Gróf Balázs klipjeit nézni mindig öröm. Gyermeki, vasárnapdélelőtti-véresrajzfilmfüggő-flessbekkes, villával csápolós öröm, általában. Nem úgy és nem azért, mert "hazai hírónknak híre van világon", hanem mert egyedi és karakán képisége a nemzetközi piacon is megállja a helyét... És arat! Akár Heaven Street Seven, akár Junkies, akár Blind Myself, akár Red Fang akár Powerflo bömböl alatta: az élmény, nos, szíjjekúr'. Főleg, ha karcos...
...és ha vannak benne CSONKOLÓ CSÜLÖKCSONKOK!
Ha az nem lenne hagyján, hogy kultuszt teremtett a Rockfater és Bőrgyula Rockmaraton-promóival, de amióta az Obituarynek megcsinálta 4 éve a fergeteges Violence, majd Thousand Ways To Die videókat, azóta csak ég a keze alatt a munka... Német rappertől a svájci (mégis lelkületben japán) funky-synthwaveen át a horrorpunkig csupa frankóságot legyártott már, amik sajnos méltatlanul a fémdetektor alatt maradtak... Egy valami viszont változatlan: semmi sem áll neki olyan jól, mint a kibbb⛤szott metál.
A Melbourne-i Incrypt kifejezetten nosztalgikus főgyökérzetű hibrid melodeath/thrash/heavy muzsikája is, mint már mondtuk, szíjjekúr'... És ezt fontos kiemelni, mert tényleg! Csekkoljátok a 2017-es Eyes Upon This World lemezt tőlük, teli van ilyen pokoli nótákkal! No de a klip... Azt hiszem, elkészült az a klasszik metál animáció, ami után már nem igazán van mit csinálni klasszik metál animációilag.
Démonok, ördögök, élőholtak, kultisták, savlápok, vér, genny, kárhozat, láncok, szenvedés, egy kis cici, egy kis gore... Kevesebb sztorihumor, de pont elég képi, hogy ne nyomasszon, és olyan mókás maradjon a rajzfilmesség, amennyire csak a most már tényleg para snittek, halál- és kínzásnemek engedik.(Fú, de néznék már lassan valami tényleg, kegyetlenül sötétet és durvát tőle! Mármint még ennél is keményebbet. Borult álmaimban egy Cannibal-Gróf enfant terrible-ért kiált eme elfajzott világ...) Mi mást várhatnánk egy alászállástól a szegecsekkel kivert pokolba? Pontosan és csakis ezt.
A 70's-80's évek fordulójának metálgiccsét, megannyi no-name lemezborítóról ismert, unásig ismételt képi toposzt sikerült úgy megragadnia, hogy se kikacsintósan vicces, se porszagú ne legyen a vége, inkább minden játékosság ellenére (vagy inkább: főleg azért) néhol már-már tényleg durva. S alatta kérem, zúg a faltól falig baszott, jó gonosz riffelés, oszt' csókolom. Ha nem is éli az ember DIO és a Death esztétikumát, ERRŐL nem tud leszakadni.
Csekkoljátok ti is sokszor! Szerintünk Balázs még készül pár halál alá hangolt meglepivel nekünk, kövessétek be FB-on! Reméljük, királyiak lesznek, mint ez a dög itt... Bár mi csak a felét láttuk, a többit takarta a hedbeng.
