RockStation

Katatonia - City Burials (Peaceville, 2020)

Temessetek, mert élni akarok!

2020. április 26. - theshattered

cityburials.jpgAmikor pár évvel ezelőtt bejelentette a Katatonia, hogy most akkor bizonytalan ideig befejeznék a sötétség sugárzását, szó szerint elszomorodtam. Ezt nem a poén kedvéért írtam, tényleg arra gondoltam csak, hogy ez csak egy rossz vicc volt és hamar vége lesz... Úgy alakult, hogy 2019-ben az akkor tíz éves Night Is The New Day megünneplésére végül valószínűleg a tervezettnél kicsit hamarabb, de csak összeálltak és beindították a szekeret, igaz, akkor még nem volt tervben az új lemez. Legalábbis nem ebben a formában...

Valahol, valamelyik oldalon egy interjúban olvastam, hogy a City Burials anyaga eredetileg egy Renkse-szólólemez lett volna. Lám, neki is hiányzott az anyazenekar hangulata! És ha már újra beindult a gépezet, úgy volt vele, ha már a másik vezérnek, Anders Nyströmnek kevés, mondjuk ki, igazából semmi idepasszoló témája nincs, gyúrják át ezt a lemezt a következő Katatonia-alkotássá. Elképzelhető, hogy emiatt is lehet, hogy helyenként talán szokatlanabb irányba mozdult el a végre ismét stabilizálódott felállású svéd brigád. De vajon tényleg annyira más lenne, mint az eddigi lemezeken megszokott vonal? Egy oldalág alakult ki a folyamatosan egyre progresszívabbá váló zenei vonalukban? Igen is, meg nem is! De mindjárt vissza is térek erre!

A Katatonia már egy lassan másfél évtizedes szerelem, mióta Andris barátom (ha olvasod, innen is üdvözlet!) megmutatta nekem az akkor friss The Great Cold Distance-t és elődjét a Viva Emptiness-t. Igaz, akkor még csak a zenefaló tizenéves korom késő harmadában jártam, de a sűrű mezőnyből is obeliszkként magasodott ki ez a két lemez; ennyire azóta is kevés zenére, zenekarra (itt talán még a hangulati alapon kialakult világ sem túlzás) sikerült rágyógyulnom, mint a Katatoniara. A lelkesedés azóta is tart, még ha a korai death/doom vonalas albumokat annyira nem is hallgatom. De a Last Fair Deal Gone Downtól "előre" bármit falok, amin a Katatonia név ott figyel. Bánom is, hogy az egyébként is meglehetősen ritkán erre látogató csapat 2017-es, Rockmaratonos koncertjét végül kénytelen voltam kihagyni, de sajnos ilyen az élet. Remélem, hamarosan elhozza majd őket valaki és lehet szerencsénk élőben is látni őket. Ha nem, esküszöm, már külföldre is elindulok miattuk! Már nagyon éheznék rá!

De vissza a lemezre! Nem tudom,miért, a City Burials anyaga először nagyon nehezen adta meg magát. Aztán másodjára is. Aztán harmadjára sem akart betalálni. Végül csak rájöttem a titok nyitjára: nem, ismétlem, NEM szabad háttérzeneként, mindenféle tevékenység közben hallgatni ezt a lemezt (a többi albumukat sem!). Rá kell áldozni az időt, felrakni a legjobb fejhallgatót és figyelni rá, nem hagyni, hogy bármi is zavarjon. Persze azt sem árt, ha éppen kicsit kevésbé vidám hangulatában fut bele az anyagba az ember, de ez a mostani "otthonülős" időszakban amúgy is képes hatalmába keríteni engem. Mondhatni, adott volt.

Most, hogy ilyen állapotban is sikerült meghallgatni az új Katatonia-mesterremeket (remélem, figyelitek, hogy már nem is albumnak nevezem!), csak beadta a derekát. Nem kér sokat, csupán törődni kell vele! De még mindig itt van a kérdés: vajon más-e ez a lemez, mint az eddigi "átlag" Katatonia? És itt jogosan merül fel egy másik kérdés, hogy mi az az átlag? Hiszen a zenekar folyamatosan fejlődik, a már említett death/doom korszak után lemezről lemezre tökéletesedtek, nyitották a világukat Renkseék, olyannyira, hogy a The Fall Of Hearts már egyenesen a sötétebb progresszív metal címke alá tette be a hideg kezeit (még ha az a kéz kicsit kevésbé is szorította meg az enyémet, mint az előző albumoké). Ennek megfelelően az az elvárt, ha az egyébként szokásosnak mondható fagyos, sötét muzsikában (én "hideg" zenének hívom) nem számítunk semmire - leszámítva az alaphangulatot. Az jó értelemben véve "átlagos". De szigorúan jó értelemben!

A City Burials-en minden egyes dalnak megvan a maga hangja, arca, teste. Igazán tölteléket nem is tudnék mondani róla, ez az, amire még külön büszkék is lehetnek! A The Great Cold Distance óta nem éreztem ennyire egyben egy Katatonia-alkotást sem! És talán ezzel meg is válaszoltam a "más-e" kérdést is. Nem más, de mégis jobb! Talán kicsit több az ambient szerű elektronika, mint az idősebb társainál, de ez mind az összképet szolgálja. Ez fogja össze ennek a fekete testnek a részeit. Ezt a csodálatosan sötét, torz szörnyet, ami ha elkap, márpedig idővel el fog, nem fogja hagyni, hogy szó nélkül menj el mellette!

katatonia2020.jpg

Azért arra kíváncsi lennék, milyen volt az eredeti Renkse-anyag, mielőtt "megkatatoniásították" volna. Vajon a Laquer és a Vanishers vonalán mozgó könnyed, elektronika-alapú dalok lettek volna, vagy ugyanúgy szerepet vállaltak volna benne a jellegzetesen hangsúlyos, "katatón" gitárok? Lehet, hogy egyszer megtudjuk, ha lesz valami limitált újrakiadás, de addig sincs semmi okunk panaszra, úgy érzem... Apropó Renkse! A jó Jonas sosem volt egy hangszálakrobata (viszont azt a keveset milyen tökéletesen használja!), de a City Burialszen talán még az eddigi korongok fényében is sikerült előrébb lépnie, ami az ötletességet, dallamokat, összetettséget illeti. No, persze a hangszíne, az a bizonyos elgyötört, törékeny orgánum szerencsére nem veszett el (minden bizonnyal nem is tudna túladni rajta), csak együtt szélesedett ki a zenekar világával. Mint mindig, most is - furcsán hangzik, de - jó hallgatni az énekét. Persze a zene nélkül mit sem érne, hiszen ez az a stílus, amivel igazán ki tud teljesedni, más vonalon nagyon el sem tudnám képzelni.

Szóval ahogy írtam is, először amennyire nehezen akarta adni magát a City Burials, annyira sikerült szinte varázsütésszerűen beleszeretnem. A Katatonia egy újabb zenei gyöngyszemet rakott le az asztalra, folytatva, de szelídítve az előző évtizedek progresszívabb megközelítésű lemezeinek vonalát. Tiszta szívemből remélem, hogy végre újra eljutnak Magyarországra az anyaggal és lesz szerencsénk ezeket a dalokat élőben is megcsodálni. Addig pedig büszkén forog majd tovább ez a minden tekintetben fekete lemez.

5kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5615642470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum