Havok - V (Century Media, 2020)

Elviszi a pálmát a new wave thrash színtéren

2020. június 04. - Frogfoot

havok_v.jpgA coloradoi székhelyű Havok visszatért a 2017-es Conformicide után amely magasra tette a lécet, David Sanchezék új albuma a minden fantázia nélkül elnevezett "V". Az első négy albumával a Havok bebizonyította, hogy könyörtelen erővel rendelkezik a thrash metal területén és elviszi a pálmát a new wave thrash színtéren. A ’80-as években keresendők a hatásaik, azonban akik járatosak ebben a korszakban azok egész pontosan képesek megtippelni azt is, hogy azon belül melyik volt az a pár név, ami kiemelt jelentőséggel bírt a zenészek ízlésének formálásában.

Mégis az egyik legizgalmasabb és leginkább egységes, valamint következetes zenekar, amely a thrash újjászületéskor megjelent, ráadásul a Havok politikai töltetű dalszövegei a modern metalban a legjobban megírtak közé tartoznak. Nagyjából arra számítottam, hogy a denveri srácok felülmúlják önmagukat és letépik a fejemet. A Havok új albumának a kedvencemnek kellene lennie, hihetetlenül jó a hangzása és az albumon lévő dalokban sikerül összeházasítani a kellő bonyolultságot, az agressziót és a tőlük megszokott attitűdöt. A V dalai határozottan agresszívabbak, mint a Conformicideé, valójában talán még jobbak is, bizonyos szempontból lényegesen jobban sikerült ez a lemez. De nálam valahogy mégsem történt meg az áttörés, ezeket a dalokat mintha már hallottam volna.

Mindezek ellenére is azt mondhatom, a V-re nem olyan lemezként tekintek, amely a Havok határait szűkítette, mert negyvenöt percben, tizenegy dallal a V nagyon is erős versenyző! Zenei szempontból az V a zenekar tradicionális és progresszív oldalai között mozog, úgy látszik.a Havok egyike azon kevés modern thrash zenekaroknak, akik tovább akarnak lépni. Ez sokkal több, mint thrash metal, bár a Havok elég okos ahhoz, hogy mindent a thrash szabályai szerint játszanak, ezért gyakran úgy hangzik, mint a Testament, vagy a késői Exodus gyermeke és.nyilvánvalóan tanulmányozták a Rust In Peace-kori Megadeth-et is, mégis a Havok nem fél túllépni a műfaj keretein. És az album akkor lesz a legérdekesebb.

havok_2020.jpg

Az első hangok után kell néhány másodperc mialatt ráébredünk, hogy nem a Metallica ...And Justice for All került a lejátszóba, majd a Post-Truth Era egy hatalmas thrash-támadással nyitja meg az albumot amely tagadhatatlanul
remek: gyors és agresszív. A Fear Campaign folytatja azt, amivel az albumnyitó indított. Van itt komoly aprítás, amely úgy hangzik, mintha egyenesen a 80-as évekből került volna a lemezre. A nyitószámok és a Merchants Of Death hármasa valószínűleg az album legtradicionálisabb thrash-darabjai. Miközben az inspiráció nyilvánvaló semmilyen panaszt nem hozhatunk fel, ezek inkább csak árnyalatok a zenében. A Phantom Force bemutatja nekünk az új basszusgitárost, Brandon Bruce-t, a Cosmetic Surgery izgalmas riffeket tartalmaz, bonyolult és könyörtelen ütemmel, a death metal érzésével támad.

A V legmeglepőbb eleme a Brandon Bruce kiváló basszusjátéka. A klasszikus thrash nagy része kevés hangsúlyt fektetett basszusgitárra, azonban a Havok kihasználja Bruce képességeit, különös tekintettel a Panpsychism-ben, ahol a játékát előtérbe helyezik, időnként ténylegében vezető gitárossá téve. Három olyan szám van ahol a zenekar a komfortzónáján kívül lép és kreativitástól gazdag thrash-t kapunk. A Dab Tsog egy olyan rövid instrumentális szám, amely megmutatja, hogy a zenekar sokkal több, mint egy hangos thrash csapat, majd az ezt követő Phantom Force, amelyben kiemelkedő a basszus és egy kissé összetettebb feladatot lát el Reece Scruggs gitáros, és a Don’t Do It. Ez utóbbiegy nyolcperces zenei élvezettel zárja le az albumot, lassan indul majd elkezdik építeni, nagyszerű a lassú, baljós megnyitás egy lágyan húzott gitárral, ahogyan valóságos erődemonstrációvá válik a végére a szám.

Nehéz helyzetben vagyok a pontozással, nálam továbbra is a Bonded lemeze a nyerő a mostanában hallottak közül, de ez a lemez jobban tetszik mint pl. az új Warbringer. Az albumot az agresszió táplálja és a dalok intenzitását a lelkesedés is fokozza, de a számok egy része átlagosnak mondható. A V még mindig nem a kedvenc Havok albumom. Egy kis idővel és néhány további meghallgatással talán még az lesz.

4kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr8415739356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum