Senki nem panaszkodhat, azt csinálok, amit akarok

Interjú Andy LaPlegua-vel a Combichrist frontemberével

2019. augusztus 26. - bönin

cxez71uxuaacath.jpg

A norvég vezetésű, de amerikai zsoldosakat alkalmazó industrial metal/aggrotech Combichrist nemrég dobta ki új lemezét, a One Fire-t, aminek népszerűsítése végett bevállaltak egy több hónapos turnét. Budapest sem maradhatott ki, de ezúttal most nem a jól bevált A38-on partiztunk, hanem a Dürer nagytermét csaptuk szét az egyik legjobb elektronikával szétinjekciózott metallal. Noha a Combichrist olykor nem is alkalmaz echte metal hangszereket, de gépiesen pulzáló ritmusa és sötét atmoszférája ugyanúgy headbangelésre, de még mosh pit kreálásra is készteti a közönséget. A turné keretei alatt lehetőségem volt Andy LaPlegua-vel leülni és dumálni egy sör mellett. Beszéltünk új és régi dolgokról, videóklippekről és motorokról, rock n roll filozófiáról és bulizásról, többet is, mint kellett volna!

Szevasz Andy! Örülök, hogy le tudtunk ülni dumálni! Hogy halad a turné? Néztem a posztert, eléggé hosszú.
Andy: Jól, jól! Igen, három hónapja nyomjuk és még van hátra egy hónap. Utána két hetet Dél-Amerikában leszünk és Ausztráliában, majd visszajövünk ide és még pár hetet Oroszországban turnézunk. Szóval igen, elég sok van még hátra, de nem panaszkodunk, nagyon jó eddig.

Akkor remélem jól elvagytok! Volt most időtök szétnézni Budapesten, vagy annyira korán van, hogy csak most keltél? [15 óra körül volt]
Andy: Nem, még nem, mert holnap vagyunk szabadnaposak, így a mai nap még nem lazítunk. Tudod, hogy van ez, úgy érzem már láttuk a kötelező turista látványosságokat, annyiszor voltunk már itt. Viszont holnap szabadnaposak leszünk és szerintem először lesz egy teljes napunk Budapesten. Mindig örülök, ha egy teljes napunk van és tudunk valamit csinálni.

Akkor ma este viszont nagy buli lesz?
Andy: Igen, ma biztosan hatalmas buli lesz, így, hogy a másnap szabad. Főleg a csapat számára, ők nagyon keményen dolgoznak. Tudod, fontos, hogy az ember kieressze a gőzt.

Hogyne! Mondtad, hogy sokszor voltatok Budapesten. Utoljára Titeket itt a hajón láttalak, amikor is a Maggots At The Party alatt Jack Danielst öntöttél a számba. Szép idők voltak! Ha jól emlékszem a We Love You turné volt. Talán még elcsíptelek titeket a 2015-ös Summer Breeze fesztiválon, de azóta elég sok minden változott.
Andy: Igen, igazából az emlékeim szerint csak az A38-on játszottunk, kivéve persze a Rammstein előtt az Arénában. Fú, rengeteg minden változott, ember! Számomra csak jó irányba. Tudod, most új dobosok vannak, más a felállás. De nagyon elégedett vagyok, ahogy most zajlanak a dolgok, az új srácok gépek! Annyira jók abban, amit csinálnak, hogy nagyon faszának és stabilnak érzem most az egészet. Szóval ez mindenképpen egy jó fajta változás volt. Igazából semmi gond nem volt az előző sráccal [Joe Letz], csak itt volt az ideje annak, hogy valami mást csináljon és itt volt az ideje annak, hogy én is valami mást csináljak. Ennyi. Szeretnék valami örült drámai sztorit mesélni, de nem volt semmi extra. Jobb is így.

Igen, Joe tavaly vált ki a zenekarból, 13 év után, azért ez eléggé nagy változás, de akkor jó a hangulat most a bandában?
Andy: Oh igen, teljes mértékben. Azért az nagy különbség, ahogy előadnak. A régi dobosom nagyon jó volt, tudod, mint előadóművész, vagy mint látvány, de nem mindig fókuszált magára a dobolásra. Az új srácok meg pont az ellentettjei - ők a játékra fókuszálnak inkább, így egy teljesen más feeling és látvány. De ahogy mondtam ez egy pozitív változás volt, csak még erősebbé teszi a zenét.

combichrist_1.jpg

Értem, jól jöttek ki a dolgok! Az előző két album számomra - de igazából Te fogod megmondani - egy kicsit más, mint a régebbiek. Több bennük az industrial metal és a rock 'n' roll cucc, kevesebb a tiszta elektronika. Hogy történt ez? Gondolom egy természetes változás volt.
Andy: Tudod, ez úgy van, hogy az old school kedvelők, mindig mondják, hogy maradj hű a gyökereidhez. Én pont ezt csinálom, hiszen a metal színtérben nőttem fel, vagyis egészen pontosan a hardcore színtérben. Punk rockon és hardcore-on nevelkedtem. Nagyon sokáig nem hallgattam elektronikus zenét, ilyeneket toltam csak, mint a Lard, a Ministry vagy a Fear Factory, stb. Szóval az Icon Of Coilig nem csináltam elektronikus zenét. Najó csináltam, de semmi komolyat. Mindig csak hardcore bandáim voltak. Szóval lassan elkezdtem az elektronikus industrialban utazni és az újabb albumokba igazából egyre többet raktam bele a múltamból. A This Is Where Death Begins lemeznél kicsit túl is lett  tolva, mert az akkori producerem kivetette az elektronikus részeket. Viszont a mostani albumnál, a One Fire-nél, megint industrialosra vettem a figurát és emellett még többet raktam a punk rockból és hardcore-ból is. Szóval most úgy érzem ez elektronikusabb, mint valaha, de tele van hardcore punkkal is. Szóval, fontos fejlődni, mint művész, vagy előadó - nem teheti meg mindenki, mint az AC/DC, vagy a Slayer, hogy ugyanazokat a lemezeket csinálja újra és újra.

Igen értem, de ez mindig megosztja a rajongókat. De ez valamilyen szinten biznisz. Tudod, a rock 'n' roll biznisz.
Andy: Igen, igen, de fontos számomra, hogy élvezzem, amit csinálok, ha úgyanazt csinálnám újra és újra, akkor megkeserednék. Egyébként ilyen egyszerű: ha a régi anyag jön be, hallgasd azt, ha az új, akkor meg az újat. De nekem mint művésznek fejlődnöm kell, hogy folytathassam, amit csinálok - a zeneírás és a turnézást.

Teljesen egyetértek és megértem. Az új lemezről az egyik személyes kedvencem a Guns At Last Dawn, amiben meglepően egyszer csak egy órási thrash kiállás van. Innen is érzem, hogy több a rock 'n' roll és az old school elem és talán kevesebb az elektronikus. Tökéletes párosítás.
Andy: Az az a szám, amit Burtonnel írtunk a Fear Factory-ból [énekes]. Énekel is rajta, igen. Szóval Burton, én és Gigantic (egy producer arc) összejöttünk és megírtuk ezt a számot. Faszán sikerült és jó játszani élőben. Jó kis circle pit indító!

Az biztos! Kérdeznélek a régi bandáiról - próbáltam egy kis kutatást is végezni, de annyi van, hogy belezavarodtam. Gondolok itt elektronikus és HC bandáidra is, mint a LAW, Devils Into Crime, vagy a Fleshfire. Mit kell tudni róluk?
Andy: Hát a Lash Out volt a fő hardcore bandám a 90-es években, sokáig nyomtuk. Ez volt az első zenekar, akivel masszívan is turnéztam. 94-ben Németországban turnéztunk. Aztán mellette volt nagyjából egy időben a Fleshfire. Ez a banda inkább hajazott az korai Deftonesra. Talán ezek előtt volt még egy punk rock zenekarom a My Right Choice. Ez előtt csak punk bandáim voltak. Aztán a 2000 évek elején elkezdtem az Icon Of Coilt, ami elektronikus volt, talán még poppos is. Kifejezetten azért csináltam, mert elegem volt a zenekartagokból, akik soha nem értettek egyet semmivel. Így aztán nem haladsz előre. Nehéz volt turnézni, mert mindig valaki benyögte, hogy jaj melóznom kell, vagy mást kell csinálnom, vagy hoppá gyerekem született. Persze érthető, de basszameg, akkor úgy voltam, hogy járom a magam útját. Csinálok egy elektronikus projectet a saját dalaimmal. Senki nem panaszkodhat, azt csinálok, amit akarok... és igazából ez így maradt a mai napig, mert én dolgozom egyedül a studióban. Vannak élő zenészeim a turnékon, de ők nem tudják, hogy szól a lemez, amíg nincs teljesen kész. Szóval ez úgy működik, hogy tessék itt az új anyag, tanuld meg. Elég jó módszer, nem kell mások véleményével kompromisszumra jutnod.

Végül is, ez az individuális szabadság kiaknázása. De kanyarodjunk vissza a Maggots At The Party-hoz, mert tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy telenyomtad rock 'n' rollal a zenédet. Emlékszem, amikor kijött a videó hozzá. Megmondom őszintén, nem igazán vagyok oda a klippekért, mert sokszor csak kiáll a zenekar és nyomja, de nem történik semmi. A ti videóitoknak mindig van valami frappáns története, például a Maggots-nak is. Az első ami beugrott róla a Sons Of Anarchy sorozat volt. Van köze hozzá, vagy csak belenyúltatok a motoros bandák életstílusába? 
Andy: Nem, nem volt szándékos. Igazából ezek mi vagyunk. Én és a barátaim. Ez a mi világunk. Ezek a mi motorjaink, a kocsijaink, ez az a bár, ahova járunk és a csaposok is, akik ott dolgoznak. Ez a mi világunk. Persze telenyomtuk hülyeségekkel, hogy mókás legyen, de igazából filmre vettük az életünket és kerítettünk köré egy történetet. Persze a party a része, de ez csak én vagyok és a barátaim. Szóval semmire nem akartunk hajazni, egyszerűen ezek vagyunk mi. Mindig vigyázunk a verdáinkra és a motorjainkra, odagurulunk a bárunkhoz és iszunk.

Zseniális! Volt is egy projected a Deathrod Customs, ami ezt az életérzést nyomta. Ruhákat és még motorokat is terveztél, ha jól informált vagyok. Volt egy rohadt bitang póló, amit meg akartam rendelni, de aztán inaktív lett a webshop. Mi történt?
Andy: Van egy a boltom, igen. Most inaktív, mert turnén vagyok. Sajnos nem tudom csinálni turnézás mellett, de ott van/meg van - még nyomom, de csak otthon. Főleg old school motorokat rakok össze, meg klasszikus verdákat, tudod hot rodokat és hasonlókat. Igazából ez a hobbim otthon.

Ez nem semmi! Nagyon bírom a filozófiát is mögötte, amit egyfajta rock 'n' roll morális kódex. Első a család és a barátok, légy hű önmagadhoz, becsületes, de ha valaki baszakodik veled, vagy a szeretteiddel, akkor légy kemény! Tiszta ideológia van mögötte, szóval remélem folytatod ezt!
Andy: Pontosan megfogalmaztad. Ezek vagyunk mi. Első a család, de igazából a barátok a család. Szóval mindig a család az első!

Beugrott még két videótok, ami megmaradt. A Throat Full Of Glass egy drogos maffia atmoszférával van felvértezve, szintén állat a sztori. Aztán ott van még az okkult amerikai boszorkánysággal kevert old school horror anyag, a My Life, My Rules, amit megint csak betalált. Most pedig kidobtátok az Understandet, aminek szintén különleges látványvilága és atmoszférája van. Tulajdonképpen mit történik a klippben?
Andy: Ez most eléggé más lett mint a régebbiek. Ez az első videóm, ami komolyabb hangvételű, tudod a mentális betegségekről szól és ez komolyabb téma, szóval nem engedhettem meg magamnak, hogy ez is vicces legyen. Alapvetően szeretek humort belecsempészni, mert szórakoztató. Utálom, ha túl komolyak a dolgok, úgy értem vannak ezek a videók, ahol az arcok próbálnak nagyon kemények és menőek lenni. Kell, hogy legyen egy kis öniróniád. Ettől függetlenül meglátjuk mit csinálunk következőnek, mert még egy videó lesz valamelyik dalhoz az új albumról. 

Értem, izgatottan várjuk. Igazából ez volt az összes kérdésem.
Andy: Hát akkor megvagyunk? Jó volt veled beszélgetni. Egyébként én is csináltam ilyet régen. Jó egy dolog részese lenni. A 90-es évek elején volt egy hardcore fanzine-om, teljesen "csináld magad" volt és igazából ez volt benne a poén az íráson kívül. Én ragasztottam, vágtam, másoltam. Akkor még nem volt elterjedt a számítógép, így én írtam egy régi írógéppel. Igazi fotók voltak benne - nagyon élveztem csinálni. Illetve én is jártam bulikra, leültem beszélgetni a bandákkal és azok voltak a jó beszélgetések, amik kötetlenek voltak, mint ez - nem volt túl sok írott és kötött kérdés.

Igen, igen. Én is hoztam magammal egy lapot, de igazából a végén rá se néztem.
Andy: Így van, egyszer én is leültem így képzeld a Neurosissal 94-ben és két órát dumáltunk, csak nyomták és nyomták. Felvettem az egészet, de le kellett vágnom, mert a fél fanzine az az egy interjú lett volna. Bár ez a lényeg, hogy valami izgalmasat hozz le, az emberek nem szeretnének unalmasat olvasni. Legyen izgalmas, mint az emberek.

Teljesen egyetértek. Én sem szeretem ezeket a sablon kérdéseket, amik csak arra vonatkoznak, hogy milyen lett az új album, hogy ment a felvétel. Sokkal izgalmasabbak a személyesebb hangvételű kérdések, persze egy határon belül. Ha egyébként már így továbbhaladtunk, lenne még egy kérdésem a partykról, a piálásról. Lassan én is 30 leszek és egyre jobban érzem a másnapokat, egyre pokoliabbak, van hogy simán két napig tartanak. Nálad változtak ezek a dolgok?
Andy: Hát turné alatt érdekes, mert nem sokat alszol, ki sem józanodsz és iszol is. Otthon van, hogy három napig eltart a másnap. Igazából a legnagyobb különbség a piázást illetően, hogy 20 évesen még oké volt bebaszva színpadra állni. Mindenki azt gondolta, hogy milyen vagány az az arc a színpadon. De egy negyvenes éveiben járó felnőtt embernél gáz, ha be van állva koncertezés közben. Az emberek hülyének nézik, gondolkodnak, hogy egyáltalán meg tudja-e csinálni a bulit. Kivéve, ha valami részeges redneck countryt nyomsz. Szóval én is vigyázok, nem akarok valami bokorban ébredni.

Vigyázz is, mert itt van mellettünk Budapest legnagyobb parkja, a Városliget, könnyen el lehet veszni. Voltak zenekarok, akik részegen csak reggel kóboroltak vissza a turnébuszhoz.
Andy: Az szép! Remélem megtaláljuk az ágyunkat a buszban. 

Én is! Köszönöm az interjút és jó bulit! Tonight we drink!
Andy: Én is, egészség! Tonight we drink!

67305974_2588214177880107_490097360936894464_o.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3915021434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum