„Folyamatosan készítünk lemezeket, az emberek pedig várják az újabb és újabb bulikat.”

Interjú Johnny Gioelivel a Hardline énekesével

2019. december 16. - magnetic star

hardline_live_07.jpg

Végre-valahára Magyarország is felkerült Johnny Gioeli énekes otthoni világtérképére. Tavaly Axel Rudi Pell zenekarával lépett fel Budapesten, és a jövő évi lemezbemutató turné hazai állomása is bejelentésre került már. Ezúttal pedig az őt ismertté tevő Hardline-nal látogatott el hozzánk az idei Life album turnéja keretében. A múltkori, minden részletre kiterjedő beszélgetésünk után most kifejezetten a Hardline-t érintő történésekre összpontosítottunk.

A Pozsonyban látottak alapján remek baráti közösség lehet a mai Hardline tagság. Óriási hangulatban zenéltetek, és még Annát is felköszöntöttétek a szülinapja alkalmából…

Johnny: Ez a csapat nekem szórakozást jelent. Egy család vagyunk, és nagyon élvezzük az együtt töltött időt úgy a színpadon, mint azon kívül. Remélhetőleg az emberek is érzékelik ezt, és mindenki átérzi azt a szeretetet, amely a zenekarból árad.

Mario Percudani gitáros és Marco Di Salvia dobos is sikeresen beilleszkedett a csatlakozás óta?

Johnny: Igen fontos számomra a zenekari kultúra. Fontos, hogy mindannyian jól kijöjjünk egymással, amellett, hogy zeneileg is rátermett legyen mindenki. Rájuk igaz is mindez. Rengeteg időt töltünk együtt, és az emberek akár azt is hihetnék, hogy amint visszaérünk a szállodába, többé nem akarjuk látni egymást. Pedig miután magunkra zártuk a szoba ajtaját, egyből elkezdünk üzengetni egymásnak: „Mit csinálsz?” „Éhes vagy?” „Nem ugrunk le inni egyet?” Szóval nagyszerű közösséget alkotunk.

Hogyan kerültek a bandába egyébként?

Johnny: Hű, most aztán próbára teszed a memóriámat! Ha minden igaz, már két éve vannak itt. Úgy éreztem, ideje váltani és előrelépni. Ale (Alessandro Del Vecchio) volt az, aki a figyelmembe ajánlotta Marcót. A szólólemezemen, a One Voice-on már Marco dobolt, és lenyűgözött a játéka. Aztán Josh-sal (Ramos, egykori gitáros) adódtak ilyen-olyan nézeteltéréseink, úgyhogy már nem élveztük a társaságát. Ha pedig már nem élvezek valamit, akkor továbblépek. Túl öreg vagyok már ahhoz, hogy ne szórakozni akarjak. Élvezni akarom a zenélést, a stressz nem hiányzik. Megtörtént a váltás, és Mario csodálatosan bevált. Jó adag kreativitást hoz a csapatba, rengeteget ír. Már tervezgetjük is a következő lemezt, és hogy összeüljünk dolgozni rajta.

Nyilván az is összekovácsol benneteket, hogy neked olasz gyökereid vannak a többiek meg mind olaszok.

Johnny: Van benne jó is, meg rossz is. A gáz az, hogy nem beszélek olaszul…

Nem mondod!

Johnny: Legalábbis borzasztóan keveset. Állandóan szólok a többieknek, hogy nem értem, amit mondanak, és beszéljenek inkább angolul. A szüleim olaszok, sőt az egész családom olasz, szóval mi is egy klassz kis család vagyunk.

Ezek szerint a német jobban megy?

Johnny: Ami azt illeti, igen. Németországba idestova huszonegy éve járok folyamatosan, míg ezekkel a srácokkal nem játszom együtt annyira régen.

Beszéljünk a legutóbbi Hardline albumról! Egyetértesz azzal, hogy az utóbbi anyagaitok közül a Life áll a legközelebb a Double Eclipse-hez és a kezdeti Hardline hangzáshoz?

Johnny: Igen, és az emberektől is ezt hallom. Azt mondják, most kerültünk a legközelebb a Double Eclipse-hez. Én azonban semmit nem szoktam a Double Eclipse-hez hasonlítani, annak már huszonhat éve! Ha dalokat írok, vagy ha együtt dolgozom a többiekkel, sosem úgy állunk neki, hogy olyasmit csináljunk, ami úgy szól, mint a Double Eclipse. Egyszerűen csak jó nótákat írunk. Nem volt szándékolt húzás, hogy ilyenre sikerült a lemez, még ha az emberek azt is tartják, hogy most jutottunk a legközelebb Double Eclipse-hez. A fő, hogy nagyszerűen sikerült, a listákon is igen szépen teljesít mindenütt a világon. A Billboard és a Heatseekers listára is feljutott. Rendkívül büszkék vagyunk rá.

Szóval nem recept vagy adott módszer alapján készítettétek?

Johnny: Egyszerűen csak írunk. Az egész egy riffel vagy egy dallammal indul, abból építjük fel az adott számot. Soha nem a Rhythm from a Red Cart vagy a Hot Cherie-t vesszük alapul. Sőt, nem is hallgatom már azt a lemezt!

Nem merült fel, hogy a régi idők emlékére meghívjátok Neal Schont vendégnek egy gitárszólóra? Már csak azért is, mert Deen Castronovo dobossal jóban vagytok, közös projekten is dolgoztatok…

Johnny: Ebben csak annyi a nehézség, hogy ő állandóan turnézik a Journey-vel. 2020 nyaráig tele van a naptára, utána pedig fogalmam sincs, mivel fog foglalkozni. Mindenesetre elgondolkodtunk rajta, hogy összehozzuk az eredeti tagságot néhány önálló buli és fesztivál-fellépés erejéig. Ez megvalósítható, de most még nem tudom, mikor kerítünk rá sort, mert mindenki borzasztóan elfoglalt. 2020-ig ez a zenekar, és a Journey is rendesen be van táblázva. Meglátjuk, mikor jön el az a két hónap, amikor mindannyian rá fogunk érni…

A testvéred, Joey is benne volna egy ilyen megmozdulásban?

Johnny: Hogyne. Ha összeáll az eredeti tagság, abból biztosan nem fog kimaradni.

Pedig, ha jól rémlik, visszavonult az aktív zenéléstől.

Johnny: Nem tudom, valóban visszavonult-e, de sok évvel ezelőtt belekezdtünk vele egy vállalkozásba, és ő ma is viszi tovább a céget. Én úgy döntöttem, kiszállok, és ismét a zenére koncentrálok, ő pedig maradt.

Mennyire nehéz folyamatosan életben tartani a Hardline-t? Neked is van egyéb zenei elfoglaltságod, Alessandro szintén rengeteget dolgozik másokkal / másoknak, és a többiek is vállalnak mindenféle session munkákat.

Johnny: Úgy dolgozunk, hogy folyamatosan figyeljük a naptárunkat. Megnézzük, kinek mikor van egyéb dolga, ki mit csinál és hol... Eldöntjük, melyik hónapban akarunk lemezt írni. Mindent közösen és rendkívül rugalmasan intézünk.

Több alkalommal is megpróbáltad újjáéleszteni a Hardline-t. Mi ösztönzött arra, hogy több leállást követően a 2010-es évek eleje óta újra folyamatosan életben tartsd a bandát?

Johnny: Alighanem Serafino a Frontiers kiadótól. Ő szerette volna, ha visszatérne a zenekar, és lényegében ő indította el a folyamatot. A többi már történelem. Folyamatosan készítünk lemezeket, az emberek pedig várják az újabb és újabb bulikat. Budapesten egy apró lépést teszünk előre, hiszen ma először játszik itt a Hardline, és néha több koncert kell ahhoz, hogy bejárasd a nevet. Az is fura, hogy ma kedd van, igaz? Nem a legideálisabb nap egy bulihoz…

A Frontiers kiadó stabilan működik, viszont a fesztiváljuknak már nem lesz folytatása. Van valami rálátásod az okokra?

Johnny: Annyit tudok, hogy a fesztiválnak vége, nem csinálják tovább. Az okokról fogalmam sincs, egyszerűen csak bejelentették, hogy ennyi volt. Rengeteg meló árán lehetett megvalósítani a fesztivált, és nem is volt olcsó mulatság.

Hogyan alakult az adománygyűjtés Joe Barber javára?

Johnny: Köszönöm a kérdést! Nem volt egyszerű, mert a PledgeMusic csődbe ment, és benyelte az összes pénzt. Joe nem is kapott tőlük egy fityinget sem. Én azonban elindítottam egy másik akciót, és igen szép összeg folyt be a támogatására. Szörnyű volt az egész, mert nem csak az én pénzem, hanem a rajongók pénze is köddé vált. Én még a személyes vagyontárgyaimat is pénzzé tettem… De a rajongók ismét a srác segítségére siettek, és még több pénzt gyűjtöttünk össze. Ennél többet nem lehet elvárni az emberektől, és mindenkinek minden adományért hálás voltam. Nem fogok senkinek a nyakára járni azzal, hogy újra és újra perkáljon!.. A GoFundMe-n most is tart a gyűjtés, csak nem kötődik a zenéhez. Én a saját részemet már elvégeztem. 

Hardline honlap / Hardline Facebook / Johnny Gioeli Facebook 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5615353642

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum