RockStation

ME AND THAT MAN - New Man, New Songs, Same Shit, Vol.1 (Napalm Records 2020)

2020. április 02. - KoaX

newmanvol1.jpg

Nergalt legutoljára az Arénában csodálhattam meg és rá kellett jönnöm, hogy a Behemoth brandet magasra járató frontember a merchandise termékek egyik koronázatlan királya nem igazán érdekel, hogy mit művel a lengyel csapat élén. Kiabál, csinálja a palávert, de amúgy teljesen egysíkú számomra amit csinál. Ellenben a ME AND THAT MAN már ennél érdekesebbnek tűnt a sok előzetes alapján. Nem is volt kérdés, hogy minél előbb a meg kell szereznem az új sz@rt!

Nézzük mi a pálya ezzel a projekttel. 2017-ben megtudtuk, hogy Nergal egy szóló anyagon dolgozik. Illetve csak félig-meddig szóló anyag, mert ugye itt még vele volt John Porter (ő volt a That Man) Kijött a Songs of Love and Death, ami különösebben az én figyelmemet sem ragadta meg. Nergal aztán szakított Johnnal mert elmondása szerint ez volt élete egyik legszarabb kapcsolata. Egyszerűen nem működött. Van ilyen, láttunk már olyat, hogy két nagy zenész (hogy közhelyes legyek, dudás) nem fért meg egy zenekarban. Máskor meg ez tökre működik, de itt most ezek szerint, nem. Ahogy mondtam, az első album engem sem nyűgözött le, habár most meghallgatva már kicsit máshogy látom, mint akkor, de a nagy BUMM azóta is várat magára. Nergal azonban nyomatja tovább, hiszen ő ugyanaz a fazon, ez meg itt az új szarja, annak is az első felvonása! Amit érdemes meghallgatni!

meandthatman_press_credit_grzegorz-golebiowski.jpg

Na, továbbra se számítson senki black metalra. De én még azt mondom, hogy az előző album bluesos hangulata is alábbhagyott, sokkal inkább az a kicsit lightos, klasszik rock hangzás van. Tudod, az a hetvenes évekbeli, ami csomó filmben is benne van. Keménység sehol, ellenben a lötyögés is hiánycikk lett! Nergal minden dalhoz maga mellé állított egy nevesebb arcot, így adva egyedi ízt minden egyes dalnak és ezzel garantálva azt, hogy két egyforma szám sincs a lemezen. Mondjuk ennek a hátránya, hogy élőben eléggé nehéz lesz előadni ezeket a dalokat, bár gondolom nincs is rá terv. Az előzetesen megismert Run With The Devil nekem például marhára adja. A klip is magával ragadott, tetszik és egyszerűen szakít a hagyományos sablon rockkal, még akkor is, ha van benne szaxofonszóló. Jorgen Munkeby remek választás volt a dalhoz, ezzel a szerzeménnyel pedig tökéletesen alapoznak meg a fennmaradó harmincnyolc percnek. 

Burning Churches dalt stílusában akár Johnny Cash is írhatta volna. Egyszerű old school rock, ami a közházakban is ugyanolyan nagyot tudna szólni, mint Folsomban. A dal végére már Te is alig várod, hogy az a fránya templom lángoljon, akármennyire nem vagy emellett a filozófia mellett. Az akusztikus szerzemény, az egyik kedvencem lett a hallgatások során. A By the River nekem egy könnyedebb Manson számra hasonlít. Ha előkerülne benne egy kis sampler és szenvedősebb lenne annál, mint ami, akkor simán elhinném, hogy Marilyn bácsi műve ez a szerzemény. A lengyelül előadott Mestwo az egyetlen dal a lemezen, amiben nem szerepel vendég, itt csak és kizárólag Mr. Darski munkásságát hallhatjuk. Érdekes kalandozás, nyelvórának sem rossz, de nem ettől a daltól akarod majd újra meghallgatni a lemezt. A Deep Down South teljesen meglepett a banjos kezdéssel, amire ráépül a kricsmis zongora (én csak így hívom) aztán jön a Luciferből is ismert Johanna Sadonis és Nicke Anderson munkája. Remek kis duett amúgy, ami egy rendkívül színes kikacsintás a lemezen. A legvadabb dal az albumon és amit a legjobban vártam az a  How Come? címet viseli. Ebben van benne Corey Taylor és Brent Hinds is. Ez egy olyan dal, amit úgy tudok elképzelni, hogy a lemenő napsütésben hallgatod a kocsiban ülve. Brent nem hazudtolja meg magát, olyan szólót pakolt a dalba, hogy az valami hihetetlen. Corey-t meg szerintem nem kell bemutatni senkinek....

Az igazat megvallva kicsit féltem ettől a lemeztől, de egy igazán kellemes csalódás volt. Vártam, mint a messiást, hogy mit fog nyújtani, de bennem volt az, hogy nem ez lesz az év lemeze. Mondjuk nem is lett, de ettől függetlenül tetszik! Csapjatok le rá és készüljetek fel egy igazi utazásra.

4kop.png

Béke, Szeretet, Metal!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1015573488

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum