Desert Smoke - Karakum (2019)

2019. november 17. - KoaX

74229532_2138099569828852_767009016499929088_o.jpg

Tényleg egyre nehezebb az év vége felé haladva újabb és újabb albumokat találni, de azért a YouTube-nak hála mindig találunk valami finomat a hétre. Mondjuk most eléggé rá voltam izgulva a dologra, ugyanis csütörtök hajnalig semmit se találtam, vasárnap meg ugye jön a lemezismertető. Szorított az idő, így kerestem, mint a kismalac az erődben a szarvasgombát. Megtaláltam! A Desert Smoke személyében itt a heti anyag.

Vannak olyan lemezek, amik első hallgatásra magukba szippantanak. Így volt ez a Portugáliából származó Desert Smoke anyagával is. A négyes egy eléggé friss formáció, két évvel ezelőtt 2018-ban jött ki az első EP-jük, ami négy számot tartalmazott. A Hidden Mirage" EP után a srácok két év alatt megírták az első lemezüket a Karakumot. Ahogy böngésztem a YouTube-on, hogy melyik albumot hallgassam majd meg, ez a borító egyből felkeltette az érdeklődésemet. Akárhogy is mondják..borító alapján minden érdekesebb. Illetve ez nem feltétlen igaz, mert vannak nagyon gagyi borítós bandák, akik eszméletlen király anyagokat raknak le (Eyehategod) Én a Karakumhoz hasonló olajfestményes borítókért (is) oda vagyok, mert azt látok bele, amit én akarok. Használni kell a fantáziámat, ami ehhez a zenéhez rendkívül hasznos. Nem meglepő módon a zenekar instrumentális alapokra helyezi a zenéjét, semmi ének, sehol. Azért ebben az évben így a sokadik ismertető után azt kell mondjam, hogy eléggé kezd felkapott lenni ez az instrumentális vonal. Nagyon sokan választják ezt az utat, az már más kérdés, hogy azért mert nincs énekes, vagy alapból így gondolják a dolgokat. Ettől független ez is egy totál jól járható út, és működőképes, mint ahogy azt a példák is mutatják (Karma To Burn, Russian Circles, Band In The Pit) Na, de milyen a portugál muzsika?

Mint említettem első hallgatás után tudtam, hogy ez lesz a heti lemezem. Annyi mindent érzek benne, hogy az valami hihetetlen. Van benne pörgősebb ponyvaregénybe illő rész, néhol eléggé kemény The Doors hatás, máshol totál progrock az egész, amiben csak elveszni tudsz, majd jön egy gyilkos wah pedálos téma, amit hallgatsz és csak annyit mondasz, hogy MI VAN? Meg van benne az a potenciál, ami a Russian Circles erejében is ott van. Nyilván dolgozni kell rajta, hogy a srácok olyan albumot írjanak, mint a Blood Year, de menne nekik. Noha az ő zenéjük sokkal inkább rock központúbb, mint a már említett bandáé, akik lehangolóbb témákkal látnak el minket. Energikusságban a Karma To Burnre emlékeztet engem abszolút, ott vannak olyan gyors, és király megoldások, mint helyenként ezen a lemezen. Összetételében viszont egy az egyben a hazai Band In The Pit utolsó, egy dalos albumára emlékeztet a lemez. Nem igazán tudnék kiemelni egy dalt se róla, ami jobb vagy rosszabb, mint a többi. Az egészet egyben érdemes hallgatni, mint egy Hieronymus Bosch alkotás. Látod a részleteket, amik folyamatosan lenyűgöznek, elviszik a fantáziádat, de egészben kell látnd a képet, hogy megértsd a dolgokat. Csak így lehet hallgatni ezt a lemezt.Nagyon bízom benne, hogy valaki elhozza a srácokat hozzánk, hogy élőben is végig hallgassuk ezt a remek lemezt!

4kop.png

Béke, Szeretet, Metal!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7315305590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum