Planet Of Zeus - Faith In Physics (HPSR, 2019)

Jó planétán vagyunk?

2019. szeptember 15. - KoaX

64601185_10156729187638853_6159619440523608064_n.jpg

Görögország levegőjében tutira van valami, amiért annyi stoner zenekar jön onnan. Vagy lehet csak az Istenek lehelete csapkodja a tarkójukat a zenészeknek nem tudom, de tény, hogy virágzik arrafelé ez a műfaj. A Planet Of Zeus-ról tutira hallottál már, ha érdekelnek a sivatagi riffek, ha meg nem, akkor éppen itt az ideje pótolni a hiányosságot.

A zenekar alapítása óta eltelt tizenkilenc évben, elkészült négy album, most meg itt van a nem is olyan távoli horizonton a legújabb Faith In Physics című anyag. A zenekar számomra mindig olyan lesz, mintha a 1000MODS kis testvére lenne. Noha Zeusék régebb óta aktívak, mint az említett zenekar, valahogy én azt érzem, hogy az ő árnyékukból valahogy még sem tudnak kitörni, akárhogy is próbálkoznak, akármi is történik. Ha megkérdezi valaki tőlem, hogy milyen görög stoner bandát ajánlanék neki, tuti a 1000MODS-ra menne a voksom. Noha mind a két zenekar stoner zenét játszik, azon belül nagyon egy vonalon mozognak és a POZ-ból nekem mindig hiányzott valami. Az az egy apró kicsi plusz, ami miatt azt mondom, hogy na végre baszki, ez az!

14980754_10154268805733853_1599598985326704366_n.jpg

A Faith In Physics nem tér el az elődjeitől, ha külön hallgatod a hangszereket, akkor marha jó megoldásokra bukkansz előbb utóbb, mint például az All These Happy People című dalban. Egyszerűen magával vissz, de az énekkel valahogy már nem köt olyan kemény masszát, mint kellene neki. Ugyanez a helyzet a Revolution Cookbook című dalukkal is, ahol például a dob, a kicsit bluesosabb gitárral engem nagyon vinni, de a tiszta ének egyszerűen kiheréli a dalt. Bezzeg, amikor Babis elkezd ordítani, akkor meg kurv@ra tetszik. Olyan ordítást letol a dal közepén meg végén, hogyha azt kitartod nekem úgy, hogy nem csuklik meg a hangod, vendégem vagy egy sörre. Az ilyen mozdulatokat kellene inkább erőltetnie a bandának, mert ez egyszerűen tökéletes is lehetne. A The Great Liear talán az egyetlen egy dal, ahol az éneket jónak találom a gitárral együtt. Itt megvan az a hangulat, el van kapva az a fonal, amitől azt mondom, hogy zsír, ez így egyben illik egymáshoz és üt is. Azért előkerül a zenekarnak a líraibb oldala is a Let Them Burn dalnál, ami totál mississippi blues hangulatú és ahol megint csak kétes érzéseim vannak.Egyszer marhára átjön, máskor meg megint nem értem, hogy mi is történik. Ezzel csak az a baj, hogyha már így állok egy dalhoz, illetve ilyen kétes érzést kelt bennem, akkor nem az a dal valamiért nem működik tökéletesen. Nézd meg az előző heti GURT lemezt....az totál egyben volt a maga mocskával együtt. Az albumot záró több, mint nyolcperces tétel meg szerintem totál felesleges. Illetve ebben a formában felesleges, ha le lenne rövidítve az ordibálós részre, akkor tök jól tudna működni ez is. De hát itt a sok DE, ami miatt még sem klappolnak a dolgok.

Ezektől eltekintve hangzásilag nem egy rossz anyag, sőt még a borítója is tetszik és nézegetni valónak tartom. Dolgoztak a lemezen a srácok az érződik, csak nem érzem azt, hogy na ez lenne az, amivel most megugrották a lécét. Sokkal inkább van ez a lemez is, ami nem rossz, de azért a jótól marha messze áll az említett okok miatt.

3kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7215037802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum