Body Count - Carnivore (Century Media, 2020)

A rap metal nagypapa korban is jól áll, ha ügyesen csinálják

2020. március 13. - Zombee

bodycountcarnivore.jpg

Ice-T formában van. Míg a 90-es éveket követően alig mutatott aktivitást a Body Count, és közel 20 év alatt csak egy nem különösebben maradandó lemezre futotta tőlük, addig az utóbbi években maximális fordulaton pörög a gettó metál legütősebb brigádja. Fesztiválok, koncertek, és most itt az újabb csapás, zsinórban a harmadik hibátlan adrenalinbomba. A Carnivore egy gyilkos ragadozó, ami szétszed.

Persze nem véletlen a Body Count csúcsformája, hiszen a 3 őstag, Ice-T, Ernie C és Sean E Sean mellett egy évek óta stabil felállás van, ráadásul nem is nyeretlen kétévesek, az utoljára igazolt Juan Garcia pl. az Evil Deadből, Agent Steelből vagy a Megadeth legelső fellépésén előzenekaroskodó Abattoirból lehet ismerős. Az újkori sikerszériát elkezdő Manslaughtert is már a mostani csapat rakta össze, se ez, se a magas színvonal nem változott. Ezúttal is sikerült neves közreműködőket elcsábítani egy kis beugróra, természetesen a klasszikus dal Body Countra formálása sem maradhat ki, Ice-T dühös, mint mindig, és Ernie C-nek is maradt még felhasználható jófajta paraszt groove-os riffje bőven.

Persze a Body Count se az már, mint régen. Nem fognak új Cop Killert írni már, bár ez nem feltétlenül baj, a banda kultikus, ez nem is vitás, nincs szükség botránynótára. Ami pedig mostanában készül Ice-T boszorkánykonyhájában, arra nem lehet panasz, az újkori Body Count zeneileg sokkal kiforrottabb, mint a hőskorban az első két, természetesen méltán klasszikus nagylemez idején. De az első is már majdnem 30 éves, akkor a düh, a zsigeri erő kellett, azóta Ice-T és Ernie C is sokat fejlődött, dalírás tekintetében sokat lépett előre a Body Count, és végre a lemezek is úgy dörrennek meg, ahogy ennek a vadparaszt gettómetálnak illik.

body_count_2019_by_dirk_behlau-5032-2_credit_4.jpgFotó: Dirk Behlau

Márpedig a hetedik lemez, a Carnivore, egy vadparaszt gettómetál. Semmi pöcsölés, mellébeszélés, csak 3-4 perces groove/thrash adrenalimbombák, igazi slágerparádé. A kezdő Carnivore egy kőkemény rap metal tétel, a Point the Trigger meg egy hol tempós, hol groove-os gyalulás a Power Trip frontember Riley Gale-lel megtámogatva, a klipes Bum-Rush-ban pedig már Ernie C is szerephez jut, szólózik egy jót, amire Ice-T vígan kántálhatja a zenekar nevét, felemelheti szavát a rendőri és politikai túlzások ellen. Jöhet az elmaradhatatlan feldolgozás: Jimi Hendrix, a Suicidal Tendencies és a Slayer után most a Motörhead-en sor. Ahogy a többieknél, itt is egy nyilvánvaló dalra, természetesen az Ace of Spades-re esett a választás. Ice-T és a Motörhead kapcsolata nem igazán titok, szerepelt is Lemmy-ék 1994-es dalában, a Born to Raise Hellben Withfield Crane-nel, az Ugly Kid Joe énekesével közösen. A feldolgozás maga tisztelgés, nem tesz hozzá, valószínűleg nem is akar az eredetihez. Jamey Jasta szinte már hazajár, a Bloodluston is vendégszerepelt, az Another Level azonban nem egy nyilvánvaló választás, lassú, kimért, dallamosabb.

Az album egyik csúcspontja azonban mi más is lehetne, mint minden idők 19. legjobb hiphop felvétele, a Colors. Eredetileg Ice-T adta elő, az azonos című akciófilm betétdala volt 1988-ban, illetve önálló kislemezen is megjelent, a rapper első Billboard Hot 100 listás helyezése volt, a 70. pozícióig jutott. Most, 32 évvel később mondhatni méltó körítést kapott, Ice-T hozza önmagát, zeneileg pedig egy bólogatós, húzós rapmetal himnusz lett belőle, aminek mindig is lennie kellett volna. A When I'm Gone elsősorban Amy Lee, a Evanescence énekesnője miatt érdemel említést, nélküle szürkébb lenne az összkép. Nem úgy az ugrálós-pogós Three Critical Beatdown, ami megint csak megmutatja, miért is szereted a Body Count kellemesen tahó muzsikáját, ezen recept szerint támad a The Hate Is Real is, de itt a tempóban, riffekben már visszaköszön a thrash metal, azon belül a Slayer szeretete is. Végére megint csak egy feldolgozás, és megint egy alapmű: a 6 in tha Morning, ami eredetileg Ice-T 1986-os kislemezén, a Dog 'N The Wax B oldalán szerepelt, és egyike a gengszter rap alapműveinek. Itt is igazolást nyert, hogy a 80-as évek old school hip-hopja mennyivel jobb, ha torzított alapra mondanak oda keményeket.

A Body Count megállíthatatlan. Ice-T és Ernie C, a két régi motoros legalább olyan formában, van mint 30 éve, a felállás ütőképesebb nem is lehetne, a lemezeket, koncerteket elnézve ugyanúgy ki vannak éhezve a sikerre, mint évekkel ezelőtt. És ezért most jól le is zúzzák az arcunkat, de mi ezt igényeljük. A Carnivore olyan, mintha a dicső 90-es évek sosem múltak volna el.

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr3215517280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2020.03.14. 20:36:04

Nekem igazából ez mindig is hardcore volt és nem metál.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum