Equilibrium | Lord Of The Lost | Nailed To Obscurity @ Dürer Kert, 2020.01.28.

Mennyire erős a nosztalgia varázsa?

2020. január 31. - bönin

_mg_7009.JPG

Az Equilibrium stílusforradalma után kétszer meggondoltam, hogy elmenjek-e megnézni őket az új lemezt promótáló turné budapesti állomásán. A nosztalgia győzött hisz a zenekart az első lemez megjelenése óta, kb. 14 éve hallgatom. Volt egy több éves időszak, amikor a német srácok (sőt anno akkor női tag is volt köztük) a legkedvesebb zenekar díját vívták ki nálam a folk és fantasy témákkal felturbózott extrém metaljukkal. Két bandataggal azóta jó haverságot is ápolok és szerintem többször láttam őket Németországban, mint itthon. Azóta sok minden történt nálam és náluk is, de úgy érzem zenei ízlésileg már nem vagyunk egymásra hangolódva a Renegades megjelenése óta.

A személyes barátságok természetesen megmaradtak. A hosszú bevezető arra akar rámutatni, hogy jómagam ezek után nem tudok régi érzelmek és nosztalgia hullám nélkül csak úgy elmenni egy koncertjük mellett, még akkor sem, ha több év rajongás után óriási csalódásként éltem meg a tavalyi stílusváltó korongot. Na de száz szónak is egy a vége: nagyon jól tettem, hogy a szívemre hallgattam és lenéztem a Dürerbe kedden.

Nailed To Obscurity a német melodic death/doom vonal legújabb üdvöskéje. Itt a Swallow The Sun és bánat metalos társaira kell gondolni. Lassú, bólogatás, ködös és szürke hangulatú témák orrvérzésig. Volt hozzájuk szerencsém az Amorphis előtt, ahol meggyőző produkciót nyújtottak, annak ellenére, hogy én arra szavazok, hogy ez a mélabús, lassú muzsika inkább az otthoni lejátszóból szóljon. Élőben rizikós, hogy egysíkú lesz a téma és nehezen köti le a hallgatót. De hát ízlések és pofonok. Bár a buli végére épphogy „csak” a keverőpultig sikerült megtölteni a termet az addig komor németek fiúk, nagyon kedvesek és hálásak voltak a részvételért. Nekem kicsit kilógtak a sorból, hiszen az Equilibrium alapvetően vidám és gyors zenét játszik, a Lord Of The Lost meg gothicban utazik. Mivel tehetséges srácok, hiteles zenével, így ebből a szempontból érthető, hogy nyomja őket a Nuclear Blast. 

_mg_6719.JPG

Ha már itt tartunk a Lord Of The Lost se tudom mit keresett az Equilibriummal egy turnén, bár az előbbi elhatárolódni látszik a folk vonaltól egy modern és diffúzabb hangzásvilág felé haladva, így érthetőbb a merész párosítás. A koncertlátogatókat ez egyébként két klikkre osztotta: voltak a gothic, cyber, darkos arcok, akik elsősorban nyilván a Lord Of The Lost miatt jöttek, illetve felsorakoztak a folkos, viking metalosok az Equilibrium rajongótáborát erősítve. Újra lehetett látni korhű öltözetben és/vagy félmeztelenül pogozó harcokosokat, ami kicsit visszadobott a jó kis Pagan/Heidenfestes időkbe. 

A szintén német, gothic formáció egyáltalán nem az én világom és műfajom, de kellemes, vagyis hát kellemesnek tűnő performanszot nyomtak a fanatikusoknak. Mert, hogy az első sorokban igen csak meggyőző sikonyálás volt, amire arra utalt, hogy a buli fasza. Meg persze a srácok is. Főleg a frontember a világító (dísz)gitárjával. Mivel nem ismerem a munkásságukat, így konkrét dalokat nem igazán tudnék említeni. A buli utáni youtube nyomozás után viszont arra jutottam, hogy a mostani (klippes) slágereiket biztos, hogy lenyomták, mert felismertem őket, ami nem meglepő, hisz igen fülbemászóak (pl. Morgana). A bandáról egyébként egy lightos Combichrist ugrott be (főleg színpadképileg), amit telibetoltak egy nagy adag Deathstars-zal (zeneileg) – viszont így is tartja a német mértékletességet. Pont emiatt nem éreztem átütőnek a produkciót…

_mg_6889.JPG

Az udvarról meghallottuk az epikus intrót, így sietősen bemásztunk és elfoglaltuk stabil helyünket a keverőpult előtt. A németek három Renegadeses szerzeménnyel kezdtek. Kezdésnek elzendült a Renegades – A Lost Generation, ami még szódával elmegy lemezen is, de be kell valljam, így élőben sokkal nagyobbat ütött. Dobok terén az új számok visszavettek a gyors duplázásból és pezsgő ütemű, fülbemászó ritmusra degradálódottak, de még ez is megbocsájthatóvá vált számomra. Főleg, hogy a zenekar sugárzott. Erősek a fiúk most így együtt. A billentyűs hölgy hiányzott, de őt még egyszer nem láttam a színpadon. A banda 10 éve samplerről nyomja a szimfonikus betéteket, ami azért valljuk be illúzióromboló tud lenni. Ha jelenleg van szintise a zenekarnak, akkor kérdem én legalább az alap témákat miért nem vállalja be? De nem menjünk bele...

A Tornado már lightosabb nóta, sokkal több stílusidegen jeggyel és az új – számomra megszokhatatlan, de egyébként szépen csengő – tiszta vokállal. Nem ittam (akkor még) sokat, de élőben ez is átjött, úgy tűnik meglágyult a szívem. A Feuer Und Himmelt tartom az egyetlen régi hangzású számnak a Renegadesről. Ha nem is a Sagasos, de a Rekreaturos időket idézi, ráadásul német nyelvű. Ez a szám epikus, nem pedig modern. Óriási különbség. Az előző két dal után, azt hittem visszatértek valamelyik régebbi lemezre, de aztán leesett, hogy mi a helyzet.

_mg_7048.JPG

Equilibrium alatt muszáj sörözni. Ezen egy tíz fős, életükért küzdő „folkosokból” álló mosh pit se változtathat, ami a kakasszó felcsendülése után indult be a Waldschrein alatt. Ez az egyik legzseniálisabb dal a régi időkből, így a fanok rögtön beindultak rá. Az már egy másik dolog, hogy cimborámra valaki rögtön ráborult - úgy tűnik gyenge lábakon álltak ezek a harcosok. A két ember váratlan találkozása aranyesővé változtatta a haver kezében lévő fóti kézművest, amiből még a mögöttünk álló lányok is kaptak. Jót röhögtünk, hisz ez egy nosztalgikus momentum volt. Régen ezeken a csatametalos bulikon kötelezően mentünk be harcolni a pogóba, persze műanyag poharas sörökkel. Már az győzelem volt, ha a felét benyeltük. Dobáltuk, locsoltuk mintha ingyen lett volna.

Erdentemple-ről általában a Freiflugot és az Apokalypse-ot szokták még berakni a setlistbe, ami most sem volt másképp. A Freiflug alatt bedobták a bevált karlóbálós elemet, amit a közönség feltűnően élvezett, mert a teremben csak pár embernek maradt lenn a keze. Köztük az enyém is, de én két sört fogtam…

Ezután következett az első momentum, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni és csak húztam a számat. A Path Of Destiny a zenekar legfélresikerültebb száma és ezen a élő performansz varázsa sem segített. Alternative/nu metalos riffek, idétlen ritmus, nem tudom hova tenni, de legalább Robse átvette a rap részt, a német duó helyett, amit a lemezen hallhatunk – így azért emészthetőbb volt hörögve. Robse egyébként egy szörny módjára nyomta a vokált, így neki külön piros pont jár. Erős, szarkasztikus karizmája feldobta a bulit. Ideje volt hozzányúlni az Armageddon lemezhez.

_mg_7203.JPG

Mint az Erdentemple-ről, most is egyhuzamban három nóta pörgött egymás után az 2016-es albumról. Nem maradhat ki a Born To Be Epic, a maga dubsteppes varázsával, ami egyébként teljesen emészthetően van belecsempészve a pagan metalos környezetbe. Hallgattuk még a Preyt és a Heimatot. Ezután kipörgött a három cseresznye, mert felzendült a Rekreaturos Der Ewige Sieg, ami a banda akkori legnagyobb száma volt és a mai napig az is. Nosztalgia faktor már az egekben! A blackes, lassú Final Destination vonalán íródott Final Tear is szerepelt a repertoárban. Új szám, de sörrel emészthető volt simán. 

Első lemezről semmi, azokat az időket rég maguk mögött hagyták. A Sagasról többek között a legnagyobb slágerüket a Blut Im Auge-t vették elő. Az ismerős dallam hallatán, muszáj voltam csatlakozni a családias moshpithez, hogy a nosztalgia faktor még nagyobbat üssön. Ezután pár percre levonultak, majd a közönség üvöltözésére visszatértek és rákezdtek a Ruf In Den Windre, ami számomra óriási meglepetés volt. Ez a nótát szerintem a Sagasos turné óta nem vették elő. A pánsípos mestermű ismét visszadobott az időkben, bár ezeket a dalokat a mai napig előveszem, főleg nyáron egy jó sör mellé. Egyébként ha megfigyeltétek az összes Equilibrium lemez nyáron jött ki (kivéve a legelső). Emiatt mindig utazásokhoz, fesztiválokhoz és nyaralásokhoz tudom kötni a muzsikájukat. De kanyarodjunk vissza. A buli végére azonban berakták a Rise Of The Phoenixet, ami számomra egy halál unalmas nóta, így a show vége nem volt katartikus.

A Renegades okozta csalódás ellenére élőben még mindig erős bulit adnak a srácok. Az új dalok is sokkal könnyebben lecsúsznak, főleg hogy mellé nosztalgikus körítés van. Kíváncsi leszek a következő lemezen merre kanyarodik az ellőttük álló út. Nem az én reszortom, hogy megmondjam merre menjenek, de két opció van - követik-e a mostani ösvényt, vagy visszamennek az előző kereszteződésig és rálépnek a régi útra. Mivel majdnem a zenekar alakulása óta követem az Equilibrium élettörténetét, így úgy döntöttem akkor is végig nézem mi lesz velük a jövőben, ha nem abba az irányba tartanak, ami nekem tetszik.

FOTÓK: LÁNYI KRISTÓF
További képek ITT és ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr9015448346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum