Ha a turnézásról, a banda mentalitásáról, a „working class” attitűdről van szó, akkor sokkal inkább a Motörheadre hasonlítunk

Interjú Joel O'Keefe énekes/gitárossal és Harri Harrison gitárossal az Airbourne tagjaival

2019. november 11. - Markoláb

0airbourne2019_27_eredmeny.jpg

Késésüket előre jelezve, kicsit talán fáradtan, de nem megtörve érkezett interjút adni az Airbourne fontember Joel O’Keefe és 2 éve a bandában nyomuló Harri Harrison gitáros. A két zenésszel közvetlen és jó hangulatú beszélgetést sikerült rögzíteni. Ezt követően pedig este egy irgalmatlanul ütős koncerttel mutatták meg a Barba Negra közönségének, hogy mi is az a munkásosztálybéli rock and roll.

Sziasztok srácok, először is egy sört szeretnék nektek adni, egy magyar kisüzemi búzasört. Különlegessége, hogy ausztrál komló hozzáadásával készült és emiatt az Uluru-ról, az ausztrál szent hegyről kapta a nevét.
Joel: Köszönjük szépen!

Az új lemezetek, a Boneshaker kb. egy hete jelent meg, milyenek az első visszajelzések, tapasztalatok, kritikák?
Joel: Igen, kb. egy hete jött ki, mivel éppen turné közben vagyunk, sok időnk nem volt a fogadtatással foglalkozni. A bulik után, ahogy a rajongókkal beszélgettünk, úgy tűnik, hogy szeretik a lemezt. Azt gondolom, minden rendben ment a lemezfelvétellel is, ez egy őszinte, valódi rocklemez.

0int_air2019_02_eredmeny.jpg

Harri, 2 éve csatlakoztál a bandához. Milyen érzés egy nagy rockbanda tagjaként élni, minden álmodat valóra váltottad már a RNR életstílussal kapcsolatban?
Harri: Igen, igazából kölyökkorom óra erre vágytam, ez szerettem volna csinálni. Turnézni, zenélni, a színpadon állni és ebből meg is élni. Magától értetődően remek érzés, hogy az új lemez elkészítésének teljes folyamatában részt vehettem.

A dalszerzésben, riffek írásában is részt tudtál venni?
A lemez készítése során sok időt töltöttünk a stúdióban, sokat dolgoztunk együtt, én is hoztam dolgokat, ha nem is kifejezetten erre a lemezre.

A bort, vagy a sört szeretitek jobban? Ausztrália kiváló italokkal rendelkezik mindkét fajtából.
Joel: Ó igen, egy multikulturális ország vagyunk. Tudod sok francia és német települt be régen Ausztráliába az aranyláz napjaiban és mindenki magával hozta a saját örökségét. Ezt megelőzően Ausztrália az Ázsiából érkező aboriginalok országa, otthona volt, rajtuk kívül ebben az időben más nem élt ott. 200 éve érkeztek az első telepesek, köztük franciák, németek, majd később a magyarok is…

No és az írek!
Joel: Igen, igen, pontosan. A franciák nyilván magukkal hozták a borkészítési tudományukat, ahogy a németek a sörfőzést. Ezért is vannak remek boraink és söreink. Régen ezeket igazi franciák és németek készítették, nem „ausztrálok”. Ők is először bevándorlók voltak az országban, csak később váltak ausztrálokká. Egyikünk sem igazi ausztrál abban az értelemben, ahogy pl. az aboriginalok azok. Mind bevándorlók vagyunk (nevetés). A turnézás nem mindig könnyű dolog, bizonyos értelemben egy vándorló „gipsy lifestle”, folyamatosan megyünk és megyünk. Az otthonunknak tekintjük Ausztráliát, de mégsem olyan értelemben, ahogy mások tekinthetnek az otthonukra. Én pl. ír gyökerekkel rendelkezem, ez az a nép, ahonnan származom. De kérdésedre visszatérve, kedvelem a bort és a sört is, a whiskyt, mind az amerikait, mind a skótot.

0int_air2019_01_eredmeny.jpg

Szóval nem vagy válogatós.
Joel: Nem, egyáltalán nem. Mostanában például sok rizlinget ittam, nagyon finom bor.

Ausztrália egy sajátos ország, tekintve, hogy szigetként egy önálló kontinens a „világ végén”, legalábbis nekünk európaiaknak, valamint, ahogy említetted különböző eredetű emigránsokból áll a lakosság. Mit gondoltok ez a sajátos jellee hatással volt az ausztrál rock és metal bandák zenéjére?
Joel: Igen, a rock and roll az USA-ban és az Egyesült Királyságban is a saját képében született meg. Ausztrália zenéjére mindkét színtér hatással volt, mindkettő ott landolt nálunk. Az Aussie rockban pedig jelentkezik mindkettő hatása, így a ZZ Top egyszerű, de lényegre törő zenéje, de pl. a Rolling Stones-é is. Ez mind jelentkezett az ausztrál bandák hangzásában, mint pl. az Angels-nél, vagy az AC/DC-nél. Ha amerikaiak lennék, máshogy szólnánk, vagy ha Angliából jönnénk, akkor is teljesen másképpen.

Szeretitek a sportot? Foci, rögbi, ausztrál futball? Mi a kedvencetek? Nálunk pl. foci és rögbi van, de ausztrál foci nincs.
Joel: Igen szeretünk meccseket nézni.
Harri: Igen, igen. Szeretem mindet, a rögbi pl. véresen kemény sport, ahogy a hatalmas, atlétatermetű emberek egymásnak feszülnek és ütköznek sisak és egyéb védőfelszerelés nélkül. Brutális, de nagyon bírom. Ahogy a krikettet is.

0airbourne2019_53_eredmeny.jpg

A „Hamvak” kinél van jelenleg (Nagy hagyományra tekint vissza a versengés Anglia és Ausztrália között a krikettben. Ez 1882-ből eredeztethető, amikor is a Sporting Times brit újság egy nekrológgal emlékezett meg arról, hogy Ausztrália először verte meg angol földön az angolokat a sportágban. Az újság szerint az angol krikett meghalt, hulláját elégetik és a hamvakat Ausztráliába viszik. A visszavágók során már egy urna is járt a győztesnek, amelyben a legenda szerint egy krikettkapu hamvai voltak, aktuálisan az ausztrál krikett halálát szimbolizálva-Markoláb)?
Harri: Hú, egy pillanat.
Joel: Ausztráliánál vannak!
Harri: Tényleg! Döntetlen lett a legutóbbi sorozat. Szóval inkább megtartottuk, mint megnyertük a „Hamvakat”. Ez nem olyan király, de azért mégis maradt nálunk az urna.
Joel: Van egyébként még egy „Hamvak”, amiben szintén legyőztük az angolokat, ez pedig egy lovagi torna trófeája. Szóval most ez is Ausztráliában van!

Gratulálok!
Igazán köszi! (nagy nevetés)

Van egy nótátok, amelyet Lemmyről írtatok. Fontosnak tartjátok a régi nagy bandák előtti tisztelgést? Lehetnek olyan fiatal Airbourne rajongók, akik például nem sokat tudnak a Motörhead-ről, AC/DC-ről.
Joel: Számunkra természetes, hogy tiszteletet kell mutatunk azon bandák felé, akik korábban érkeztek nálunk, mert ezek nélkül a bandák nélkül nem lehetnénk ma itt. A Motörhead óriási hatással volt ránk. Nemcsak zeneileg, de a turnézást, az életstílust illetően is elmondhatjuk ezt. Az egyik road-unk, Roger hosszú évekig velük dolgozott. De a hatást illetően ugyanezt elmondhatjuk az Iron Maidenről is. Sokszor hasonlítanak minket az AC/DC-hez, ami szerintem egy nagyon király dolog, mivel ők a világ legnagyobb rockbandája. De ha a turnézásról, a banda mentalitásáról, a „working class” attitűdről van szó, akkor sokkal inkább a Motörhead-re hasonlítunk. De van hasonlóság az Iron Maidennel is. Nem vagyunk ott a slágerlistákon, nincsenek kislemezeink, csak nyomjuk a rock and rollt és ez elég is. Ez az, amit a „working class” zenekar jelent. A legsikeresebb ilyen banda pedig a Motörhead. A Maidennek is sok munkába és időbe került, hogy olyan magasra eljussanak, ahol most vannak.

Mi a véleményetek Axl Rose AC/DC-ben nyújtott teljesítményéről? Egy igencsak különleges helyzet volt ez.
Joel: Nézd ő egy remek énekes, remek munkát végzett. A kérdés ilyenkor az a zenekar részéről, hogy mit teszel egy ilyen helyzetben? Abbahagyod a turnézást? „Megbuksz”, vagy nyomod a rock and roll-t. Ahogy az AC/DC lemez címe is ez. Rock or bust. Nem bukhatsz, nem dobhatod be a törölközőt. De itt van Phil Rudd esete is, akit Új-Zélandon tartóztattak le. 

Elégedettek vagytok az Airbourne jelenlegi pozíciójával? 2003-ban alakultatok, a Boneshaker pedig már a hatodik lemezetek. Vagy az ötödik? Milyen célotok van még? Még nagyobb bulikat adni?
Joel: Hm. Ötödik, vagy a hatodik? Hirtelen nem is tudom… Igen az, hogy egyre nagyobb bulikat adjunk, mindig is cél marad. Ezen a turnén sok koncertünk jóval hamarabb lett teltházas, mint a múltban bármikor. A stúdiózás is simán ment. Ha a csúcsra akarsz kerülni, akkor oda hosszú és fáradtságos út vezet. És mi ezért keményem melózunk, nincs más, amit szívesebben csinálnánk. Egy banda alapítása után a siker nem jön egyik pillanatról a másikra. Hosszú utat kell megtenni. Persze előfordul, hogy néhány banda berobban és hamar a csúcsra kerül, de az egy másik út.

Nekik viszont nehéz lehet a szintet tartani.
Joel: Igen, gondolom így van. Ha például egy lufiba túl sok levegőt fújsz, akkor az szétdurran. Viszont ha megtöltöd homokkal, kővel és más szükséges összetevőkkel, azaz komoly tartalommal, akkor az tartós marad. Mint egy nagy szikla. Mi is valami hasonlót szeretnénk felépíteni. Ami stabilan megmarad. Nézd az Airbourne nem fog kipukkadni, nem fog eltűnni. Olyanok vagyunk, mint az Univerzum. Lassan tágulunk, növekszünk. Ehhez pedig sok-sok idő szükséges.

0airbourne2019_24_eredmeny.jpg

Ha már az időnél vagyunk, az interjúra szánt idő lassan lejár, így az utolsó kérdésem következik. Már többször voltatok Magyarországon. Volt időtök kicsit körülnézni?
Harri: Persze, a bevásárló központban… A szálloda mellett van egy, ott körülnéztünk. KFC, Zing Burger… :-)

Akkor nem vagytok nagy múzeumba járók?
Joel: De, nagyon jó lenne!
Harri: Nézd, ma Budapesten vagyunk, holnap pedig már hol is? Bécsben. Próbálunk eleget aludni és minden városból annyit megnézni, amennyit tudunk. Sajnos ez sokszor nehezen megoldható, mivel városról városra utazunk.
Joel: Így van, megérkezünk a szállásra, becsekkolunk, de a múzeumok 5-kor bezárnak, így a bulik előtt sok időnk nincs sajnos, pedig szívesen elmennék akár oda is. Errefelé vannak jó múzeumok?

Igen, egy csomó, tekintve, hogy a magyar államiság több, mit ezer éves, sok érdekesség látható a múzeumokban is.
Joel: 1000? Wow. Ez nagyon menő.

Szóval, ha egyszer van lehetőségetek, gyertek el errefelé turistaként is.
Joel: Az remek volna! Éppen most jártunk Nimes-ben is, Franciaországban. Van ott egy Colosseum-jellegű épület.

Az amfiteátrum, ahol a Metallica is fellépett és ki is adták dvd-n a koncertfelvételt.
Joel: Igen az! Szóval a turnéállomásokat böngészve láttam a képet és eltökéltem, hogy megnézem az épületet, itt játszott a Metallica is stb. A roadokkal együtt történt, tényleg előre elterveztem, hogy nem iszom sokat a megelőző este, mert látni akarom a helyet. Ezek nagyon jó dolgok, de ritkán adódik lehetőségünk ilyesmire. A Napot sem látjuk túl sokat… Ahogy ma sem láttuk… Buszról a hotelbe, aztán megint busz és fellépés stb.

Pedig az egyik legnaposabb országból származtok! :-) Köszönöm az interjút! Megtiszteltetés volt. Várom az esti koncertet és fogyasszátok jó egészséggel a sört!
Joel: Ne viccelj, köszi még egyszer! (nevet)
Harri: Jó bulit estére!

0airbourne2019_65_eredmeny.jpg

Fotók: Réti Zsolt
Airbourne Hivatalos/Airbourne Facebook

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3115298686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

we dont want arabs here..So what 2019.11.13. 15:44:54

igen, ezek tényleg egy "working class" banda, pont olyan tuskók is.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum