Surf rock ábécé kicsiknek és nagyoknak

2020. június 16. - vinylwowww

7255776042_9b3d9fa318_c.jpg

Nyakunkon a nyár és ilyenkor bizony a legkeményebb rocker szívéről is leolvad a jégpáncél pár hónap erejéig. A jó idő beköszöntével szabad nyitni a könnyedebb műfajok felé, mert bár nyilvánvalóan funeral doomra is lehet strandolni, az mégsem arra való. Van azonban egy műfaj (nem a kalipunk), ami tökéletesen megfelel a célnak, sőt mi több erre lett kitalálva. Elő a strandlepedővel, meg a naptejjel és ismerkedjünk meg a surf rockkal a változatosság kedvéért ezúttal ábécé sorrendben.

A - Amerika

38874546974_d6c7ab67dc_o.jpg

A surf rock tipikusan amerikai műfaj ami kezdetben nem akart több lenni annál, mint amit a név takar: zene a szörfözéshez. A kora 60-as évek jellemzően fehér fiataljainak muzsikája ez, tét nélküli feelgood zene, kvázi egy lekottázott időjárás jelentés arról, hogy milyen szépen süt a nap és milyen fasza dolog szörfözni. Ugyanakkor nem lenne fair ennyivel elintézni a dolgot, mert a stílus nem csak erről szól (de erről is). Amúgy egyedülálló módon a vokális vonal mellett a surf rock erőteljesen instrumentális műfaj, ami ennek ellenére (vagy pont ezért?) komoly népszerűségnek örvendett, egészen addig amíg…

B - British Invasion vs. Beach Boys

 ...partra nem szállnak a britek. 1964-ben a Beatles átruccan az Egyesült Államokba és kinyírja többek között a surf-rock színteret is. A stílus kirakat-zenekara a Beach Boys kezdetben a klasszikus napfény-szörfözés-csajok vonalon mozogva gyártja az olyan strand-himnuszokat, mint a Surfin' USA, vagy a Surfer Girl, azonban a gombafejek látogatását követően Brian Wilsonban megfogalmazódik egy másféle művészi igény, ami aztán a Pet Sounds többrétegű muzsikájában jut érvényre maga mögött hagyva a hullámok világát (az oda-vissza megtermékenyítés remek példája egyébként ez a Beatles vs. Beach Boys dolog, hiszen gombáék vállaltan a Pet Sounds hatására rakták össze a Sgt. Peppert..kulturális inszemináció, ha úgy tetszik). Apropó hullámok: a Beach Boys-ból egyedül Dennis Wilson tudott szörfözni, Brian, illetve a többi stand fiú inkább a stúdióban érezte otthon magát. Mindazonáltal többek között ők tették széles körben ismertté a stílust, a vokális vonalon pedig elévülhetetlen érdemeket szereztek a doo-wop gyökerű többszólamú énektémáikkal (az más kérdés, hogy valószínűleg jár nekik a megvetés a true surfer arcok részéről a műfaj kiárusítása okán, egyszóval a Beach Boys a surf rock Dimmu Borgirja).

C - (The) Chantays

Az instumentális vonalon megkerülhetetlen a The Chantays akik a klasszikus gitár, basszusgitár, dob felállás mellé behúztak egy elektromos zongorát is, megalkotva azt a lebegős hangzást, ami a stílus egyik védjegyévé vált. Legnagyobb gurításuk a Pipeline, ami annak idején a Billboard lista 4. helyéig kapaszkodott, ami nem egy rossz teljesítmény egy tisztán intrumentális daltól. A Pipeline azóta hivatkozási pont,  az egyetemes zenetörténet klasszikusa, amit A Bad Mannerstől kezve a Hanoi Rocks-on át még az Anthrax is feldolgozott. Alább látható-hallható az eredeti verzió zseniális koreográfiával megfűszerezve. Külön figyelmet érdemel a szintis Rob Marshall (kissé anakronisztikus módon) a Rammsteinos Flake mozgáskultúráját idéző előadása

D  - Dick Dale

A dupla D, egyúttal a legfontosabb betű ebben az  ABC-ben. Minden műfajnak megvan az origója és a surf rock tekintetében Dick Dale az. Aki nem ismeri Dick Dale-t, igazából az is ismeri, illetve a Misirlou-t egész biztosan hallotta már: 1994 óta legalább egymilliószor, mikor is a Ponyvaregény sikeresen égette bele a nótát a kollektív tudatalattiba. Dick Dale azonban több egy betétdalnál a Pulp Fiction soundtracken. Az ő nevéhez fűződik az ún. tremolo picking, azaz a húrok gyors fel-le pengetése, ami napjainkban pl. a black metal-ban is visszaköszön (volt is néhány éve egy ilyen trend, mikor is black metal klasszikusokat “szörfösítettek” tréfás kedvű zenészek, erről született is cikk ITT a blogon.) Dick saját elmondása szerint Gene Krupa dobos-isten játékát próbálta imitálni gitárjátékával, tehát kvázi dobolni igyekezett pengetőjével a húrokon és így született meg az emblematikus surf-rock hangzás. Ezt a technikát kombinálta aztán a spring reverb-el (azaz szép magyar nevén a rugós zengetővel) ami élőben masszív hangerővel is párosult. A hangerő imádatának köszönhetően érdemelte ki egyébként a "Father of Heavy Metal" titulust is, bár ebben oroszlánrésze volt egy kedves barátjának, aki nem más, mint a rock'n'roll elsőszámú hangszerésze.

F - (Leo) Fender

Miután Dick fellépései során sorra nyírta ki az akkortájt kapható erősítőket, Leo Fender sietett  a segítségére és megalkotta a Fender Showmant, az első erősítőt ami képes volt elnyomni a sikítozó rajongók hangját és ami megfelelt Dick Dale elvárásainak is. A Showmannel felszerelkezve aztán Dick és bandája a The Del-tones (ami nem összekeverendő a Deftonesszal, bár állítólag Chinoék belőlük inspirálódtak a névválasztás tekintetében) egyre nagyobb színpadokon nyomhatta a  pörgős szörfzenét  szépen gyarapodó közönségének.

6415790507_65b63587b0_c.jpg

G - (The) Ghastly Ones

A surf rock a brit inváziót követően bár háttérbe szorult azért nem tűnt el teljesen és önálló szcénaként élte túl a különböző zenei trendeket (akárcsak a rokon műfaj rockabilly).  Ez annak is köszönhető, hogy egy jól fuzionáló műfajról van szó, ami hangzásában van annyira különleges, hogy soha nem érződik elavultnak. Egy ilyen fúzióból született a Halloween bulik kedvenc aláfestő zenéje, a spooky surf (vagy horror surf a csúnyább nevén) a The Ghastly Ones jóvoltából a 90-es évek derekán. Szörfgitárok, síron túli hangok, sejtelmes hangulat,  horror film részletek: nagyjából így kell elképzelni a spooky surf receptet. Nem is csoda, hogy a horror fanatikus Rob Zombie fantáziát látott a srácokban, így jelenhetett meg a debüt albumuk a Zombie-A-Go-Go-nál (A-Haunting We Will Go-Go) Zombie Róbert saját kiadójánál 1998-ban (három Zombie egy mondatban, szép teljesítmény.. illetve most már négy).

H - Hungarian Surf Rock

Be kell vallanom, hogy bár bírom a surf rockot, azért korántsem vagyok a  műfaj szakértője, így ennek a cikknek a megírása is igényelt némi kutatómunkát. Ez duplán igaz a magyar szintérre, mivel a surf rocknak igazából nincs nagy tradíciója itthon és vegytiszta formájában csupán maroknyi zenekar műveli (pl. Summer Schatzies, Grizzly Vibrations, Surf Truckerz, Fit Fat). Komár László, illetve a Scampolo zenekar gitárosa Faragó "Judy" István játszott még nagyjából egyedüliként surf rockot lángoktól ölelt kis országunkban, de a Balaton mégsem Malibu, így a surf rock max. "alkatrészként" épült be a magyar kortárs könnyűzenébe. Ennek tükrében kommentálásra buzdítnék minden (hazai) surf rockban (nálam járatosabb) olvasót, hadd kapjon egy kis reklámot a magyar színtér is.

I - Instrumentális Surf Rock

A puristák váltig állítják, hogy az igazi surf zene bizony instrumentális és Dick Dale a főpapja (képünkön ő misézik éppen), a vokális Beach Boys vonal pedig csak jobb híján sorolható a műfajhoz. Ezzel még a BB agya Brian Wilson is egyetért, saját elmondása szerint ugyanis kezdetben olyan zenét akartak játszani, ami lázba hozza a fiatalokat, később pedig konkrétan megtagadta a surf zene jelzőt, bár a Strand Fiúk névvel és olyan dalokkal, mint a Surfin' Safari, a Surfin' USA vagy Surfer Girl nyilván nehéz dolguk lehetett.

dickdale01.jpg

J - James Bond & John Barry Seven

...ja igen, a James Bond filmek főtémáját is a surf rock inspirálta és először az 1962-es Dr. No című Bond filmben csendült fel az ikonikus tétel Vic Flick és a The John Berry Seven előadásában. A műfaj népszerűségét jól mutatja, hogy a 60-as években előszeretettel nyúlnak a filmesek a műfajhoz: ott van rögtön a klasszikus Batman Theme, ami tökéletes aláfestő zenének bizonyult az Adam West által megformált pocakos Batman szürreális kalandjaihoz. 

M - Man or Astro-man?

A fejezet címe akár lehetne modern surf rock is, de mivel a Man or Astro-man? jobban mutat az M betűnél, (illetve őket ismerem), így rájuk esett a választásom. Amúgy ők a bizonyíték arra, hogy miként menthető át egy műfaj napjainkba (bár a 90-es évek óta nyomják) anélkül, hogy sérülne a stílus esszenciája, ám mégis valami új dolog jöjjön létre. Ha a The Ghastly Ones a horror surf, akkor az Astro-man a sci-fi surf: előszeretettel használ a banda theremint, mindenféle obskurus hangeffektet, samplereket és ezt fejeli meg egy punkos, alternatív rockos megszólalással, amivel igazi B-filmes sci-fi hangulatot teremtenek. Vizuálisan is erre erősítenek, előszeretettel lépnek színpadra űrhajósnak öltözve vagy egyéb space-es hacukákban, ha hasonlítanom kellene valakihez őket, akkor talán a DEVO ugrik be nagy hirtelen. Rendhagyó hozzáállásukat mutatja, hogy két klón turnét is csináltak már (The Astro-man Genome Project), ami azt jelenti, hogy hasonló kvalitású zenészbarátaikat küldték fellépni maguk helyett.  Ha már M betű és modern surf rock, akkor ne hagyjuk ki a Messer Chups-ot sem, akik nem éppen a szörfkultúrájáráról híres Oroszországból tettek szert némi ismertségre, bár ahogy azt megtanulhattuk az igazi surf rocker inkább lovagol a hangok hullámain semmint, hogy feleslegesen összevizezze a haját.  

P - Pixies

A Pixies debüt albuma bár a Surfer Rosa címet viseli, Black Francis és csapata mégis inkább az alternatív rock műfajában alkotott maradandót, mégpedig úgy, hogy bátran merített többek között a klasszikus surf rockból is. Persze nem egyedüliként tették ezt, csak ők jutottak eszembe elsőként, ezért kaptak külön betűt az ábécében, de ugyanúgy itt a helye az olyan bandáknak, mint a Ramones, a B-52's, az Offspring, a Weezer, vagy a Dead Kennedys nyilván a teljesség igénye nélkül. Hasonlóan a noise rockhoz (amiről ITT olvashattok bővebben), a surf rock is inkább hatásként van jelen napjainkban semmint önálló műfajként, de nincs is ezzel semmi baj, a sok régiből így lesz végül aztán valami új...

Q -  Quentin Tarantino

Igen, tudom... neki a T betűnél lenne a helye, de oda mást tervezek és nem szívesen hagytam volna ki a listából a rendező urat, aki tulajdonképpen a műfaj mecénása. Tarantino alapvetően ugyanazt csinálja a filmzenékkel, mint a filmjeivel: elfeledett zsánereket kotor elő a fiók mélyéről és újdonságként tálalja azokat. A surf rocknál elfeledettebb műfajt pedig nem volt nehéz találnia, így nem csak a már említett Misirlou került (ismét) a figyelem középpontjába, hanem olyan remek csapatok is, mint a The Tornadoes (Bustin' Surfboards) vagy a The Lively Ones (Surf Rider). Tarantino állítása szerint azért is esett a választása a surf rock-ra mint zsánerre, mert erősen emlékezteti az Ennio Morricone féle spagetti-western témákra és van is ebben valami: a szörf zene hangulatában valóban megidézi az olasz mestert, ha úgy tetszik egyfajta kortárs-urbánus western zeneként is értelmezhető. A Kill Billben is elsül egyébként a surf rock puska az amúgy csapnivaló The 5.6.7.8's jóvoltából, akik egy japán csajbanda és nem lenne gond velük, ha instumentális surf rockban utaznának (csak sajnos nem abban utaznak, hanem énekelnek, mégpedig olyan kellemetlenül karaokésan, úgyhogy hallgassunk helyettük egy kis Tornadoes-t inkább)

 T - Top Secret

Egy "S" betűs bejegyzés a surf rockról szóló cikkben túl egyértelmű lenne, így ez szimplán átugrom, így meg is érkeztünk az utolsó betűhöz a szörf-ábécében. A Top Secret azt hiszem sokunknak szerzett (és szerez a mai napig) rengeteg örömet, generációk röhögték könnyesre magukat Nick Rivers kalandjain és egy életre megtanultuk, hogy csak a lokális hálózati feszültség figyelembevételével szabad használni az "Anal Intruder"-t. Egyike azoknak a filmeknek, melyekben minden újra nézés után találsz valami kis "meglepetést", így bízom benne, hogy a cikkem elolvasását követően a Top Secret kezdő képsorai is új értelmet nyernek.

Néhány betű kimaradt, így ha találtok még említésre méltó tartalmat, akkor kommenteljetek bátran, meg persze hallgassatok surf roc-ot és élvezzétek a nyarat.

 Képek forrása: Charley Guitars, Flickr

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr1415808712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum