Az egészen korai Gesarol-éveket, illetve egy nyolc és fél éves inaktív időszakot is beleszámolva ötven esztendős fennállását ünneplő P. Mobil dunaszerdahelyi fellépése egybeesett a klub tízedik születésnapjával. Ilyen értelemben tehát duplán ünnepelhettek az egybegyűltek – bár Schuster Lóriék számára más okból is különösen fontos volt az esemény, erre természetesen rá is térünk majd –, s ehhez rangos vendégzenekar is társult.
Az Asphalt Horsemen életében éppen semmilyen jeles évforduló nem köszöntött be, ám Lőrincz Kariék megint tudtak újat mutatni. Én legalábbis itt hallottam először a tavaly megjelent első magyar nyelvű anyagukat élőben, méghozzá teljes egészében (pár korai, angol szövegű dallal megtoldva)! A Lynyrd Skynyrd-féle Still Unbroken alatt néhány pillanatig azt hittük, ez még a beállás, az első refrén után azonban átváltott a négyes az Eltékozolt időkbe, ami egyértelműen a műsor kezdését jelentette. Az ötlet abból a szempontból is bevált, hogy a felpörgetett tempójú saját nótára a hangzás máris tisztességesen, sőt a hazai rockkocsma-átlaghoz képest jobban összeállt. A közönség ekkor még épp csak megérkezett és kezdte hangulatba hozni magát; nem is úgy tűnt, hogy ismernék a bandát – akadt, akinek a név kiejtésével is meg kellett küzdenie –, de Karinak azért sikerült némi tapsra és együtténeklésre rávennie a helyieket. Márpedig akit Lóriék tábora elfogad vagy megkedvel, az kivételezett helyzetben érezheti magát. Aznap este a hallgatóság részéről a merch asztalnál is megnyilvánult a megbecsülés, főleg a CD-eladásokat tekintve.
A P. Mobil pozíciója a Kárpát-medencében továbbra is megingathatatlan. Ahogy a nagy túlélők esetében lenni szokott, a régi rajongók mellett a fiatal korosztály szintén képviseltette magát, és hallatta is a hangját, ha közös éneklésről volt szó. Ez mindjárt a harmadikként bedobott Kétforintos dalban megtörtént. Igaz, ami igaz: a nézettség a klub befogadóképességének a határait feszegette. A buli feelingjének ez nyilván a javára válik, aki viszont már csak a bejárati ajtóból tudta nézni a koncertet, az nem láthatta rendesen a színpadot. Részben az előtte állók miatt, de még egy oszlop is a látómezejébe került.
A deszkákról mindenesetre egy, a legapróbb részletekig összecsiszolt, szívvel-lélekkel elővezetett produkció jött le. Nekem személy szerint Pálmai Zoltán dobos negyvenkét (!) esztendő utáni visszatérése jelentette az igazán komoly izgalmat. Persze nem az volt a kérdés, bírja-e majd emberünk a kiképzést bő két órán keresztül hatvanöt évesen, hiszen a Mobiltól távol töltött időt is végigzenélte. Egyszerűen a tudat volt lelkesítő, hogy 2020-ban ismét egy legendás arc csatlakozott a csapathoz – és ahogyan várni lehetett, hozta magával az ide kívánkozó, kellően szilárd alapot képező, sallangmentes, ugyanakkor fineszes játékstílust. Mondhatni, a rockos őserőt. A Babolcsai nénihez írt „szerenádot” rövid szólóval is felpezsdítette.
Lóri ugyanaz a szórakoztató színpadi egyéniség, aki mindig is volt. Ma már nem járkál vagy rohangál fel-alá (ilyen kicsi pódiumon eleve nem is tehette volna most), sőt leginkább ülve marad. Az ő konferálására, szövegeire, egyáltalán a jelenlétére ezzel együtt égető szükség van, és ezt vélhetően nem csak a Mobilosok értik.
Életmű-összefoglaló programról lévén szó, a formáció elsősorban a legnagyobb közönség-kedvencekre összpontosított, de arányosan, az utolsó két sorlemezről is szemezgetve (Nyomjad papa!, Csoda történt). Nem meglepő módon, de az összetartozást nyíltan és büszkén hirdető üzenete miatt roppant hatásosan a Nélküled is helyet kapott a szettben az És? feldolgozásai közül – a helyi FC DAC meccsein is rendszeresen éneklik a szurkolók –, akárcsak az Echo hajdani slágere, a Gondolsz-e majd rám, amelyből így rockosítva sem veszett ki teljesen az eredeti táncdal-jelleg.
Szóval ahogy Pálmai úr másodszori „beavatása” bizonyította, a társaság gördülékenyen, problémamentesen vitte véghez a dobos-cserét. Mindeközben már folyik a „Móóóbil” elnevezésű koncertműsor betanulása is, amelyet 2020 során a mostanival váltogat majd a P. Mobil, és amelynek bemutatójára a hónap utolsó napján kerül sor Gödöllőn, a fő előadása pedig áprilisban lesz a Barba Negrában. Az „Örökmozgó” idén sem áll le!..
