Mayhem, Gaahls Wyrd @ Simm City, Bécs, 2019.11.14.

Kultikus fekete fém

2019. november 21. - Markoláb

mayhem_live.jpg

Jobb későn, mint soha, először láthattam élőben a black metal második hullámának legfontosabb és talán az egész stílus legfontosabb zenekarát, a Mayhemet. Ahogy észleltem, hogy turnéjuk keretében az egykori birodalmi fővárosban is pusztítanak, gyorsan be is szereztem a szeánszra szóló tikettet. Az osztrák főváros zenei életére jellemző, hogy szintén november 14. napján, nem messze a Simms City-től az Amon Amarth/Arch Enemy/Hypocrisy csomag zúzott.

Ha már Bécs, muszáj volt összehoznunk egy találkát régen látott jóbarátommal az általa csak Kabulnak nevezett városrész egyik régisulis kocsmájában, így a Gostot lekésve a Gaahls Wyrd bulija alatt érkeztem a helyszínre. Pár pillantást vetettem a merchpultra, ahol láthatóan a jól fogyó, dedikált kiadványok vitték a prímet, alaposan megdobva egyes cuccok értékét és árát is.

Gaahl-ék Gastir-Ghosts Invited című lemezét néhányszor meghallgattam a megjelenés után, de be kell vallanom, inkább felületes barátkozás volt ez. A borító viszont kísért, valahogy felzaklat az a kép a szarvas figurával…. A terem szinte teljesen tele volt már alattuk is, elég nagy ovációt kaptak a dalok után. A zenekar emlékezetes látványt nyújtott a színpadon, Gaahl bőrdzsekiben, kifestve járta a deszkákat, hangját hol károgva, hol tisztán, effektektől erőteljesen megtámogatva használta. Emlékszem, a Gorgoroth tagjaként meglehetősen ijesztő és meghökkentő volt a színpadon. Tekintélyt parancsoló még mindig, ugyanúgy jelentőségteljesen rámutat az általa kiszemelt rajongókra, de a Gorgoroth sokkolóbb, szélsőségesebb hatást keltett. Az egy más zenekar volt más célokkal, eszközökkel, mondanivalóval. A többiek is adtak a hatásra, láthatóan emelgetik a vasakat szabad idejükben a srácok. A hangzás elég zajosra sikeredett, de a lemez emlékezetesebb pillanatai kivehetők voltak. Aprólékosan megtervezett programot láthattunk, a három húros bárdista többször is szinkronban zúzott, illetve mozgott. Elég furcsa látványt nyújtott a teatralitás ezen fajtája, számomra kissé elment a pózolás irányába a mutatvány. Ettől eltekintve összegégében jó koncert volt, ami tisztább hangzással még jobb lehetett volna.
A szünet alatt erősen látszott, hogy sok a magyar rajongó volt és lengyel hangot is többször hallottam.

Friss lemezének, a Daemonnak háttérvásznával és a korong Falsified and Hated dalával kezdett a black metal egyik, ha nem a leghírhedtebb zenekara. A Lords of Chaos filmnek köszönhetően extra publicitásnak is örvendő legenda már jóval tisztább hangzással pusztított. A programot 3 blokk alkotta, az avantgarde/experimentális black metal lemezeik dalaival kezdtek. Ezen etap csúcspontja számomra egyértelműen a My Death volt, zseniálisan beteg dal, csak az „Odium humani generis” részt tolhatta volna kicsit jobban Csihar, aki bizarr jelmezében és kettős (fordított?) csontkeresztjével továbbra is igen egyedi jelenség és kiváló előadó. A fő zenei agy Teloch és Ghul jóval visszafogottabb stílusban pengetett, mint Gaahl bárdistái. Necrobutcher ellenben majdnem szétrobbant, tele volt khm energiával, vicsorgott, pózolt, grimaszolt, zúzott. Nála megszokott módon ez néha a pengetés rovására ment, de ő már csak ilyen, rocksztár a bandában. Hellhammer dobcsászárt egyedül a buli végét követő elköszönéskor láttam valamit sajnos, jó lett volna egy kicsit „meló” közben is elcsípni. Az új lemezről játszották még a Bad Bloodot, a Malumot és az Invoke the Oath-t.

mayhem_live_1.jpg

Némi pihenő után új háttérvászont láthattunk egy katedrális-szerű épülettel, a zenészek pedig csuklyás egyenruhában szállították a kultikus De Mysteriis Dom Sathanas lemez dalait, kezdve a Freezing Moonnal, minden black metal nóták egyik apoteózisával. A fagyó holdat követte a Pagan Fears, Life Eternal, Buried by Time and Dust hármas. Összhangban volt zene, kiállás, látvány.

A black metal ezen esszenciáját követően a Silvester Anfang jellegzetes dobolása után a Deathcrush primitív hangjai támadták meg a hallójáratokat. Csihart itt láthattuk először teljes valójában, rendesen odatette magát, ha lehet még manapság sokkolni a színpadon, akkor ő ezért mindent megtett, továbbra is meglehetősen szuggesztív figura. Kellemes slágerként a Chainsaw Gutsfuckot kapta a nagyérdemű. A záró Pure Fucking Armageddont megelőzte még a Carnage és az Ancient Skin. Érdekes volt látni, hogy az agyasabb, elvontabb, bonyolultabb dalok mellett a Deathcrush ősi primkó zúzdáit is mekkora beleéléssel adta elő a banda.

A két banda múltja, különböző színpadi kiállása is más (annak ellenére, hogy Blasphemer, a Mayhem korábbi agya a Gaahls Wyrdben is játszott egy darabig). A Gaahls Wyrd precíz, míg a Mayhem egy jóval zabolátlanabb előadást mutatott be. Az általuk megtervezetteket viszont mindkettő banda profin hozta. Azt gondolom a stílus, illetve a fenti zenekarok rajongóinak nem okoztak csalódást.

UI: A fekete káosz a derék labanc ruhatárosokat sem kímélte, de komikus mutatványaik után remélhetőleg mindenki visszakapta a saját felöltőjét.

/A fotók nem a helyszínen készültek és a Mayhem valamint az esemény facebook oldaláról valók/

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9015317434

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

R.V.J. 2019.11.23. 13:24:08

"így a Gostot lekésve a Gaahls Wyrd bulija alatt érkeztem a helyszínre."

Idáig olvastam, gondolom a többi is csak a szokásos kliséhegyek.
Minek ír az olyan "újságot" aki egy koncertre nem tud odaérni? Ezt sosem fogom megérteni.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum