A Tool egy misztikus zenekar. Már régebb óta készítik az új albumot, mint azt tette anno a Guns 'N' Roses, de valahogy mégis el tudjuk nekik ezt nézni. Miért? Mindenki tudja, hogy valami olyat fognak nekünk nyújtani, ami simán hozni fogja a 2006-ban megjelenő 10,000 Days album szintjét. Nem is volt kérdéses, hogyha Európába jönnek megnézzük őket. Irány tehát Bécs!
Amikor elérkezett a jegyértékesítés napja eszméletlenül izgultam, és persze dolgoztam. De mit lehet ilyenkor csinálni? A főnöknek meg kellett mondani, hogy ez most élet és halál kérdése. És ilyenkor történt a csoda. "Ja, a Tool-jegyek miatt? Én is most veszem meg!" Ilyet azért ritkán hallasz a főnöködtől, de amikor mégis, az felér egy Mastercard pillanattal. A jegyekkel és egy lényegesen könnyebb bankkártyával a zsebemben a lelkem is megkönnyebbült, már csak a tegnapi napot kellett kivárni.
A cirka félév elröppent, voltunk jó pár koncerten azóta, de mégis ezt vártuk a legjobban. Most meg döcögünk a busszal Bécs felé. Utoljára a 2007-es Sziget Fesztiválon láttam a Tool-t, amikor igazából még nem értettem teljesen a dolgokat. Fiatal voltam, friss volt még a 10,000 Days, nagyon sok volt az inger. Tizenkét év alatt volt elég időm felkészülni a mostani koncertre (persze, tudom voltak Bécsben ezen a bulin kívül is, még nagyon régen, csak az anyagiak....)
Az előzenekar nekem nem tetszett. A Fiend erőtlen volt, halk és nem igazán kötötte le a figyelmemet. De mondjuk, ha nem lett volna senki a Tool előtt az sem jelentett volna a problémát. Háromnegyed kilenc van, kezdődik. A setlisttel senkit sem leptek meg, de azzal igen, ami ránk várt. Azt tudjuk, hogy a zene elvisz minket a fenébe, hogy magunk mögött tudjuk hagyni az élet minden apropóját, de ezt a zenekar még megtámogatta folyamatosan vetítésekkel (hol a zenekar előtt/között/mögött) és eszméletlen kemény fény-lézer technikával. A koncert előtt többször bemondták, hogy tilos kamerázni, fényképet készíteni és erre a biztonsági emberek is eszméletlen mód figyeltek. Ritka az ilyen manapság, de be kell vallani, hogy nagyon jó dolog is. Nem más telefonkijelzőjén keresztül szeretném nézni a koncertet.Az Ænema - The Pot nyitó párostól bárki hanyatt vágná magát. Egyszerűen tökéletes koncert nyitány volt, amit a Parabol/Parabola páros később csak erősített. Fel voltunk készülve, ugyanis sejtettük, hogy a tizenhárom szám nem lesz piskóta, de azt nem tudtam, hogy ennyire a földbe fogok gyökerezni és semmi más nem lesz csak a zene és az a négy ember.
Azon, hogy Maynard hátul művészkedik, szerintem senki sem lepődik meg, ellenben nekem tátva maradt a szám, hogy Justin eléggé viszi a showt. Nem bírod levenni a szemed az emberről, ahogy a basszusgitárján játszik. Folyamatosan azt néztem, hogy járnak az ujjai és közben mennyire bele éli magát. Az új dalok nálam élőben nem ütöttek úgy. Kerek egészét képezik a koncertnek, de ehhez még idő és egy jó nagy hangfal kell, hogy minden a helyére kerüljön. Az abszolút elmebajt a Schiscm és Jambi páros teremtette meg. Ilyen slágerek nem is lehetnek rosszak... Egyszerűen nincsenek szavak egy ilyen élményre. Felejtsd el azt a mondást, hogy "Rómát látni és meghalni". Tool koncertet kell látni egyszer legalább! Nagyon sok mindent helyre rakhatna a fejekben egy ilyen élmény.
A ráadást megelőzte egy durván tizenkét perces szünet, ami alatt a tájékozatlanabbak elindultak haza, vagy nem tudom hova. A CC Trip, amivel vissza jött a zenekar egy dobszóló igazából, aminek az én olvasatomban semmi értelme nem volt. Danny egy eszméletlen jó dobos, de ennek a résznek számomra semmi hozanatja nem volt. Ellenben a koncert zárása.....Vicarious és a Stinkfist! Végig elől álltunk és minden tökéletesen szólt. Ezzel a két dallal pedig úgy megkoronázta az estét a Tool, hogy jobbat el se tudnék képzelni.Az említett laposabb résszel is azt kell mondani, hogy ez egy tökéletes koncert volt minden szempontból. Nem lehet belekötni, ha akarsz sem!
/A képek nem a helyszínen készültek/