuk mutatni, hogy ez egy új Riverside. Ezen a turnén ötven százalékban a Wasteland dalai vannak ott, csak a másik felét adják a régi szerzemények. Másabb lett volna, ha megjelentetjük a lemezt, de főleg a régi dalokat adjuk elő. Ez az ötven-ötven százalék szerintem egy nagyon jó arány. Talán ezért is ilyen mondhatni, sikeres ez a turné, mert az emberek beszélnek rólunk. Ráadásul ma (az interjú és a koncert napján - szerk.) Lengyelországban jelöltként ott vagyunk egy lengyel zenei díjátadón, ahol jelölve lettünk a legjobb rock album kategóriájában. Ez nagyon nagy élmény, de sajnos nem tudunk ott lenni, mert úgy döntöttünk, inkább Magyarországot, Budapestet választjuk, itt sokkal jobb lenni. De képviseltetjük magunkat, a társ producerünk ott van. De nem igazán hiszek a sikerben. Hogy nyerj, tagja kell, hogy legyél az akadémiának, mi meg mindig is független zenekar voltunk, szóval lehet, hogy le kellene itatnunk valakit, hogy elsők legyünk ott. Szóval nem hiszem, hogy lenne esélyünk, de HA mégis úgy lenne, az nagyon jó lenne (végül valóban nem ők nyertek - szerk.) De már maga a jelölés is egy hatalmas siker.
Volt idő, amikor a lengyel jazz zene igen ismert és elismert volt. Ez a vonal még mindig jelen van Lengyelországban?
Mariusz: Igen, a lengyel jazz elég népszerű, de megmondom őszintén ez nem az én műfajom, nem is tudok sokat mondani róla. Nagyon sok jazz-zenész van Lengyelországban, akik nagyon népszerűek külföldön, de én magam nem nagyon vagyok oda a jazzért.
Mit gondolsz, mi lehet az oka annak, hogy a black és death metal olyan népszerű Lengyelországban?
Mariusz: Talán azért, amiért néhány metalbanda népszerű Norvégiában, vagy Svédországban. Egyszerűen jók vagyunk a műfajon belül. Van néhány nagy nevünk, mint például a Behemoth (ők haza is vitték a legjobb metal album díját a már említett díjátadóról - szerk.), de a Vader is egy jó banda volt. Talán még mindig azok, de mostanában eléggé eltűntek, nem tudom, miért. De a fiatal vonulat is ott van, mint a Batushka, meg az ilyenek. A lengyel metalzene mindig is egy tisztességes szinten volt, ezért is szerethetik olyan sokan.
Mit jelent neked a progresszív zene?
Mariusz: Igazából, mostanában az az álláspontom, hogy nem akarom képviselni a progresszív zenét. Jobban szeretem, ha alternatívnak, vagy valami ilyesminek kategorizálnak be minket. Csak egy rockzenekar vagyunk. Nem akarom a progresszív metal, vagy a progresszív rock zászlaját lobogtatni. Tágabb értelemben a progresszív zene az a fajta zene, amelyik a határokat feszegeti. De én nem akarok ehhez a családhoz tartozni, mert az emberek egyből arra gondolnak, hogy ez valami Dream Theater-szerű valami és én nem igazán szeretem ezt a fajta zenét. Úgy hiszem, hogy a Riverside a legutóbbi lemezeivel bizonyítani tudta, hogy meg tudtuk találni a saját helyünket, a saját mozgásterünket, de ha valaki progresszív metal zenének akar minket nevezni, nekem nincs bajom vele. De én magam nem akarok a progresszív család részese lenni. Ezen a zenén nőttünk fel, de már nem igazán hallgatjuk. Én már nem is szeretem, hogy őszinte legyek. Sokkal inkább szeretem Nick Cave zenéjét, meg az ilyesmi előadókat, mint például Neil Morse. De természetesen nem akarok senkit sem megbántani.
Korábban többször is megfordultatok nálunk. Érzel valamit a "lengyel-magyar két jó barát" mentalitásból?
Mariusz: (elmosolyodik) Igazából ma egy sold out koncertünk lesz, így harmadjára végre sikerült teltházas koncertet csinálnunk ezen a helyszínen. Azt kell, hogy mondjam, hogy lehet valami ebben az egészben, nem is tudom. Nagyon jól érezzük itt magunkat és nagyon boldog vagyok, hogy egy sold out koncertet sikerült összehozni, reméljük, hogy következő alkalommal egy nagyobb helyszínen, több ember előtt tudunk majd játszani, de egyáltalán nem panaszkodhatok!
