Annihilator - Ballistic, Sadistic (Silver Lining Music, 2020)

Nincsenek viccdalok, műfajkísérletek, lelassulások

2020. február 10. - Frogfoot

annihilator-ballistic-sadistic.jpg

Mindig kiemelt figyelemmel követem Jeff Waters és aktuális zenésztársai munkáját és az első hírek óta, hogy új lemezt ad ki az Annihilator izgatottan vártam a megjelenést. Ígéretekből nem volt hiány: a legjobb lemez a Schizo Deluxe óta, dühös, technikás album, a három legerősebb albumunk közé tartozik, az Annihilator valaha megjelent egyik legjobb albuma, stb. Meglehetősen ambiciózus nyilatkozat, de mindig ezt olvashatjuk új lemezek kapcsán.

Azonban Jeff Waters szándéka nyilvánvaló, hogy megragadja a korai albumok hangulatát és ismét az eredeti Annihilator érzést kapják a rajongók. Az Annihilator visszatért a 17. lemezével, azzal, amit Jeff a zenekar legjobb albumának tart 2005 óta. Nincsenek viccdalok, műfajkísérletek, lelassulások vagy akár balladák, ez egy olyan lemez, amelynek célja visszajutni a korábbi klasszikusok világához, amelyeket nagyon sok rajongó szeretett, köztük én is.

Ez a második album, amelyen a Jeff Waters gitár és ének, Rich Hinks basszusgitár, Aaron Homma gitár és Fabio Alessandrini dobos felállással készült - ez nem kis teljesítmény, tekintve, hogy az Annihilator történetében meglehetősen nagy a vándorlás. Azt gondolom, hogy ez a jelenlegi felállás erőteljes, és egyáltalán nem lennék ellene, ha hosszú ideig stabil maradna. Ugyanakkor a dobokon kívül, amelyeket Fabio Alessandrini ütött fel – gitárok, basszus, ének, hangszerelés, produceri munka stb. ismét mindent Jeff rögzített és végzett.

annihilatorband2016promobw_638.jpg

A lemez hangzása nagyon is mai, ugyanakkor emlékeztet a 80-as évek thrash metaljára, ezért igazi csemege a régi rajongók számára is. A thrash metal minden védjegye megtalálható az albumon: gyors tempók, összetett gitárriffek és szólók. Mégis van egy dolog, ami hiányzik: a sokoldalúság. A legfontosabb dolog, amely valóban megkülönbözteti az Annihilatort sok más thrash metal együttestől, a vitathatatlan sokoldalúsága, ami most hiányzik. Az albumnak sok kiemelkedő, sőt ragyogó pillanata van, azonban a régi dalkoncepciók újrahasznosítási hajlandósága Jeff részéről nyilvánvalóbb, mint általában. Mint például a Psycho Ward, amely úgy hangzik, mint egy újraképzelt Stonewall és a Lip Service, amely a Knight Jumps Queen átdolgozott változata, a The Lie The End szóló szakasza alatti riff közel van a The Fun Palace-hez. A régi zeneszámok újrahasznosítása mellett néhány dal gitárjai sokban hasonlítanak arra, amit általában a progresszív metálban hallhatunk és szerencsére a fülbemászó dalok dominálnak a Ballistic Sadisticen, mert az Annihilator itt valóban elemében van.

A nyitó Armed To The Teeth az első két percben jelzi a hallgatóknak a zenekar szándékát és Waters csak néhányszor engedi fel a gázpedált, az első a Psycho Ward, igazi fülbemászó szerzemény, amely sok dologra emlékeztet, egy kicsit inkább a klasszikus metalra és a hard rockra, ráadásul slágergyanús. De ez az dal, amely a legjobban képviseli az egész albumot. Az Out With The Garbage egy thrash zúzda, bizonyos részeknél a Slayer is
beugrott róla, az erős Dressed Up For Evil, amelyben a zenekar ismét a keverékre támaszkodik, a klasszikus heavy metal hozzáállásával ötvözi a hihetetlenül pontos, nagysebességű riffeket. A záró The End of the Lie amellett, hogy tökéletes Annihilator, megidézi a Megadeth szellemiségét is.

A jelenlegi éneken kívül zenei szempontból elmondhatom, hogy Jeffnek igaza van abban az értelemben, hogy a lemez emlékeztet a korai felvételekre. Összességében jó lemez és minden bizonnyal néhány lépéssel a For the Demented felett áll, és a helyes irányba indultak, de nem feltétlenül helyezem a zenekar legjobbjai közé. A Jeff Waters & Co. elhagyta a balladákat, a zenei kísérleteket és csak egy lendületes, kompromisszumok nélküli thrash lemezt hozott létre az Annihilatorral.

Ezt az albumot elsősorban azoknak a rajongóknak ajánlom, akik egy modern hangzású, retro-Annihilator lemezre vágytak, ugyanis teljesült Jeff azon ígérete, hogy megragadja a korai albumok hangulatát.

4kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2615467478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Killary Fucking Clingon 2020.02.10. 22:51:15

I hear shitload of Anthrax there..
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum