RockStation

Jinjer, The Agonist, Khroma, Space Of Variations @ Barba Negra Music Club, 2019. december 22.

Szakadó eső, mérges, de cuki asszonyok

2019. december 25. - theshattered

0jinjer2019_25_eredmeny.jpg

Még egy ilyen takony egy időt december 22-én! Ha még a hó esett volna! Inkább mentem volna a Barba Negrába hópihéket kapdosva, mint a pocsolyákat kerülve, bennük közepes morgásokkal el-elmerülve, de hát ilyen ez a popszakma, az égiek ezt osztották, nekünk a csak földi javak jutottak így két nappal a bejglifaló fesztivál előtt. Viszont a földi javakból, jelen esetben a jó zenéből azért jutott, szerencsére szavunk nem lehetett így, egy pénztárcagyilkos 2020 előtt.

Egy kvázi minifesztivállal landolt nálunk a Jinjer új nagylemezének, a Macronak európai lemezbemutató körével, rögtön négy zenekart, ebből kettő nagyot kapott, aki megjelent, ami nem egy rossz merítés!

Rögtön kezdésként az ukrán Space Of Variations lépett a színpadra – takkra pontosan, de valami technikai gebasz miatt öt perc plusszal nyitva. A négyes elektronikával vegyített, matekkal, zúzdával sem spóroló muzsikája engem azonnal megvett! Az egész produkció csuklóból túllépett a szokásos „előzenekaros”, „minden második metal banda” és társai jelzőn, abszolút profi műsort hoztak nekünk a komák, ráadásul a hangzásra is nagyon odafigyeltek az illetékesek. Ahogy megfigyeltem, nem csak nekem jött át, amit nyomtak a srácok, mindig volt valaki, aki tombolt, ugrált, headbangelt, sőt, az egész este legkomolyabb circlepitjét is a Space Of Variationsnek köszönhetjük! Fél óra nem sok, de engem, ahogy mondtam is, ezzel azonnal megvettek! Remélem, találkozunk még, csak hozza el őket valaki!

Viszont a Khroma…! Hát, emberek, hiába volt ott a finnek lelkesedése, én valahogy nem tudtam levenni a dolgokat. Persze értettem, körülbelül mire akar gondolni a képzeletbeli költő, viszont ez az egész sehogy sem akart egy normális egésszé összeállni. Jó, a gitárok dörögtek, ahogy kellettek, de ez a fél óra… Mintha végig csak egy dal szólt volna! A témák nagyon hasonlítottak egymásra, az énekes is csak egy hangon ordította a világba a mondanivalóját, de még az elektronikus részek sem voltak annyira markánsak, hogy kiemeljék bármelyik nótát a többi közül. Pluszban az egész cumó aránytalanul hangosra volt tolva! A szintén fél órára kiszabott szett számomra egyetlen emlékezetes pillanata az volt, amikor a Space Of Variations tagjai szépen lassan „ellopták” a cineket a dobcájgtól. Viszont az tényleg poén volt, igazi turnézáró koncertes hangulatot kölcsönzött az egésznek! De hogy a Khroma tekintetében egy klasszikussal éljek: ez most nem jött át. Sajnálom.

0theagonist2019_07_eredmeny.jpg

Innentől meg már jöttek a nagyfiúk és nagylányok, nem titok, hogy én erre az estére én is a The Agonist miatt érkeztem. Igen, jól olvastátok, jobban érdekelt a kanadaiak muzsikája, mint a főzenekar műsora, de erről majd később. A végig takkra belőtt kezdéstől Vicky Psarakisék sem tértek el, ez abszolút dicséretes. Viszont a hangzás az első egy-két dalnál túlzottan is maszatos volt! Egy ilyen sűrű zenénél nem árt kihallani a részleteket, ezt viszont nem feltétlen sikerült abszolválnia a hangosítóknak, még a vége felé is sokszor volt inkább kása a színpadról dübörgő muzsika, mint finoman emészthető fülnasi. Nem mondom, hogy rossz volt a hölgy és az urak műsora, a háromnegyed óra alatt rendesen kitettek magukért, viszont nem tudom, hogy azért-e, mert nem találtam a hangzással a frekvenciát, vagy azért, mert egyre inkább nyomott az egész napos tompa időjárás, nem szólt akkorát a főleg az idei nagylemezre, az Orphansre épülő szett, mint előre sejtettem volna. Ennek ellenére nem maradt bennem rossz szájíz a The Agonist után, láthatóan ők igen jól érezték magukat így másfél hónapnyi útilapuval is a talpuk alatt, így bátran mentem bele a Jinjerbe! Hadd szóljon…!

0jinjer2019_06_eredmeny.jpg

…és akkor most egy kis vallomás: annak idején, amikor a Trivium előtt láttam az ide már büszke főzenekarként, az ukrán metalélet egyik legkomolyabb exportjaként, támadó anya- és apatigrisekként visszatérő Jinjert, olyannyira nem hatott meg az egész, hogy el is engedtem magam mellett az egész történetet. Nem tudom, jól tettem-e vagy sem, de időközben igen megszaladt az ukránok szekere, amit akárhányszor próbáltam utolérni egy-egy dal csekkolásával, egyszer sem sikerült. Tényleg, nemes egyszerűséggel nem akart bekattanni a történet. De ha már így alakult, úgy voltam vele, hogy hátha majd most! Próbáltam eldobni minden előítéletemet, hiszen, ha ennyi embert összeszednek a Barba Negrába, ráadásul nem is először, akkor valami csak lehet a levegőben, amire én nem tudok rászimatolni. Kezdés takkra, szett príma (ahogy így utólag nézegetem, csupa, Jinjer szinten sláger), szóval… Csapjunk bele!

0jinjer2019_15_eredmeny.jpg

Az időközben lecsupaszított színpadon csak a dobcucc magasodott a többiek felé, mögötte-mellette LED-falak, felettük, mögöttük fények, már csak a négyes kell. Meg is jöttek, sorjáztak a dalok, aztán rájöttem: nem is olyan rossz ez, mint amire emlékeztem! Nem mondom, hogy világi kedvencem lesz ezután a négyes (pedig minden adott itt is, amit szeretek: tördelt ritmusok, fura váltások, stílusok közötti cikázás), de az biztos, hogy a bizonyos Trivium előtti fellépés óta rengeteg pozitív irányú változás állt be a csapatnál. Jó, közben le is szállítottak egy-két anyagot, volt „pár” koncertjük is… Lényeg a lényeg! A Jinjer, most úgy érzem, mintha kezdene bekattanni a fejemben. Mondjuk, ha nem lett volna a már említett álmosság, jobban el tudtam volna ereszteni magamat, de most már úgy vagyok vele: ha esetleg legközelebb is erre járnak, nem fogom kategorikusan kijelenteni, hogy nem akarom őket megnézni! Persze természetesen a hangulat itt is adott volt, a ráadásban belőtt Pisces után egy össznépi, azaz „összturnézenekari” fotó is készült, majd ezután jött, aminek jönnie kellett!

0jinjer2019_08_eredmeny.jpg

Mindent összevetve egy jó kis előkarácsonyi buli volt ez a négy zenekarból álló show! A Space Of Variations abszolút lekenyerezett, a többieken is ellötyögtem magamnak kisebb-nagyobb lelkesedéssel, abszolút rendben volt az egész. Persze tudom, hogy a vérmesebb Jinjeresek hiányolják a lelkesedésemet, meg amúgy is: „Minek mész olyan koncertre, ami nem érdekel?”. Miért? Mert érdekelt! És… Jó eséllyel legközelebb is érdekelni fog!

FOTÓK: RÉTI ZSOLT. További képek ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr6715363360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum