RockStation

"Az Ocean Grove mindig is nagyon kísérletezgetős volt, szeretjük a dolgokat kicsit másképp csinálni"

Interjú az Ocean Grove zenekarral

2020. március 23. - theshattered

oceangrove2020.jpgKicsit több, mint egy hónapja járt nálunk a Crossfaith és az Ocean Grove közös turnéja, mely egy mocskosul bitang koncert képében égett bele a budapesti rajongók agyába. A buli előtt sikerült beszélgetnem mind a két zenekarral, melynek anyagát végre volt is időm legépelni. A hosszú, kvázi átfutási idő miatt (millió bocsánat érte, sűrű volt az elmúlt időszak!) egy-két téma, mint a lemezmegjelenés már nem igazán aktuális, de azért érdemes elolvasni a cikket. Az utóbbi idők egyik legjobb, legjóarcabb zenekarával készült beszélgetésünk következik!

Először is, köszönöm szépen a lehetőséget, srácok!

Dale, Twiggy: Mi köszönjük!

Ha nem tévedek, ez az első alkalom, hogy Magyarországon jártok.

Dale: Igen, az első alkalom mindannyiunk számára!

Twiggy mondta nekem az interjú előtt, hogy vannak magyar felmenői, de ezt leszámítva tudtatok bármit az országról, mielőtt ellátogattatok most ide?

Twiggy: Én egy keveset már tudtam. A nagypapám hajón hagyta el Budapestet még tizenöt-tizenhat éves korában. Innen Hamburgba ment, onnan Dél-Afrikába, ahol átszállt egy másik hajóra, onnan ment Ausztráliába.

Dale: Aztán megszületett Twiggy! (nevet)

Jó kis út volt ez!

Twiggy: Igen, ráadásul ma van a szülinapja, a nyolcvanadikat ünnepli otthon! Fel is hívtuk mindannyian, boldog szülinapot kívántunk neki. Holnap meg megyek, aztán meglátogatom a magyar családtagjaimat. Felkapnak majd minket kocsival, veszünk valami ennivalót, aztán...

Dale: Lesz egy szabadnapunk, így szétnézünk a városban.

Remélhetőleg jobb lesz az idő, mint ma! (Kicsit hűvös, szeles volt aznap - szerk.)

Dale: Szerintem most sem rossz most sem, de egy kis nap mondjuk nem jönne rosszul.

Twiggy: Melegebb van, mint Ausztriában, meg a többi helyen. De ma fél kettőkor keltünk fel, felnéztem az ágyban és egyből azt gondoltam: 'Baszki, késésben vagyunk!'. Volt beállítva ébresztő, de a telefonom leesett az ágyról a padlóra, így nem hallottam, hogy ébresztett. (nevet) Ez elég jó kifogás! (nevet)

Dale: De egyébként igen, örülünk, hogy itt lehetünk, ez egy nagyszerű hely, várjuk már, hogy fog sikerülni az este.

Az új dalok sokkal változatosabbak, mint a régiek voltak. Ez a zenekarban történt tagcserék miatt van, vagy egyszerűen csak így jött ki a lépés?

Dale: Szerintem mindkettő. Azzal, hogy Twiggy beszállt a zenekarba, meg hogy újradefiniáltuk, az Ocean Grove stílusát, egy nagyot léptünk előre. Az Ocean Grove mindig is nagyon kísérletezgetős volt, szeretjük a dolgokat kicsit másképp csinálni. Most sem megy ez másképp, de az új lemezen igyekszünk pár újabb területet is felfedezni,  Twiggyvel a fedélzeten pedig van is rá lehetőségünk.  Megvan a dalszerzői képessége, a stílusa, ami kicsit másabb, mint amivel rendelkeztünk a múltban.  Emiatt is van néhány új elem az új lemezen. De amúgy van benne szándékosság is. Azt akartuk, hogy a lemez nagyon változatos legyen. Rengetegféle dal van rajta. Lesznek, akik ezt szeretik majd, lesznek, akik azt, lesz, aki a kettő között. Szóval igen, teljesen szándékos volt, de nem csak random módon dobáltuk, hogy most legyen ez, most legyen az. Ezt akartuk megmutatni az előzetes dalokkal is, hogy nem tudhatod, mire számíts a lemezen dalonként, de ha majd egyben fogod hallani őket, össze fog állni a kép.

Twiggy: Kicsit olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Egyszer felvisz a csúcsra, aztán le a mélybe, van rajta néhány alagút is...

Néhol egy-két hányással... :)

Dale: Igen, néhol lesz egy-két róka is! (nevet)

Twiggy: Lesz rajta néhány erős riff, ami egy kicsit feldobhatja benned a dolgokat! (nevet) Olyan súlyosak lesznek! De amúgy igen, az egész teljesen szándékos volt. Be akarunk vonni néhány más stílust is, hogy aztán együtt alkossanak egy egészet egy furcsa, sajátos világban.

Fontos számotokra, hogy legyen videó is a kislemezes dalokhoz?

Dale: Nekem igen! Ha megnézed a videókat, nem csak a zenét, hanem a klipeket is, mindegyik más stílusban készült. Ez volt a célunk is, azt akartuk, hogy a hallgatóság, aki megkedvelte a dalt, adjon a filmeknek is egy esélyt. Ha megvan a dalnak a maga hangulata, világa, akkor olyan videót is akarunk rá csinálni, ami kiszolgálja azt. A Sunny például egy nagyon hangulatos, nyári, jólérzős dal sok színnel, sok ilyesmivel. Azt akartuk, hogy a videója is ilyen legyen. A Neo című dalunknak, amit most adtunk ki, sokkal mérgesebb, sokkal tinédzser dühvel átitatott hangulata van, egyfajta sötét, primitív oldala, a videója pedig teljesen alá is támasztja ezt. Ez mind egyfajta megnyilatkoztatása annak, hogy mit akarunk csinálni: többféle módon is kreatívnak lenni, nem mindig ugyanazt a videót leszállítani újra és újra. Ebbe mi is és a rajongóink is beleunnának.

Twiggy: Ráadásul jól is érezzük magunkat közben. Általában mi találjuk ki, mi rendezzük, mi hozzuk a ruhákat, mindent. Barátokat kérünk meg, hogy kezeljék a kamerákat, szóval az egész egy igazi DIY dolog. Imádunk ötletelni és kitalálni a koncepciót, aztán megvalósítani azt.

A rajongók nagyon követelik már az új lemezt, mikor számíthatunk a megjelenésre? (Ez időközben már megtörtént - szerk.)

Dale: Még nem hoztuk nyilvánosságra a megjelenési időt, de ez azért van, mert az egész album kampányt egy kicsit máshogy próbáljuk kezelni. Ahelyett, hogy egyben dobnánk be az album hírét, a megjelenési időt, meg a turnét, aztán néhány hónappal később mindenki megfeledkezik az egészről, inkább lassan cseppenként adjuk meg az infókat a rajongóinknak. Dalonként adagolva, így végig fenn tudjuk tartani az érdeklődést. A lemez megjelenési idejének bejelentése végül a kirakós utolsó darabja lesz. Már nagyon sokan írnak nekünk, hogy mikor lesz elérhető az előrendelés, mikor már megtörténni, mi meg nem értjük a dolgot, hogy lehet az, hogy történhet meg ez az egész? Még nem történt meg a bejelentés, de most már egy olyan szinten vagyunk, hogy elmondhatjuk, hogy a lemez egy hónapon belül meg fog jelenni. Nagyon közel van már, nagyon izgulunk! Hamarosan jönnek a részletek!

Hisztek még a fizikai hanghordozók létjogosultságában?

Twiggy: Határozottan!

Dale: Igen, bizony! Nem tudom, itt Európában hogy van, de Ausztráliában újra kezdenek fellendülni a lemezeladások.

Én gyűjtő vagyok, ha olyan, így is-úgy is megveszem! :)

Dale: Akkor ezt is szeretni fogod! Otthon a vinyleladások régen nem látott magasságokban voltak a tavalyi évben. Talán húsz-harminc éve nem voltak ilyen szinten. Az, hogy a fizikai eladások ilyen módon lendülnek felfelé, az az én szememben egy hatalmas dolognak számít. Szerintem van valami különleges abban, ha megvan neked a lemez, a zene, amit szeretsz. Egyfajta kötődést mutat a zenekar felé, akit kedvelsz. Én is kimondottan szerettem volna, ha a lemezünk megjelenik CD-n, vinylen, talán kazettán is. Kiadni, egy gyűjtemény részévé tenni, szerintem megéri ez az egész.

Hogyan ütitek el az időt a turnékon?

Matt: Sok sétával!

Twiggy: Igen! Mindannyian szeretünk felfedezni helyeket. Úgy, ahogy otthon is, szeretek mindenhová gyalog, vagy biciklivel eljutni. Így mindig, amikor elgondolkodunk, mi a francot csináljunk aznap, felmegyünk a Google-re, megnézzük, mi van a közelben, keresünk valami vegetáriánus, vagy vegán éttermet. Eszünk valamit, elmegyünk szétnézni, készítünk összesen körülbelül tízezer képet egy turné alatt (nevet). A telefonom már figyelmeztetett, hogy tele van a memóriája. De egyébként szívesen vagyunk a buszon is, közösen utazunk a Crossfaith-tel. Mindig nagyon jó a hangulat. A srácoknál van PlayStation, XBox, tudunk Fifázni, Call Of Duty-zni, iszogatunk néha, kártyázunk, meg ilyesmik. Ezt leszámítva elég katonás a dolog: megérkezel - kipakolsz - beállsz, satöbbi, így igyekszünk kihasználni minden egyes pillanatot. Megpróbálunk minden egyes percet a szabadban tölteni, sétálni, felfedezni. Szerencsére most Budapesten lesz egy pihenőnapunk, így lesz szerencsém találkozni a családommal, megnézni ezt a gyönyörű várost. Tudod, innen származik a családom, így egész életemben el akartam jönni ide. És most, az Ocean Grove-nak köszönhetően itt vagyok! Nagyon hálás vagyok, hogy bevettek a zenekarba.

Szeretitek szívatni a többieket?

Dale: Ó, igen, de még mennyire! (nevet)

Matt: Főleg Kitot, a hangosító srácot! (nevet) Nem igazán beszél angolul, japán a srác, mi tanítjuk angolozni.

Dale: Rengeteg ausztrál kifejezéssel megspékelve! Elég mókás, amikor mondunk neki valamit és nem tudja, mit jelent. (nevet) Szeretjük szívatni azzal, hogy megkérjük, hogy adjon át egy üzenetet valakinek. Azok meg teljesen ledöbbennek. (nevet)

Twiggy: De amúgy imádjuk! Talán ő a legjobb hangosító, akivel valaha dolgoztunk. Nagyon jó munkát végez és még csak húsz éves. Remek szakember, de komolyan. Vicces, amikor beállás alatt ott van a tánctéren és káromkodik jobbra-balra.

Dale: Amit mi tanítottunk neki! (nevet)

Kik a legnagyobb hatásaitok?

Twiggy: Azt hiszem, mindannyiunk nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy Faith No More, Matt nagyon szereti a Panterát, Dale nagyon szereti a... (gondolkodik)

Dale: Én a Red Hot Chili Pepperst, a Nirvanat, a Silverchairt, a Rage Against The Machinet, főleg az ének miatt a Pearl Jamet. Ezek azok a zenekarok, ahonnan a legtöbb hatást veszem át.

Twiggy: Amikor kisgyerek voltam, anyukám sokat hallgatott B 52's-t, Kate Busht, Diana Rosst, az apukám meg Faith No Moret, Soundgardent, Pearl Jamet. Miatta van két Pearl Jam tetkóm is! Azt hiszem, ezek a legfontosabbak.

Mi volt a legfurcsább dolog, amit valaha a színpadról láttatok?

(Mindenki gondolkodik, közben belépett Sam, a dobos)

Dale: Sam, mi volt a legfurább dolog, amit valaha átéltél a színpadon?

Sam: Amikor az emberek mondják nekem, hogy szeretnek! (nevet)

Dale: Vagy amikor az egyikünk elkezdi az egyik dalt, a másik meg belekezd egy másik hasonlóba. Aztán az egészből káosz lesz és kezdhetjük az egészet elölről. Istenem... Ha itt lenne a naplóm! Vezetek egy ilyen geek-naplót, abba szoktam lejegyezni az ilyen dolgokat. Vannak ilyen furcsább dolgok, de igazán kiemelkedő most nem jut eszembe. Olyan még nem igazán volt, hogy "Hohóóóó!", csak olyan, hogy "Yeah!". (nevet)

Az otthoni erdőtűz érint titeket bármilyen módon?

Matt: Az egyik lakótársamat érinti komolyabban,aki hazautazott a szüleihez. Ők a tűz kellős közepén laknak. Szeretem tudni, hogy minden rendben van-e arrafelé, de azért elég félelmetes a dolog. Amikor felhívom, nem mindig tud válaszolni, csak napokkal később hív issza. Nem tudom, most milyen lehet ott az élet, de nagyon megijeszt az egész.

Twiggy: Mindannyiunkat megvisel azért valamennyire. Rengeteg otthon, rengeteg állat lesz ennek az áldozata. Sok ember, sok élőlény hal meg, vagy érinti valahogy a tűz. Adtunk egy jótékonysági koncertet a tűz elleni harc megsegítésére néhány másik zenekarral, mint a The Amity Affliction, Northlane, meg néhány másik csapat, amivel szerencsére elég sok pénzt sikerült gyűjteni. De igen, mindannyiunkat érint a dolog valamilyen szinten, együtt érzünk a károsultakkal, akiket megkárosít a tűz.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8615543868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum