Interjú Patrik Wirénnel, a Misery Loves Co. énekes-gitárosával

Ipari zajok és dallamok Svédországból

2019. október 30. - magnetic star

misery_loves_co_2019.jpg

A duóként indult svéd Misery Loves Co. az 1990-es évek első felében, a metal akkori „ipari forradalmának” idejében érkezett a színtérre, és sikerült egyéni stílust, illetve hangzásvilágot kialakítania. Ráadásul a sikerek sem kerülték el őket, amit egyebek mellett az is elárul, hogy olyan topligás csapatokkal turnéztak, mint a Slayer, a Fear Factory vagy a Machine Head. A formáció hosszú szünet után 2017-ben újjáalakult, idén pedig új anyaggal jelentkezik. Mindezt Patrik Wirén énekes-gitárossal tekintettük át.

Hogyan alakult meg a Misery Loves Co.? Valóban az volt a szándékotok, hogy Örjan Örnkloo basszusgitáros-programozóval ketten, további tagok nélkül írjatok zenét?

Patrik Wirén: Igen, az első két albumot ketten készítettük, vagyis csak mi Örjannal voltunk a banda tagjai. A szándékunk az volt, hogy hangmintákat és ipari zajokat / ritmusokat vegyítsünk metalos gitárhangzásokkal. Ezt én sokkal izgalmasabbnak tartottam, mint új formációt alakítani, és néhány sráccal a próbateremben bandázni. A dolgok azonban változtak, és a harmadik lemezre a csapat négytagúvá bővült Olle Dahlstedt dobos és Michael Hahne gitáros belépésével. Ma a Misery Loves Co. egy háromfős stúdiózenekar.  

Játszott-e Örjan már együttesekben is a Misery Loves Co. előtt?

Patrik: Igen, bár semmi ismert dologban nem volt benne a keze. Az In Flamesszel végzett munkái révén számít ismertebbnek, de az már a Misery feloszlása után következett.

Miért szűnt meg a zenekar 2000-ben, a Your Vision Was Never Mine to Share lemez után?

Patrik: Mert unalmassá vált az egész. Kiveszett belőle az izgalom, és már nem tudtuk visszahozni. Muszáj volt szünetet tartanunk, úgyhogy le is álltunk.

Mit mondanál az Alpha Safari nevű csapatról, amelyet a Misery Loves Co. feloszlása után hoztál létre?

Patrik: Az Alpha Safarit Uffe Cederlunddal (Entombed) ketten hoztuk össze pár évvel a Misery megszűnése után. Igen spontán és mókás volt, egyszersmind rövid életű is. Kihoztunk egy albumot, nyomtunk vagy húsz bulit Skandinávia-szerte – és ennyi volt. Olle Dahlstedt is játszott velünk.

Hogyan jött a késztetés 2017-ben, hogy újjáalakítsátok a bandát? Hogyan mutatnád be Michael Hahnét, aki veled és Örjannal együtt a jelenlegi felállás tagja?

Patrik: Egyszerűen túlságosan hiányzott nekünk a közös zenélés. Örjannal 2005 óta írtunk dalokat időről időre, majd 2016-ban ismét elkezdtünk koncertezni, a stúdióban pedig Michael Hahne is csatlakozott hozzánk. Michael 1997 és 200 között már játszott az élő felállásunkban, a Your Vision Was Never Mine To Share megjelenésekor (2000) pedig teljes értékű taggá vált nálunk.

Mi mindent tudott hozzátenni a Misery Loves Co. hangzásához Roberto Laghi és Magnus Lindberg a Zero című új lemezen?

Patrik: Mindketten óriási arcok, és a legkiválóbb módon végezték a munkájukat. Ezzel együtt az album felvételei és produceri munkálatai a Misery Loves Co.-hoz fűződnek.

Számos dalszöveget írtál annak idején zűrös párkapcsolatokról. Mi volt a fő ihletadó forrás ezúttal?

Patrik: Ami mindig is volt: a kommunikáció hiánya. Na meg az, milyen szomorúsággal jár.

Mit kell tudnunk a jelenlegi kiadótokról (Black Lodge Records)?

Patrik: A kiadót működtető arcokat már ezer éve ismerjük. Hozzám hasonlóan ők is Stockholmban élnek, és rendkívüli módon örülünk annak, hogy végre együtt dolgozunk.

A metal műfaj roppant izgalmas időszakot élt át, amikor a Misery Loves Co. indult, hiszen rengeteg kísérletezős zenekar és projekt tört felszínre, és új, azelőtt sosem hallott hangzások születtek. Vannak kedvenc bandáid és lemezeid abból a korból?

Patrik: Hogyne, mindent hallgattunk az akkori idők csapatai közül! Na persze kezdetben a Ministry és a NIN mindennél előbbre való volt számunkra. Hogy őszinte legyek, ez a két banda mindmáig benne van a génjeinkben.

Mi a véleményed a jelenkori ipari / experimentális zenékről? Hallgatsz még egyáltalán ilyesmit?

Patrik: Persze, hogy hallgatok. Mindig is kedveltem a zajosabb és az ipari jellegű zenéket.

Ha már itt tartunk, a Misery Loves Co.-t is ipari / experimentális zenekarnak tartod?

Patrik: Hm, ez egy nehéz kérdés, és a banda minden tagja más-más választ adna rá. A magam részéről azonban a felelet: IGEN! Ugyanakkor nagyon fogós és dallamos is, amit játszunk, úgyhogy bonyolultabb ennél az ügy, azt hiszem…

Melyek voltak a Misery Loves Co. eddigi legemlékezetesebb koncertjei vagy turnéi? Tervezitek-e a rendszeres fellépéseket most, hogy ismét aktívak vagytok?

Patrik: Nagyon is! Szeretnénk minél többet játszani élőben, reménykedünk is ebben. Az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb bulija minden bizonnyal a tavalyi Sweden Rockos fesztivál-fellépésünk volt. Ott egyszerűen minden annyira tökéletesen passzolt…

Az 1980-as években a Midas Touch nevű speed / thrash metal banda énekese voltál. Nincs olyan szándékuk a volt tagoknak, hogy újraindítsák a zenekart?

Patrik: Nem, én legalábbis nem tudok semmi ilyesmiről. 

Facebook / Bandcamp

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7415271510

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum