„Lehet, hogy néhányan itt-ott a Volbeat zenéjében is felfedeznek egyfajta boogie - rock n’roll beütést, holott a két banda stílusa egyáltalán nem ugyanolyan”

Interjú Tony Jelencovich énekes-gitárossal és Mattias Starander dobossal, a Transport League tagjaival

2019. május 13. - magnetic star

transport_league.jpg

Az A Pale Horse Named Death közelmúltbeli Európai túráján a svéd Transport League vendégeskedése éppoly komoly érv volt az eindhoveni kiutazás mellett, mint maga a (volt Type O’Negative és Danzig tagokat tömörítő) főbanda. Az új lemez megjelenése előtt álló göteborgi négyes – egy, pár évig tartó szünettől eltekintve – immár negyedszázada nyomja a „pokoli boogie-t”, egy ideje rendszeresen jelentet meg albumokat és turnézik, mégsem mondhatjuk, hogy erősen benne van a köztudatban; inkább lassan, de (remélhetőleg) biztosan, fokról fokra építi ki a maga rajongói bázisát. A csapat két oszlopos tagjával többek között arról is beszélgettünk a koncert előtt, hogy miért alakult így, és hogy milyenek a kilátások egy sikeresebb jövőt illetően.

Hogyan csatlakoztatok az A Pale Horse Named Deathhez erre a turnéra? Netán régi személyes ismerőseitek a tagok?
Tony: Én személy szerint hatalmas Type O’Negative rajongó vagyok, és az A Pale Horse Named Death dolgait is hallgatom, de azelőtt nem voltam személyes kapcsolatban velük. Mostantól persze már biztos, hogy jó viszonyban leszünk. A turné is remekül alakul. Jó a hangulat, és rengeteg olyan ember jön, aki még sosem hallott rólunk, így minden este szerzünk új rajongókat, szóval nagyszerű az egész.

Új albumotok, az A Million Volt Scream augusztus 30-án fog megjelenni a Mighty Music kiadásában. A Monster Human nótához készült klip viszont már megnézhető. Azért választottátok ezt a dalt, mert szerintetek jól jellemzi az anyag egészét?
Mattias: Nos, igen, bizonyos értelemben. Elég nehéz úgy beszélni az összes dalról, hogy még nem hallhattad azokat, de az biztos, hogy a hangzás ütni fog. Összességében nagyon elégedettek vagyunk a produkciós munkával. Vannak ilyen-olyan eltérések a számok között: vannak lassabbak és gyorsabbak, van rock n’rollos nóta, meg súlyosan döngölős is, mint amilyen a klipszám.

Hogyan magyaráznátok a video koncepcióját? Hogyan jutott eszetekbe állat-kosztümökbe bújni?
Tony: Ismerek valakit a Természettudományi Múzeumban, ahol forgattunk. Szerettünk volna valami fineszes dologgal előrukkolni, nem olyan klipet csinálni, amely szimplán bennünket mutat játék közben, és amely nagy metal vagy rock n’roll arcoknak, vagy mit tudom én, minek láttat minket. Egy kis csavart akartunk belevinni a dologba.
Mattias: Amitől más lesz az egész, mint a szokványos zenés klip.
Tony: Ezért alkalmaztuk ezt a megközelítést, egyfajta tréfás módon. Ez, mondjuk, elvesz valamennyit a banda durva éléből, hiszen nem a szakállas, agyontetovált fickókat látod. De ettől még szőrösek vagyunk, csak egy kis mókát társítunk ehhez.

transport_league_tony_01.jpg

Belevittetek valamit a jellegzetes svéd humorból is, amelyet ismerve lehet igazán jól szórakozni a klipen?
Tony: Nem, erre a humorra szerintem bárki rá tud hangolódni. És javarészt pozitív visszajelzéseket kapunk a klipre. Ahogy Mattias is mondta, valami mást akartunk csinálni, nem pedig olyasmit, ahol, teszem azt, egy pincében játszunk.

Egyes korábbi dal-és lemezcímeitekben klasszikus rock nóták címeit forgatjátok ki: Twist and Shout at the Devil, Destroy Rock City. Most is folytatódik majd a sor?
Tony: Erre nem is gondoltam, de nem hinném. Az előző lemezen, mondhatni, ez a koncepció része volt. A mostani album egyik véglete az a Rammstein-szerű hangulat, amely a Monster Human sajátja. Abban németül is énekelek néhány szót, hogy attól még erőteljesebb legyen. A másik pedig a Danziget idéző borultság. Mindenből van benne egy kevés, ami jó érzést ad, nagyon is bizakodóak vagyunk a lemezzel kapcsolatban.

A német nyelvű szövegrésszel a német rajongóknak akartál kedveskedni?
Tony: Úgy szoktam nekik felkonferálni a dalt, hogy ez az új kislemez-nótánk, és van benne egy rövid német nyelvű rész, úgyhogy énekelhetik velünk. Kedvelik is a dalt, ez nem kétséges.

Új kiadótokat, a Mighty Musicot illetően is bizakodóak vagytok? Nem kevés gondotok volt a korábbi lemezcégeitekkel.
Tony: Az előző album CD-n és bakeliten is megjelent, a terjesztéséről viszont úgyszólván semmit nem tudunk. Németországban, úgy vettük észre, nem volt gond, ami viszont a világ más tájait illeti, az a balsejtelmünk, hogy nem működött megfelelően a dolog. Mindig voltak problémáink a kiadókkal, nem ez volt az első ilyen eset. Így aztán a Mighty Musictól se tudjuk, mire számítsunk, de egyelőre bíztatóan és klasszul néz ki minden. Bazi komoly marketing-tervet raktak össze nekünk, kiadják az albumunkat bakeliten, digipack és műanyag tokos CD-n, de még valami dobozolt változatban is, és lesz egy halom merch cuccunk is, meg miegyéb, szóval izgatottan várjuk, mi lesz ebből.
Mattias: Nagyon ígéretes a dolog, igen komolyan veszik az arcok.

És hogyan kerültetek a Mighty Musichoz?
Tony: A kiadó tulaját, Michaelt a 90-es évek vége óta ismerem. Énekel egy Thorium nevű zenekarban is, amellyel valamikor játszott Göteborgban, mégpedig a klubomban, a Belsepubban. Van pár olyan cimborám is, akik a death metal bandájukkal a Mighty Musichoz szerződtek. Szóval régóta ismerjük már egymást, és pont a megfelelő pillanatban kapta fel a fonalat. Ő és a Volbeates Michael Poulsen még a Volbeat megalakulása előtt hallgatta a korai Transport League albumokat. Lehet, hogy néhányan itt-ott a Volbeat zenéjében is felfedeznek egyfajta boogie - rock n’roll beütést, holott a két banda stílusa egyáltalán nem ugyanolyan.

A Transport League 1994 óta létezik, és csak 2005 és 2009 között került parkolópályára, amíg te a M.A.N. zenekart vitted. Mennyire vált ismertté a Transport League nemzetközi szinten?
Tony: Nem tudnám megmondani. Annak idején majdnem öt évig vártunk, és a hangzásunk a Grand Amputation és a Multiple Organ Harvest anyagokon valamelyest változott. Aztán stúdióba vonultunk, még Transport League-ként, de mire az a lemez kijött, már a M.A.N. első albuma lett belőle. Szóval nem tudom. Régóta létezünk, de nem jutott ki nekünk annyi figyelem, amennyit talán kapnunk kellett volna. A lemezeink sajtóvisszhangja mindig remek volt, mégsem kerültünk be a nekünk megfelelő turnékra és fesztiválokra. Oké, játszottunk 1998-ban a Dynamo fesztiválon, meg néhány más fesztiválon is Svédországban, ezen az akadályon nem sikerült átlendülnünk.

transport_league_mattias_03.jpg

2013 óta kétévente jelentkeztek új lemezzel. Ez így a legpraktikusabb nektek, miközben turnéztok is az albumok között?
Tony: Igen, 2013 óta turnézunk. Németországban három bulin nyitottunk a Mustache-nak, amit egy önálló turné közben iktattunk be. Ettől eltekintve nem szervezünk saját turnékat, mert nem vagyunk annyira nagy banda. Vannak, akik régóta ismernek és követnek bennünket, de ezzel együtt sem vagyunk igazán ismertek. Ez a mostani turnén is érződik, mert sok új rajongót avatunk, akik azelőtt nem hallottak rólunk, és nem értik, hogyan lehetséges ez. „1995 óta nyomjátok, hogyhogy mégis csak most?!..” – mondják nekünk. De ez jó dolog, és már csak így megy. A rajongók adnak erőt nekünk, és örülünk, hogy felfedeztek maguknak egy jó kis zenekart. És igen, pontosan kétévente hozunk ki új anyagot.
Mattias: Nálunk ez a ciklus vált be. Turnéra megyünk, aztán elkészül az új anyagunk, amelyet felveszünk, majd ismét turnézunk. Ebben a ciklusban dolgozunk, és nekünk így meg is felel, bár nem így terveztük el.

Gitárosotok, Peter Hunyadi magyar származású. Beszél is magyarul?
Tony: Beszélni nem beszél, de valamennyire megérti. Vagy nagyon is megérti, ezt még nem fejtettük meg.
Mattias: Gyerekként szerintem még beszélte a nyelvet, de ma már nem használja.
Tony: A szülei mindketten magyarok, de ő már Göteborgban született.

Már szóba került a Belsepub. Ma is működik a klub?
Tony: Nos, volt egy pár hónapos szünetünk, mert a helyen felújítást végeznek. 1998 óta csinálom, vagyis már huszonkettedik éve. Klassz dolog, szórakoztat. Jó dolog, hogy az ember ilyen módon tart fenn kapcsolatokat a zenei színtérrel, az új bandákkal, akiknek segít is.

Egy Pantera tribute csapatban is játszol, igaz?
Tony: Igen, Vulgar Display Of Pantera a neve, és a Glanzignek is tagja vagyok. Vannak fellépéseink időről időre.

A Metal Archives oldalon találtam azt az infót, hogy egy időben tagja voltál a Fear Factory koncert-felállásának. Mi igaz ebből?
Tony: Csak annyi, hogy a Sweden Rock fesztiválon velük nyomtam az Edgecrushert. A turnézó tagságukban nem voltam benne. Burtonnel viszont ma is jóban vagyunk, kéthavonta szoktunk beszélni.

Milyen mostanság az élet Göteborgban? Svédország vonatkozásában a média nálunk egyfolytában ijesztő híreket zúdít az emberekre migráns-bűnözésről, no go zónákról, stb. Van ennek valami igazságtartalma?
Tony: Nincs, semmi ilyesmit nem tapasztalok, pedig a város központjában élek. Ezek totális álhírek. Az persze gondokkal jár, ha befogadunk 170.000 menekültet. Történhetnek durva dolgok. Érheti őket, mondjuk, trauma, hiszen a miénktől eltérő kulturális közegből érkeztek, szóval nem mehet minden zökkenőmentesen… Viszont nincsenek no go zónák, nincs olyan, hogy a lányok nem mehetnek ki az utcára, és nincs nemierőszak-hullám mindenfelé. Úgyhogy kamu az egész.

Interjúfotók: Dr. Narcisse
Transport League Facebook / Transport League Youtube

 

ENGLISH VERSION

transport_league_band.jpg

„Maybe some people can hear some kind of boogie - rock n’roll vibes in Volbeat’s music at times, although we’re not the same at all” – interview with guitarist-vocalist Tony Jelencovich and drummer Mattias Starander (Transport League) 

How did you become the touring partners of A Pale Horse Named Death? Do you know the guys in person for a long time?
Tony: Personally, I’m a huge Type O’Negative fan and I listen to A Pale Horse Named Death as well but I had no personal connection with them before. From now on, I’m pretty sure we will have good connections. And the tour has been going very good. Good vibe, and a lot of people who have never heard us before and we’re gaining new fans every night so it’s awesome.

Your new album, “A Million Volt Scream” will be released on 30 August on Mighty Music. Right now, you have a video out for the song “Monster Human”. Did you pick this one because you believe it represents what the whole album is about?
Mattias: Well, yeah, in a way. It’s very hard to describe all the songs when you haven’t heard them but they definitely have the good sound there. Overall, we’re very happy with the production. There are some slight differences between the songs: there are slow ones, there are fast ones, there’s rock n’roll and, like this video, a very stompy song.

How would you explain the concept of the video with the animal costumes that you wear in it?
Tony: I have a connection at the Museum of Natural History. We wanted to put a twist into it, not only being around there and just playing, being metal or rock n’roll or whatever. We wanted to something a little bit twisted.
Mattias: Not like a normal music video.
Tony: That’s why we took this approach, in kind of a funny way. But at the same time it takes some kind of an edge of it, us having beards all the time and all the tattoos. So it’s just like being furry with a little bit of fun connected to it.

transport_league_tony_02.jpg

Is there some of the typical Swedish humor in it that people have to understand to enjoy it?
Tony: No, I think this humor goes overall. And we’ve been mainly getting positive reactions to it. We wanted to do something different, as Mattias said, we didn’t want to do a video in which we are playing in a cellar or whatever.

In some of your previous song and album titles, there are references to rock classics: Twist and Shout at the Devil, Destroy Rock City. Can we expect something like that again on the upcoming album?
Tony: I haven’t thought about that actually. I don’t think so. That was kind of a concept on the previous album. The album spreads from the kind of Rammstein-ish vibe that Monster Human has, where I sing some German there as well which gives it extra power, to some Danzig moody vibes. It has a little bit of this and that. And it feels good, we’re very confident about the album.

Is that little part in German language a little extra for the German fans?
Tony: I’ve always been telling them that the next song we’d like to do for you is our new single with a little German part to sing along and they dig the song, no question about it.

Are you confident about your new record label, Mighty Music, too? You’ve had many problems with your previous record companies in the past.
Tony: The previous album was released on CD and vinyl but we don’t know about its distribution really. In Germany, it seemed to be good but as for the rest of the world, we’re afraid it’s not been taken care of in a proper way. We’ve always had problems with record labels, it’s not the first time. So we don’t know what to expect from Mighty Music but it looks very bright and cool so far. We’ve got a big-ass marketing plan and they’re going to release a vinyl, a digipack, a jewel case, some kind of box thing, a lot of merch and shit, so we are really looking forward to it.
Mattias: It’s very promising, they’re very serious guys.

And how did you get signed to Mighty Music?
Tony: I’ve been acquainted with Michael, the owner, since the end of the 90s. He also sings in a band called Thorium and they played at my club Belsepub in Gothenburg way back and there were some friends of mine playing in a death metal band who have signed to Mighty Music. So we have known each other for a long time and this was just the right time for him to pick it up. And he’s a huge fan of the band. He and Michael Poulsen from Volbeat used to listen to Transport League’s early albums even before Volbeat existed. Maybe some people can hear some kind of boogie - rock n’roll vibes in Volbeat’s music at times, although our style is not the same at all.

Transport League has been around since 1994 and only took a break between 2005 and 2009 when you focused on M.A.N. How well is Transport League known internationally?
Tony: I don’t really know. We waited for almost five years and our sound has changed a little bit on Grand Amputation and Multiple Organ Harvest. Then we entered the studio as Transport League but when the album came out, it was the first album of M.A.N. So I don’t know. We have a long history but at the same time, we didn’t really get the attention that we maybe should have gotten. We’ve always got great reviews but we didn’t get the proper tours or the proper festivals. Okay, we’ve played at the Dynamo Festival in 1998 and some other festivals in Sweden but we didn’t really get over the cliff.

Since 2013, you’ve been releasing albums every second year. Is this the most practical way for you to work, while touring between the records?
Tony: Yeah, we’ve been touring since 2013. We supported Mustache in Germany for three shows during a tour that we did on our own. Otherwise, we haven’t been playing on our own, we’re actually not that big. Some people have known us for a long time and have a history with us but otherwise we are pretty unknown. And we sense it now during this tour because there are a lot of new fans who have never heard of us and they cannot understand it: “You’ve been around since 1995, what’s going on?” And it’s a cool thing, it’s the way it is. We are just gaining the power from the fans and we are happy they found some cool music. And yeah, every second year, exactly.
Mattias: That’s the kind of cycle that works for us. We go on tour, then there’s a new material, we record the album and go on tour again. This is the cycle we’ve been doing and that suits us but that’s not really planned that way.

transport_league_mattias_03.jpg

Your guitarist Peter Hunyadi has Hungarian roots. Does he speak any Hungarian?
Tony: No he doesn’t but he understands some. Or understands a lot, we haven’t really figured that out yet.
Mattias: I think he used it only when he was a kid but not anymore.
Tony: But both of his parents are from Hungary but he was born in Gothenburg.

You already mentioned Belsepub. Do you still run the club?
Tony: Well, there’s been a break of a couple of months. The venue that I’m at is doing some renovation. I’ve been doing it since 1998 so it’s my twenty second year now. It’s cool, it’s fun. It’s good to be connected with the music scene, with new bands and to help them out.

You also play in a Pantera tribute band, is that correct?
Tony: Yeah, Vulgar Display Of Pantera. And I’m in Glanzig as well. We’re doing some shows every now and then.

I’ve read on the Metal Archives site that you were a member of Fear Factory’s live line-up at some point. Is that true?
Tony: I just did some guest vocals on Edgecrusher when they performed at the Sweden Rock Festival. But I was not part of their touring line-up. And I still have good connection with Burton. We speak with each other every second month.

How’s life in Gothenburg these days? From the local media, we get terrifying news about immigrant criminality, no go zones etc. in Sweden all the time. Is any of it true?
Tony: No, I don’t have such experience at all. And I’m in the center of the town. Those are super fake news. Of course, things are happening when you take 170.000 people who are refugees. Things can happen. Maybe because of a trauma, they come from a different culture, so not everything goes smoothly... But there are no such things as no go zones or girls cannot be outside or rapes all over. So no, it’s not true.

Interview photos Dr. Narcisse
Transport League Facebook / Transport League Youtube

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3414821596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum