RockStation

"Szóval összedobjuk otthon a kis zenénket, és érkezik rá egy visszajelzés, hogy ez az év albuma. Hát, mondom, akkor ez nagyon szar év lehetett."

Interjú Bárány Tamással és Fogl Botonddal, a Needless gitárosaival

2020. június 22. - ronnietoad

needless_1461.jpgÉppen a Dürer egyik pultjánál vártam az italomra, mikor egy talajrészeg fazon sodródott mellém. Túláradó szeretetét egy nagy ölelésben készült kibontakoztatni, ezért váratlanul megragadott a jobb kezével, ám ez még kevésnek bizonyult számára, bal keze kinyúlt, és mit ád az ég, pont a Needless gitárosát találta meg. Így ismerkedtünk meg Tamással. Újdonsült elázott cimboránk karjaiban gyorsan bemutatkoztunk egymásnak, majd megdumáltuk, hogy kerítünk alkalmat egy interjúra.

Tamás: (Botondnak) Ne tedd keresztbe a kezed, olyan mintha feszengenél.

Mi újság a zenekarral mostanában?

Botond: Semmi.
Tamás: Tökéletes interjúalanyok vagyunk, mert tényleg, hát semmi... Boti, segíts már, bazmeg!
Botond: Egy olyan zenekarról beszélünk, akik nyugdíjas gecik, és kimaradt jópár év úgymond üresjáratban, amikor nem voltak aktívak.
Tamás: De mostanában koncerteztünk, érted.*
Botond: Mostanában koncerteztünk, utána összejöttünk megint, kiadtuk ezt a kis gyönyörűséget – a Heresyt. Minden normális zenekar általában megturnéztatja, mint a szart. Végigpromózzák, klipek, megjelenések, stb.
Tamás: A tapasztalat ezt mutatja igazából, ha van.
Botond: A tapasztalat ezt mutatja, de most jelen pillanatban ezen próbálunk dolgozni, minél több koncert, minél több helyen, de láttuk, hogy ez leginkább csak külföldre tud kijutni.
Tamás: Ezt a külföld témát…

...Majd kérdezzük úgyis.

Botond: Ne próbáljak egy kérdéssel megválaszolni mindent? Most mi a helyzet a zenekarral? A zenekar…
Tamás: Várj, kezdjük újra az interjút. Mi a helyzet a zenekarral? Arról lenne szó itt, hogy most van nekünk egy két hónapos üresjárat. Hogy is szokták ezt mondani? Metime? Ez a metime ideje a zenekarnak. Nem lesz koncert, próbálunk próbálni. Mindenki dolgozóként, azért ez nem egy egyszerű dolog, de megpróbáljuk. Aztán áprilisban hajrá, kezdjük újra, utána itt nyár.

Akkor meg már a fesztivál-idény van.

Tamás: Aha, a fesztivál-időszak kezdődik.
Botond: Aztán hogyha nem mondanak le minden fesztivált koronavírus miatt, akkor talán még lesz is valami belőle. Ezt csak úgy mellékesen jegyzem meg egyébként.

Ha már a Heresy-t említettétek, úgy vettem észre, hogy több 2019-es év albuma listán szerepeltetek vele. Mit szóltatok ehhez, jelent ez Nektek bármit?

Botond: Végigmaszturbáltam az évet emiatt.
Tamás: Várj, valami sablont is mondjunk már: nekünk ez hihetetlen érzés. Mondjad, bazmeg!
Botond: Itt van öt zenész, akik  azért mondjuk ki  nem szarok annyira.
Tamás: Melyik öt zenészről beszélsz?
Botond: Magamról.
Tamás: Botond öt zenész.
Botond: Megírtuk nagynehezen a számokat. Máshogy működik szerintem a számírási metodika, mint az átlag. Otthonülő retkek vagyunk.
Tamás: Bocs, de ezt ne mondjuk már el.
Botond: Ebből az interjúból nem lesz semmi.
Tamás: Ja, tudom.

Botond: Kurvára örültünk, nem gondoltuk volna. Amikor megkaptuk az albumot fizikai formátumban - készen -, akkor hallottuk mi is, hogy egyfajta ilyen szintlépésként aposztrofálódott nálunk az előző egyéni zenei teljesítmények után. Erre nem gondoltunk: első helyezések, év albuma… Ezek olyan jelzők, amiket egy itthoni elképesztően rétegzenét játszó zenekar nem mondhatja el magáról.

Tamás: Az fogalmazódott meg bennem, hogy megírjuk és elpróbáljuk a számokat. Nyilván nem studókörülményekről beszélünk, de a fejünkben ott van. Ez olyan, mint amikor jóra hallgatsz egy lemezt. Te tudod mit akarsz oda hallani, és akkor majd jó lesz. Mi tudjuk mit akarunk viszonthallani. És ahogy elmentünk Gyulára a No Silencebe, ott a Simi mintha gondolatolvasó lenne. Ezt meg ezt szerettük volna hallani, és úgy is oldotta meg a dolgokat. Visszahallagattuk, és bazmeg, igen, ezt akartuk hallani. Dalszerzésnél nagyon fontos dolog, hogy ha akusztikus gitáron jól szól valami, akkor az kurva jó. Ha nem fog jól szólni egy akusztikus gitáron, akkor majd a hangzás elviszi. Az szokott lenni, hogy a legmodernebb hangcuccok, a legmodernebb gitár, felszerelkezünk minden eszközzel, úgy egy kicsit könnyebb számot írni, nem? Megpengetsz két akkordot, úgy odaver rendesen. De hogy szól ez akusztikus gitáron? Hát úgy, hogy két hang. Talán ez inspiráló: ez otthon egyedül jól szól-e, amikor nincs bedugva a gitárom? Ebben van-e valami húzás, érzek-e valamit? Ad-e valamit nekem, hogy én ezt itt eljátszom prüntyögve, egyedül a sötét szobában? Ha benne van, akkor valószínűleg torzítva csak jobb lehet. Amikor ezt meghallod egy .au minőségben, akkor ez tényleg jó, bazmeg! Remélem, nem csak nekem tetszik. Amikor előjönnek ezek az "év albuma" helyezések... Háhh, de szar ízlésük van! Olyan, mint nekem.

Nyilván nem csak Nektek tetszik, mert jönnek ezek az év végi összesítők, "hónap lemeze" helyezések, ismertetők az albumról, interjúfelkérések is gondolom. Ez visszaigazolás Nektek.

Botond: Abszolút visszaigazolás.
Tamás: Abszolút visszaigazolás, hogy "jól van, srácok, ez nem volt rossz, lehetne még ebből egy párat".
Botond: (üres söröskorsókkal) Hozok egy másikat, hogy jobban nézzen ki.
Tamás: De így meg azt látni, hogy megittad. Az menő! Ez lehetne ilyen thumbnail, nem? “Needless zenekar: ha iszol, az menő."

Nem, az lesz, hogy “végigmaszturbáltam az évet”.

Tamás: De írd oda, hogy “Botond” légy szíves. Én nem mondok ilyet, ha igaz, ha nem. Szóval összedobjuk otthon a kis zenénket, és érkezik rá egy visszajelzés, hogy ez az év albuma. Hát, mondom, akkor ez nagyon szar év lehetett. Az első gondolatom az, hogy a többiek összeszedhetnék magukat. Ugye a múltbéli eseményekre az ember mindig szebben emlékszik vissza, én sem gondolok arra, hogy basszus, ezzel keményen dolgoztunk. Meg a dalszerzésnek van egy ilyen folyamata nálunk, hogy hozza a témát a Boti, és az énekesünk Ádám is. Ez fontos, Ádám is írt riffeket! Hozzuk a témákat, és mindenki beleöli a saját kreativitását abba, hogy gitártémákat írjon. Botond azzal jön, hogy “ezt nézzétek srácok, milyen témát írtam”, és akkor Ádámmal mondjuk, hogy “szart”.

Botond: Bizony.

Tamás: Olyankor Botond elkeseredik, kilép a zenekarból egy napra, de visszajön. Én is visszajöttem negyvenszer. Még 30 fölött is előkerül ilyenkor az ego, hogy dehát én akkor is jó vagyok, jót írtam. De hát nem szarunk aranyat. Ez még a nagyon jó thumbnail: “nem szarunk aranyat”. Szubjektív szempontok összekerülnek, jön Ádám, Boti, jövök én is, megnézzük, hogy most ez jó-e, vagy nem jó, aztán néha azt kell mondanunk, hogy “bocs, de ez a futottak még kategória”. Vannak ilyen bevett mondatok erre: “futottak még kategória”  ez annyira nem kedves, van a “tudsz Te ennél jobbat is” - ez építő jellegű. Igen, ez egy építő jelleg, hogy azért ott van a csillag benned.
needless_1439.jpg

2015-ben jött ki az első EP-tek. Ellenben…

Botond: Én visszamegyek a pulthoz (nevet).
Tamás: Íííííííííí

… Ellenben 2004-re datáljátok az alakulást. Mi tartott ilyen sokáig?

Tamás: Bocsánat, szeretnék egy apró javítást: 2003-ra datáljuk a megalakulást.

Ja, így sokkal jobb. Szóval 2003-tól 2015-ig mi történt? Mi tartott ilyen baromi sokáig?

Botond: 2003-ban még azt sem tudtam, hogy a farkam a hugyozáson kívül mire való. Szóval én ebben nem vagyok még kompetens, sajnos.
Tamás: Attól függetlenül azóta sem használod másra.
A lényeg, hogy falusi, vidéki zenekar vagyunk, eredetileg három tagú a csapat. Aztán László, a basszusgitárosunk mindig ott sündörgött, mert jóbarátunk volt, “hát akkor Te leszel a basszeros”. Ezt próbáltam pozitív felhanggal mondani.
Botond: Minden régi zenekar így indult szerintem.

Tamás: Tényleg, a zenekar indulása!.. “Szeretek verni dolgokat”  “hát akkor dobolni fogsz”. Én basszeroltam volna eredetileg, ezért kaptam egy basszusgitárt. Anyu megvette. Aztán mondtam, hogy ezt nem szeretem csinálni, mi lenne ha gitároznék? És akkor gitároztam. Énekesünk, Ádám, alapból énekelt. Ez 2003-ban volt, akkor voltunk nagyjából 15 évesek. Fontos, hogy akkor még nem volt internet. Ami jelengeg a borzalmasan nagy előnyünk. Ugyanis szerintem feltöltöttük volna azt, amit akkor csináltunk. Így viszont az enyészeté lett. Elnyelte az idő.

Botond: Hál’istennek.

Tamás: A szar zene elszáll, az írás megmarad, az internet nem felejt. Hál’istennek nem töltöttük fel. Úgy indultunk, hogy hárman voltunk, a dobos szeret System of a Downt hallgatni, az énekes szeret Iron Maident hallgatni, a gitáros meg Nirvana- buzi. De mivel a három srácon kívül senki nem hallgat rock zenét a faluban, kénytelenek együtt zenélni. Aztán majd lesz belőle valami. Nem egy egyszerű folyamat. Még az első két évben egy hifi toronyba kötött mikrofonbemenetes gitár, ahol a torzítás az, hogy szarul szól, az ének a levegőbe, de azért mikrofonnal, mert kell. Meg a dob. A dob jól szólt. Nem tehet róla, jól szólt. Ez egy jópár évig ment, feldolgozások stb. Aztán 2009-ben eljutottunk addig, hogy egy négyszámos demot csináljunk, amihez akkor annyira úgy álltunk hozzá, hogy ez a világ legjobb zenéje lesz, házilag felvesszük, mindenki le fogja dobni az állát. Hogy szól már?! Csak ugye megint szubjektív, hogy ezt én csináltam, és nem néztem ki magamból, hogy tudok ilyet, ezért nyilván jónak hangzik. Más meg szokott zenét is hallgatni, és ő meg azt mondja, hogy szar. Amikor megkaptuk az első visszajelzéseket, hogy szar, akkor el kellett gondolkodnunk, hogy ők a hülyék, vagy mi. Először ők voltak, aztán telt az idő, és mi lettünk azok. Így jutottunk el 2015-ös The Dark Spirit of Ages EP-ig, ahol Boti már segédkezett a számírásban. Tessék. Itt a stafétabot.

Botond: Folytassam? Várj, mi volt a kérdés?

Hogy mi tartott ennyi ideig? De nem csak itt volt csúszás. Amikor kijött a Stalkers, 2018-ra terveztétek....

Tamás: Boti megint nem volt akkor.

...2018-ra terveztétek a Heresy megjelenését, és 2019 lett belőle. Lehet, hogy ez volt a gond: ott kellett volna lenni?

Tamás: Ne mondd Neki, mert még a fejébe száll. Bezzeg nélküled nem tudtuk kiadni.
Botond: Cegléden kialakult egy elképesztően woodstocki kis közösség, amit Kifli klubnak hívtak. Egy pincerendszerről volt szó, ahova lejárt egy ilyen 20-30-40 zenész, színész, művész emberke, és igazából ittak és basztak egymással. Ilyen kis művésztanya volt, nagyon szabad, önkormányzati pénzből fizetett. Több zenekar volt ott, és egy kisebb próbaterem, akkoriban a hardcore bandámmal játszottam, ahol a dobosunk, Zoli, is játszott. Zoli protezsált be a Needlesshez.

Tamás: Azt kell tudni, hogy nem csak zeneileg, de életileg is volt útkeresés. Ebben az időben én épp Angliában éltem, de úgy, volt hogy hazajövök. Á, kimegyek nyárra  februárban hazajöttem. Akkor már tudtuk, hogy kell egy másik gitáros. A mi zenénkben nem ez a trió, vagy négyes felállás működik, mert a gitárokba kellenek szólamok. Kell egy másik gitáros, illetve a dobosunk unatkozott, amíg én Angliában voltam, ezért elkezdett egy másik zenekarban játszani, az Instinctben. Ott volt ez a szupertehetséges ember.

Botond: Meglátta a fantáziát bennem, mert rendkívül hatásosan tudtam hozni a színpadon egyszerre a kibaszott homokos, de szexi megjelenést.
Tamás: Egyszerre mindkét nemnek szexi!
Botond: És nagyon faszán tudtam hozni a flamenco dallamokat a metalba. Aztán gondolta, hogy elköveti azt a hibát, hogy a Needlessbe behozza. Utána elkezdtünk próbálni, és összeraktuk a Dark Spiritet. Aztán feloszlottunk a kurva anyánkba, igen mély személyes ellentétek miatt.
needless_1370.jpg

Tamás: Tudni kell, hogy ez olyan időszakban jött el az életünkben, ami lehet, hogy későinek tűnik, viszont mindenki akkor állt rá erre a "kijöttem az iskolából" helyzetre. Boti fiatal volt, Őt mindig azzal baszogattuk, hogy kölök. Nincs szakálla. Én nem tudtam, hogy Neki rosszul esik, nekem meg jól esett mondani. Másrészt meg bennünk volt alapból az, legalábbis bennem, hogy "már nem azé’ de én alapítótag vagyok, baszki, nehogy már majd Te megmondod, hogy milyen zenét játsszunk".

Botond: Abban az időben nagy probléma volt, hogy amikor megjelentem a zenekarban, előtte is volt jópár zenekarom, és mivel nem tanultam játszani, ezért volt bennem egyfajta baszott nagy egoizmus, hogy annyira király vagyok, hogy az hihetetlen és márpedig én megmondom milyen dallamok jönnek. Ott voltak ellentétek, ott kiderült, hogy nem egyezik az utunk, és kiléptem.
Tamás: Szakítottunk!
Botond: Kiléptem, kilépett az énekes, a zenekar ott került egyfajta vakvágányra.
Tamás: Volt egy évnyi csöndes időszak, amikor semmit nem csináltunk.

Ez melyik év volt?

Tamás: Kérlek szépen, ez 2012 volt. Mi, az alapító tagok, ismerjük egymást 30 éve. Merthogy falu, ovi, suli. Kivel játszol? A jófejekkel. De nem mi! Mi, a rosszfejek játszottunk együtt. Akkor már szerintem megvolt fejben, hogy mit kéne csinálnunk, de nem tartottunk még ott, csak szerettünk volna. Rengeteg feszültséghez vezetett közben az, hogyan állunk át a "kijöttünk a suliból" időszakról az "elkezdünk dolgozni" fejezetre. Neked nincs időd, Nekem nincs időm, ne a csajoddal legyél már, hiszen zenélnünk kéne, de senki se hülye. Plusz megint előjött az, hogy most akkor milyen zenét játszunk, mert a Nirvana és System of a Down feldolgozásokból nem lehet megélni egy hétnél tovább. Igen, ott feloszlottunk. Ádámmal egy durva, kemény messenger vita után egy évig nem beszéltünk. Mint a felnőttek. Boti azt mondta, hogy "Elegem van ebből a faszságból bazmeg, én kilépek innen a picsába"  Botond kilépett a csoportból. Ő így lépett ki, de Vele jóban voltunk továbbra is, csak Ádámmal nem beszéltünk. Utána mindenki ment más zenekarokba, hogy "akkor az nekünk jó lesz".

Botond: Rátértem egy másik vágányra, megtaláltam a drop B hangolást, és rájöttem, hogy én groove metalt akarok játszani, ilyen buzis, dallamos gecit.

Tamás: Thrashes elemekkel. Így történt, aztán egy évig csönd volt, akkor én próbáltam bevenni egy másik énekest. De tök hülyeség, mert nem tudsz egy másik embert bevenni abba a bandába, amelyik ugyan 20 éve nem csinál semmit, de attól még ugyanaz az énekese. Meg a lelkesedés és a morál is lecsökkent a béka segge alá. Tényleg mindenki épp mást csinált, én magamat pusztítottam, abban nagyon jó vagyok a mai napig is. (Miért mondok el ilyet, baszod?) Egy év elteltével előjött az, hogy azért csak csináltunk valamit, és szeretnénk ezt újra összehozni. Nem tudom, Te éppen mit csináltál, Boti. Szóltunk egyáltalán, hogy gyere már Te is? Vagy akkor dobott ki a csajod sokadjára?

Botond: Faszom tudja.

Tamás: Akkor ment szét a banda, mikor engem is kidobtak. Eredetileg a Needless 2015-ben jött ki a Dark Spirit of Ages-zel, és 2014 előtt alakultunk újjá. Ezt még sehol nem mondtuk el egyébként. Az volt itt az ok, hogy írtunk jópár számot, benne van X időnk, szeretjük ezeket a számokat, szevasz Ádám, bocs már, hogy fasz voltam Veled. Ő is ugyanezt mondta nekem. Viszont Ő tényleg az volt, én meg csak úgy mondtam. Az lett az egészből, hogy adjuk meg az esélyt ezeknek a számoknak, ezek nem rossz dalok. Vegyük fel, aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Elmentünk, lefixáltuk, elpróbáltunk mindent, újra együtt az alap Needless felállás négyesben. Elmentünk a Denevér Studióba, felvettük ezt az öt számot. Aztán valahogy visszajött annyi plusz, hogy egyrészt nem utáljuk egymást. Ami anno feszültséget okozott, az, úgymond, eltűnt. Majd jön más a helyére egyébként. De élvezzük, nagyon szeretjük csinálni, szeretünk koncertezni, szeretünk számot írni. Studiofelvétel elsőként, úristen, nem én veszem fel a laptopon, az nagyon új élmény volt. Aztán végül ott volt a kezünkben egy ötszámos EP, basszus ezek mi vagyunk, ezt mi írtuk. Akkor elkezdtük építeni, na jó itt a Dark Spirit of Ages, kezdjük el csináni. Te épp mást csináltál, már megvan.

Botond: Én addig pusztítottam magam, mint a szart.

Tamás: De Neked is volt egy akusztikus bandád. Na mindegy, a lényeg, hogy elkezdtük csinálni, és már a felvételeknél tudtuk azt, hogy mivel két gitárral lett felvéve, kelleni fog egy másik gitáros.

Ha jól értem, belső feszültség miatt volt az egy év csúszás.

Tamás: Köszönöm ezt a kifejezést, végre basszus, belső feszültség! Boti, miért nem…? Ez a baj egy zenekarral, hogy a zenekar, jelen esetben öt férfi, akik többet találkoznak, mint más ember a feleségükkel, és még szex sincs.

Gyakori a belső feszültség a zenekarban? Állandó probléma, vagy csak időszakos?

Botond: Folyamatos.
Tamás: Ez hajtja a Needless szekerét.
Botond: De tényleg.
Tamás: Te beszélj már, mert kiszáradtam.
Botond: Van egy ilyen hányatott sorsú gépezetünk, aminek a mozgatórugója a konfrontáció. Így lehet legjobban megfogalmazni szerintem. Ez már túl sokszor volt kiemelve.
Tamás: Ez egy olyan dolog, mintha a tinédzserkori fájdalmaim inspirálnának. A szüleim válása.

Mennyire érzitek hátrányát, hogy nem budapestiek vagytok? Vagy hogy egyáltalán Magyarországon éltek?

Botond: Jelen pillanatban nagyon a hátrányát érzem.
Tamás: Jöhet a sírós interjú, elnyomhatom végre én is a magyar rockzenészt, aki sír a szcéna miatt? Basszus, itt az alkalom, hogy sírjak egyet! Kurva életbe, nah, bőgni fogok.
needless_1449.jpg

Nehéz nem Budapesten lenni, nehéz Magyarországon lenni? Van hátránya?

Botond: Nem Budapesten lenni nem nehéz.
Tamás: De Pesten lenni könnyű.
Botond: Az az ember vagyok, aki a zeneiparban most, jelen pillanatban metalban, aki kb egy éve csatlakozott be. Ebbe a Dürer, Analóg, Barhole témába.
Tamás: Mondjál még egyet.
Botond: Melyiket? S8?
Tamás: Jó akkor még egyet.

A38? Barba Negra?

Tamás: Picsába, de oda mi mikor jutunk el?
Botond: Ebbe a pesti, tősgyökeres, metal zenei életbe.
Tamás: Botond azt szeretné megfogalmazni, hogy vízfejű az ország és Budapest a fej.

Botond: Az az egy év elég volt nekem ahhoz, hogy rájöjjek, hogy még mindig tényleg az működik, hogy van a rinya, hogy van underground, vagy úristen nincs underground. Ha van ug, akkor nincs elég brothers of metal.
Tamás: Persze, nyilván a saját "brothers of metal" érdekeimet nézem.

Botond: Csak hát tényleg elkeserítő. Valahogy érzékelhetően sikeresebbek a Pesthez közeli zenekarok. Mind ismertség, mind kapcsolatok terén. Ez oké, ez teljesen elfogadható szerintem, semmi gáz nincs. De abszolút nem pestiként  szóval most nem Győrről, Debrecenről, Pécsről, Szegedről beszélek, amik nagyvárosok  hanem egy ilyen kis tetves Dánszentmiklósról beszélek.

Tamás: Hé, nem tetvesezheted le a falumat!
Botond: De. Egy vidéki zenekarnak szerintem nehezebb az érvényesülés.

Tamás: Én megkaptam már azt a kérdést, hogy mit gondolok erről az undergroundról és nekem fogalmam sincs arról, hogy most mi az az underground? Hogyan működik? Mert nálunk az van, hogy van a falu, ott van egy zenekar  mi  és ha elmegyünk koncertezni, akkor nem megyünk el. Mert igazából nem egy majális-kompatibilis zenét játszunk, illetve gyereknapra sem tudom elképzelni magunkat, de még a motorostalálkozó sem fér bele. Kérdezték tőlem egyszer, hogy miért nem magyarul énekel a srác? Mondtam, hogy dehát magyarul énekel, nem érted? Tényleg magyarul énekel? Tényleg magyarul énekel. Két hörgésből nehéz kivenni, három vérhányás között, hogy melyik volt a névelő. Több volt a magánhangzó, mint a mássalhangzó. Visszatérve az underground, Pest témához, én úgy látom, hogy elmegyünk koncertezni, teszem azt, Szegedre… úúú basszus ezt rohadt nehéz megfogalmazni ám, inkább hozz egy sört, köszönöm!
Kicsit olyan érzésem van  de persze lehet erről mi is tehetünk , hogy a thrash metal a mai napig egy menő, trendi dolog de hát a mai fiatalok mást hallgatnak. Amikor én voltam 15 éves, akkor monori rockbulikba járkáltam, és rohadtul mindegy volt mi szól, azt gitáron játszották az emberek, meg a dobos ütötte a 2/4-et. Visszatérő szám volt a Kiégett a Föld, az egy klasszikus volt, minden egyes zenekar eljátszotta. Jelenleg ha van koncertünk, mondjuk a Dürer Kertben, az alsó korhatár 20 év. Hol vannak a 17-18 évesek, akik azért szenvednek, hogy végre kidobják őket a helyről?

Hardcore-t hallgatnak.

Tamás: De hardcore is van a Dürerben, és ott sincsenek. Ilyenkor vagy én értékelem fel a mi zenénket, vagy csak annyira öreg vagyok, hogy fogalmam sincs, mit akarnak a fiatalok, és nem is érdekel. Fel kell készülni arra, hogyha ma te azt mondod, hogy a zenekaroddal elmész koncertezni Szegedre, nagyon hálás 20 ember lesz ott a koncerteden.

Botond: Hát.

Tamás: 15. Ezt bele kell kalkulálni. Én baromira élvezem azt, hogy elmegyek Szegedre és játszom 15 embernek, akik azt mondják, hogy hú ez nagyon fasza volt. Tényleg nagyon örülök neki. Viszont lehet, hogy aki tinédzser-álomként azt dédelgeti, hogy Magyarországon bizony rocksztár lesz  nem lesz az. Tudsz valami lehozósabb választ erre?
Botond: Nem.

Egyáltalán nincsenek is Magyarországon rocksztárok.

Tamás: Zámbó Jimmy?

Igen, Ő meg a Szikora Robi.

Botond: Ő már volt. Meghalt, Tomi, meghalt.
Tamás: Örökké élni fog, a rocksztárság konstans. Az élete nem.
Botond: Nem beszélhetünk ilyen fogalomról, hogy rocksztár.
Tamás: Lukács Laci?
Botond: Ő sem rocksztár.
Tamás: Nem, soha nincs botránya, meg soha nincs ez a celeb izéje. Nagy Feró! Na, Nagy Feró, ha már celeb.
Botond: Ő sem rocksztár.

Ő csak egy ikon.

Botond: Ja.
Tamás: Pajor Tamás? A Neuroticból.
Botond: Az ki a faszom?
Tamás: Oké, hogy megtért.

Ő egy kultikus figura, egy bizonyos réteg számára.

Botond: Az a baj, hogy ezek már annyira klasszikus fogalmak, amik bazmeg kihaltak a szó keletkezésétől kezdődően a második évben. A mai világban semmi ilyesmi nincsen, se rocksztárok, semmi, csak ilyen kis zenészkék vannak szerintem, akik próbálnak mindent elérni annak érdekében, hogy legalább 500-an ott legyenek a koncertjükön és imádják őket. Mindent megtesznek ennek érdekében. Leszarják, hogyan tudnak játszani, leszarják a hangszertudást, nem érdekli az embert, hogy…

Tamás: Te most megint rólunk beszélsz?

Botond: Nem. Most pont nem rólunk beszélek. Azt látom, hogy tök mindegy, mit játszol, hogyan játszod, mit végeztél, hogyan végezted, van-e benned kreativitás. Nem, egyszer felérted ésszel, hogy bazmeg igen, kell a 4 akkord, kell a jónépnek a magyar szöveg, és akkor nyert ügyed van. Az emberek tudjanak azonosulni a szövegeiddel, ismerjenek magukra a hétköznapokban, és kész. Ennyi kell az embereknek.

Tamás: Inkább azt látom, hogy leülök otthon gitározni, idézőjelesen gyakorlok, próbálok valami tök faszát kihozni belőle.

Botond: (a telefonra pillant) Ennyit pofáztál fölöslegesen, bazmeg!

Tamás: 42 percet? Az az élet értelme, pöcsfej! Ha bármikor kérdésed van, hallgasd meg ezt a 42 percet. Unicumot mindenkinek! Mi a faszról beszéltem? Megint csak beszéltem. Amikor, teszem azt, a Van Halen előjött az Eruptionnel, háttal állt a színpadon és úgy nyomta a tappinget, mert az egy ismeretlen technika volt. Ma felmész az internetre, és tizenötezer 14 éves gyereket látsz, akik az Eruptiont tolják, majdnem jobban mint a Van Halen. Én akkor elszégyellem magam. Ez a terméktöbblet talán. Hogy is kéne megfogalmazni? Túltermelés? Az ember szerintem 20 év fölött már annyira nem fogékony arra, hogy tessék, itt egy újdonság, edd meg. Ez persze nem pozitívum, hanem negatívum, bár ez szerintem szubjektív. 14 éves voltam, megláttam az Offspringet a tévében: úristen, kik ezek a srácok? A legpopulárisabb albumukat adták ki éppen akkor. Arról beszélünk, hogy van egy kattintásra előttem tizenötezer ember, aki eljátssza azt, amit 30 évvel ezelőtt az emberek kerestek, hogy úristen, hogyan kell csinálni. És Neked, úgymond, fel van adva a lecke itthon két libaetetés között, hogy figyelj már, srác, erre tudsz licitálni egy kicsit? Egy dollárt rá tudnál tenni erre, amit itt a srácok csinálnak? És hát nem tudok rátenni, egy fillért sem tudok rátenni. Csak annyit tudok csinálni, hogy beülök a szobámba, előveszem a gitáromat, aztán próbálok írni jó számokat, és vagy sikerül, vagy nem.

Botond: Nem.

Vannak nemzetközi tervek és törekvések?

Botond: Vannak.
Tamás: Következő kérdés?
Botond: Voltunk Szerbiában két koncertet lenyomni, kurva jó volt, nagyon élveztük, és most éppen szervezzük, mert úgy látjuk, hogy ebben az évben inkább a külföldi vonalat kell erőltetnünk. Beszéltünk a kritikákról. Mindenhol leírták, a review-kban, a kritikákban, az évértékelőkben, hogy ez a zene külföldi. Mind színvonalban, mind befogadóközönségben. Próbálunk egy kisebb európai turnécskát összehozni. Most ezek a tervek. Legalább a környező városokba, meg kicsit távolabb is, esetleg Lengyelország, talán Svájc.
needless_1452.jpg

Februárban jött ki a Prophetnek a klipje. Miért döntöttetek a koncertvideó mellett?

Botond: Egyrészt mert nem volt még ilyen kontentünk. Másfelől meg ez egy kissé kulisszatitok jellegű dolog.

Pont arra vagyok kíváncsi.

Botond: Mivel elképesztően sokan dicsérték az albumot, a gitárjátékot stb., szerintem én voltam az első, aki a legfontosabbnak érezte azt, hogy basszus, gyerekek, ezt azért látnotok kéne élőben. Ezt bizonyítani kell egyszerűen, mert elég sok zenekarról tudunk, akik konkrétan stúdiózenekarként vannak aposztrofálva. Nem, legyen igenis egy koncertvideó, ami megmutatja, hogy ilyenek vagyunk, így működünk.

Tehát hitelesnek akartatok tűnni.

Botond: Mint mindenki, nyilván. Másfelől pedig sok vita van idézőjelesen köztünk arról, ahogy az élő játékkal kapcsolatban állunk. Minden zenekarnál észre lehet venni a félrefogásokat a koncerten. Nálunk is vannak ilyen viták, hogy bazmeg, a gitárt felemelem a fejem fölé, vagy ugrok egy-két métérre, és akkor hoppá, az a hang már nem oda esik. Rá kellett jönnünk, hogy a Needlessnek az ereje élőben nem feltétlen abban gyökerezik, hogy lehozzuk az albumminőséget, az albumpontosságot. Hál’isten meg tudjuk teremteni azt az intenzív atmoszférát élőben, ami az embereknek bejön. A Prophetnél is nagyjából ez volt a mozgatórugó, hogy lássák, tessék, itt van.

Ha már a klipeknél tartunk, a Sublunarisról elmesélnétek, hogy miért pont izlandi tájképek vannak benne?

Botond: Igen. (kitör belőlük a röhögés) Ez le van írva? Izland, a Sublunaris? (jegyzetünkre pillant)

Igen, itt van.

Botond: Ott van, hogy izlandi tájak!
Tamás: Kapcsold ki a felvételt, akkora bullshitet tudnék erre nyomni, hogy szublunáris izlandi dolgok hogy működnek. Ne? Ne mondjuk el?
Botond: Várj, nem kell bullshit.
Tamás: Szerintünk a szublunáris utazás (elröhögi) Nem megy, bazmeg.
Botond: Adott egy szám az albumon, ami a legpopulárisabb.
Tamás: Ssss, várjá’ eszembe jutott egy polkorrekt duma. Várjá’, amit talán még bele is lehet rakni az interjúba majd.
Botond: Több értelme lesz, mint ennek.
Tamás: A dalszöveget figyelembe véve tudni kell, hogy Ádámnak mindig van egy víziója egy dalra és az Ő dalszövegéhez szerintem tökéletesen illett az izlandi táj.

Jó, de azért halljam az igazságot.

Tamás: A basszerosunk haverja küldött nekünk 30 gigányi felvételt, hogy “drónnal csináltam Izlandról videót”. Bazmeg, ezt be kell rakni egy klipbe, ez tök jól néz ki! Ott viszik a hobbitok a gyűrűt! És akkor beleraktuk, mert mi szarul nézünk ki azé’ 4 percen keresztül.
Botond: Ti!
Tamás: Nekem hosszú hajam van!
Botond: Nekem meg dekoltázsom.
Tamás: 4K-ban 30 gigányi Izland? Hülye vagy?

Azért ez került bele, mert olyan felvétel volt?

Botond: Azért tegyük hozzá, hogy kurvára kapóra jött, mert egy imidzs klipet akartunk csinálni. Vagyis nézzen ki kurva jól. Amúgy nekem azok a felvételek kurvára bejönnek.

Tamás: Várj, zárójel bezár. A Stalkers of Athanasia klipben az volt a koncepció, hogy ne jelenjünk meg az arcunkkal zenekarként, hanem inkább háttérfigurákként. Azaz a tűz előtt voltunk, de…
Botond: Életetek legjobb ötlete volt.
Tamás: Egyébként így van. Csak a sziluettünk látszódott a tűz előtt. Úgymond, a többi felvétel misztikus mivolta miatt. Viszont a Journey... esetében szerettük volna megmutatni magunkat. Meg Izlandot.
Botond: Szimpla imidzs klip volt. Nézzen ki jól, legyen kicsit misztifikált, legyen kicsit csilivili. Semmi egyéb.
Tamás: Fehér fal előtt nem lehet 4 percig gitározni, faszom, kell bele valami. Van 40 percnyi Izlandunk, hát jó, tegyük bele.
Botond: Volt már egy ilyen interjúkérdés ezzel kapcsolatban.
Tamás: Hogy mit parodizálsz? Honnan a név? Következő lemez mikor lesz?

Botond: Nem, volt egy interjú kérdés azzal kapcsolatban, hogy a zenének, a zenei mondanivalónak miről kéne szólnia, miről nem kéne szólnia. Én kőkeményen vallom, hogy se politika, se vallás, semmilyen olyan emberi befolyású tényezővel nem járhat a szövegvilága a zenének.

Tamás: Már bocs, de szerintem járhat, ha magadénak érzed, de mi nem érezzük magunkénak.

Botond: Szerintem nem. Elkezdtünk tervezni egy klipet a Night of the Huntra, de ott csak a látványra akartam rámenni. Olyan beteg látványvilágot akartam, hogy ha azt megvalósítjuk, azt itthon egyszerűen nem lehetett volna leadni.

Tamás: Lettek volna benne csöcsök. Véres csöcsök!
Botond: Mellek, vagina, fasz. Fasz a szájban, művér, disznószív, disznószívbe harapás.
Tamás: Vaginás fasz a csöcsökön, a szájban. Totál nem igaz.
Botond: De.
Tamás: Az én ötletem a 70-es évek olasz horrorfilmjeihez kapcsolódott. De ne mondjuk már, lehet, hogy megcsináljuk még, baszki!
Botond: Kuss! Következő.
needless_1458.jpg
A szövegvilágot említettétek, és nekem pont erről lenne egy kérdésem.

Botond,Tamás egyszerre: Ahhoz nem értünk.

Tamás: Csak gitárosok vagyunk.

Igen, de annyit legalább sikerült kiszedni belőletek, hogy Ádámnak van ez a bizonyos víziója. Van-e valami átfogó koncepció az albumon?

Tamás: Annyiszor mondom Ádámnak, hogy “Ádám, remélem tudod, hogy még mindig csak egyszerű gitárosok vagyunk, Te meg mindig koncept albumokat akarsz csinálni.” És koncept albumokat olyan zenekarok csinálnak, mint a Pink Floyd vagy a Voivod.

Botond: Senki se ismeri.

Tamás: A Pink Floydot, vagy a Voivodot? Én ismerem, bazmeg és én vidéki vagyok, szóval ha oda eljutott, akkor eljuthatott még Pestre is akár. Azt kell tudni az egészről, hogy a koncept album egy nehéz dolog. Olyankor jön az, hogy a dalszöveg köré kell építeni a számot, vagy a szám köré a dalszöveget. Ádám próbálta párszor mondani, hogy szerintem az a dalszöveg jó-e, vagy szerintem abba az irányba menjen-e el? Elkezdtem rá reagálni, aztán az lett belőle, hogy miért kérdezett meg egyáltalán? Mondom, “Tudod Te, Te fasz!” Tudja Ő jól, hogy mi az, amit szeretne csinálni, és ebben teljesen partnerek vagyunk. Ezt még Ő is őszintén tudja mondani.

Botond: Egy kibaszott szót nem tudok egyik számunk dalszövegéből sem.

Tamás: Az a baj, hogy a címét sem tudja, és amikor koncerten jön egy szám, akkor visszakérdez, hogy “Az melyik?”. Munkacímet kell mondani, bazmeg, vannak ezek a munkacímek, mint "4/4-es baszó thrash riff".

Botond: Az énekesünkről tudni kell, hogy egy kibaszott intelligens ember. Emlékszem, hogy 4 éve az egyik Needless dalszöveget elvittem egy haveromhoz, aki angol műfordító. Mondom neki, hogy nem értem ezt a kibaszott verzét.
Tamás: Ezt az egy szót. Több szótagból áll, mint a szókincsem.

Botond: Bazmeg, mondom, ez most mit akar jelenteni? Ő sem tudta megfejteni. Ádámot mindig is jellemezte szerintem egyfajta ilyen túlmisztifikáltság. Egy kibaszott mély, intelligens túlmisztifikáltság.

Tamás: Én úgy gondolom, hogy a vidéki, falusi létnek nagy hátárnya az, hogy a lehetőségek korlátozottak: két kocsma van, már az sem, két trafik van. Illetve a női választék is ötre redukálódik, és ezt kell megoldani. Mellette ott van az, hogy az egyedüllét ki tud hozni az emberből valamit. Imádjuk a science fictiont, imádjuk a fantasyt, imádjuk a videójátékokat. Nerdök vagyunk, kockák vagyunk. Mert mit tudsz csinálni faluban? Inni tudsz, meg otthon kockulni. Most ne menjünk a pszichológiai részébe, hogy menekülünk, vagy inkább felfedezünk valamit, de lényeg az, hogy imádjuk ezeket a dolgokat. Épp hogy nem szerepjátékozunk, akkor már tényleg, szüzek is lennénk.

Botond: Szűz homokosok.

Tamás: A lényeg az egészben az, hogy én nem tudom megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket Ádám meg tud. Ha van egy gondolatom, azt inkább lejátszom gitáron. Úgy tudom megfogni, Ádám le bírja írni, és abba tényleg nem tudok beleszólni. Oké, hogy Adám ír gitártémákat, arra simán azt mondom, hogy ez jó, ez nem jó. De a dalszövegeit elolvasom, és vállon verem: "Öreg, írjál inkább egy könyvet, azt nem kell meghallgatni".

Botond: Ehhez kapcsolódóan azt tudni kell, hogy Ádámnak tervben volt, amikor a Heresy felvételeinek közepén jártunk, hogy legyen egy olyan akusztikus instrumentális rész két szám között, ahol Ő verset olvas fel. A srác írt egy verset, én elolvastam.
Tamás: Még volt ötlet arra, hogy magyar szöveg is legyen az albumon. Egyébként azt én szabotáltam: Mondtam, hogy nemár bazmeg! Vagy legyen benne bábeli rengeteg, és énekeljünk franciául is. Hogyha hallgatsz egy produktumot, akkor az nem egy embernek az álma, nem egy embernek a műve, hanem több emberé. Egy-két ember személyisége kioltja a másikét, mert nagyobb az egója, vagy a pénisze, mint a harmadiké, és jön az, hogy mi lett volna ha azt az ötletet teszem bele akkor anno, amit én akkor kigondoltam, Te meg nem vagy fasz és nem szavazod le.

Ebből is belső feszültségek vannak?

Tamás: Csak ebből vannak.
Botond: Szóval ennyit az énekesről.

A szövegvilágról. A Heresy lemezcím miből jött, miért azt választottátok? Miután eretnekséget jelent, Nektek van-e valami értelmezésetek erre, hogy az eretnekség az a Ti olvasatotokban, a jelenkorban mit jelent?

Tamás: Előbb mondjuk el az igazat. A Needless mint zenekarnév úgy jött, hogy Dánszentmiklósról Albertirsára buszoztunk 14 éves korunkban Ádámmal, és Ő mondta, hogy “legyen az a zenekarnév, hogy needless, azt jelenti szükségtelen.” Én meg mondtam Neki, hogy “Húhúhú! Legyen, bazmeg!” Na, a Heresy cím így jött. Viszont nem ez volt a kérdés.

Nem a Panterának a Heresy nótája után?

Tamás: Nem. Habár...
Botond: Az egy szar szám.
Tamás: A Heresy, bazmeg? A Cowboyson nincsen szar szám. Jó, hogy nem Psycho Holiday, bazmeg. Mi volt a kérdés?

Ez kurva jól hangzik, legyen ez az album címe  – ez volt a koncepció?

Botond: Nem.
Tamás: Nem, dehogyis, Ádám víziójába tökéletesen belepasszol. Az a baj, hogy tényleg csontra gitárosok vagyunk.
Botond: Szerintem a Heresyvel azt tudnánk nagyon faszán kifejezni, hogy olyan kibaszott királyok vagyunk ebben a magyar scénában ezzel az albummal, hogy egyfajta eretnekként kezelnek minket.

Gyönyörű mondat.

Tamás: Akkor az én változatom a kérdésre az lenne, hogy szerintem az eretnekség, főleg ma már  igazából a történelemben is az volt  de főleg ma már szubjektív dolog. Mert ha te keresztény vagy, akkor lehetsz Ázsiában ugyanúgy eretnek, vagy Közel-Keleten is eretnek vagy.

Egyfajta kívülállást jelent?

Tamás: Nem feltétlenül erre gondolok, de a Heretic egy tök jó FPS volt régen. Nekem ezt jelenti.
Botond: Ez kibaszott szubjektív albumcím. Azt gondoljon bele mindenki, amit akar.
Interjútól függetlenül, rengeteg sablon kérdés van interjúk alatt: inspirációk, miért ez, miért az? Itt igazából most van öt ember  három  aki imád zenélni. Nem a sajátját szereti, imád zenélni, ebben látja az élet értelmét, ebben találja meg a magát, ezt szereti csinálni. Kibasztak magukból nyolc számot és kiadták. Nem a zene az életünk, mindenki mással foglalkozik.

Tamás: Mi, nekem az, bazmeg! Én utálom, amit csinálok. Hülye vagy? Én csak zenélni szeretek.

Botond: Semmiféle mögöttes tartalmat nem akarunk a zenénknek megalapozni a külvilág számára. Azt akarjuk, hogy létezzen, emberek jöjjenek koncertre, bulizzunk együtt egy faszát, és ennyi. Az, hogy az albumunk neve “eretnekség”, találjátok ki! Hívjátok fel Ádámot, tényleg megadom a számát.
Tamás: A jambikus hexamater megvolt azért, amikor a Babel’s Fallst írtuk?
Botond: Szerintem meg.

Extrém, thrash, death, black és némi progresszívként jellemzitek a saját műfajotokat.

Botond: Mi?

Igen. Valamelyikőtök mindenképpen. A Facebook oldalon ez van.

Tamás: Faszom Ádám, bazmeg, a kurva életbe! A jelszót sem tudom a Facebook oldalhoz.

Hogy viszonyultok a műfaji besoroláshoz  akkor Ti, és nem Ádám  és mennyire volt nehéz magatokat meghatározni. Ádám mennyire határozta meg nehezen magatokat?

Botond: Leszarom a műfaji meghatározást.
Tamás: Ez a… Dadogjál már helyettem, bazmeg!
Botond: Pont azt látom, amikor a Black Sabbathot elnevezték heavy metalnak, és manapság minek nevezik?

A Balck Sabbathot sem akkor nevezték el heavy metalnak, amikor megalakultak.

Botond: Várjál, okos emberrel van dolgunk.

Utólagosan hozzáokoskodott valami. Nem is gondolkodtak valószínűleg ebben.

Botond: Meghallgattad a Heresyt amúgy?

Igen.

Botond: Szerinted micsoda? Műfajban. De tényleg, szerinted a Heresy műfajilag hova sorolható be?

Extrém metalnak mondanám alapból, leginkább death metal.

Botond: Akkor ennyi.

Tamás: Egyébként szerintem death metal. Vannak benne thrashes elemek, de a death metalban alapból vannak thrashes és blackes elemek is.

Botond: Szerintem ez csak death metal. Az a baj, hogy ehhez nem értek, mármint nem tudom, hogy miért kéne ehhez bárkinek is értenie. Bocsánat, nem tudom miért kéne bárkinek is bekategorizálni a metal elemeket. Konkrétan most riffeket kategorizálunk be, riffeket nevezünk el death metalnak.

Tamás: Az a thrash metal, amit halkan is jó hallgatni, a death metalt csak hangosan.

Botond: Erre nehéz választ adni, pláne amiatt, hogy én például zenét úgy írok, hogy otthon vagyok.
Tamás: Nem is írsz zenét!
Botond: Random beülök a géphez gitárral és elkezdek játszani. Nem tudok úgy témákat írni, hogy most én olyat akarok hogy.

Tamás: Van az Opethnek a negyedik albumán a hatodik számban az a kiállás, valami hasonlót kéne csinálni. De bazmeg, azt az Opeth már megcsinálta, ez van.

Botond: Nálunk sosincs ilyen. Hogyha témákat írok, általában érzelmi hatások vezérelnek.
Tamás: Neked még vannak érzelmeid.
Botond: Le lehet egyszerűsíteni, mint például: szarul vagyok. Vidám témám nincsen.
Tamás: Rockzenekarban játszol, öreg.

Botond: Írok egy kibaszott témát, azt továbbviszem és nem tudom elképzelni, hogy azt miért, vagy hogy lehet bekategorizálni valahova. Ez nálam teljesen kívülálló folyamat.

Tamás: Most jöjjön az, hogy min nem fogunk veszekedni, úgyhogy például nekem semmi bajom nincs a kategorizálással. Ha azt mondják, hogy death metal, akkor legyen death metal. A kategorizálás annyit szolgál, hogy hashtag #kategória.

Botond: Instán faszán működik.

Tamás: Nem fogom azt írni a zenénkre, hogy popzene, mert az fogja megtalálni, aki popzenét hallgat és le fogja szarni. A zenénk egyfajta death metal, de azért tegyük hozzá, hogy valószínűleg nem mi találtuk fel a spanyolviaszt.

Tehát azt mondod, hogy ez inkább csak betájolás.

Tamás: Persze, ez egy nagyon jó iránytű azoknak az embereknek, akik valami hasonlót keresnének.
Botond: Észak és Dél között.
needless_1346.jpg
Ha már a műfajokról szó van, akkor terveztek valami más műfajt is berántani, vagy valami eltérőt?

Botond: Eddig is rántottunk be.

Feszegetitek a határokat?

Botond: Folyamatosan, a Heresynél kezdtük el feszegetni a határokat szerintem, és a következő albumnál ez ki fog teljesedni. Megteszünk mindent ennek érdekében.
Tamás: Nagyon nehéz dolog, szeretnénk kilépni a komfortzónánkból.
Botond: Igen, ki kéne mondani.
Tamás: Legalábbis egyénileg kilépni a komfortzónánkból. Azért mindannyiunknak megvan a maga kis "én így írok számokat" metódusa és akkor jön a Botond, Ő belémszáll, hogy ne így csináld, hanem amúgy csináld.
Botond: Ez túl ortodox.
Tamás: Igen, nem elég old school?

Valami eretnekebb legyen, igaz?

Tamás: Ez elég inka, legyen még inkább. Pál-inka.
Botond: Nehéz kérdés. Ez tök nehéz, mert több interjúban kérdezték azt, hogy mi a faszom történt a kibaszott Dark Spirit meg a Heresy között.

Tamás: Az nem is durva. A Dark Spirit, meg 2003 között.

Botond: Jelenleg ott tartunk, hogy a Heresy és a következő album között el fog telni max két év. Most teljesen beleszálltunk, írjuk a számokat.

Tamás: Ja, én írom.

Botond: Vannak szinte kész számok. Ez valahogy nálunk természetesen jön, hogy tágítsuk, feszegessük a határokat, minél több elemmel. Nálam  a többieknél is – ez inkább úgy működik, hogy természetesen fog jönni. Bassza meg, ha megy a riff C-ben, akkor arra kurvára rá fog menni a flamenco jellegű szóló.

Tamás: Kezdünk egysejtű szinten válaszolgatni egyébként.
Botond: Nem baj az.

Már úgysincs sok kérdés. Még annyi, hogy mi várható még idén Tőletek a fellépéseken kívül?

Botond: Semmi. Próbálunk külföldre ...
Tamás: Részeg zenészek, pirotechnika, pucér táncoslányok.
Botond: Szeretnék élőben megbaszni egy kivágott disznószívet.
Tamás: Ami dobog.

Valami végszót!

Botond: Pina.

Tamás: Végszót? Én még tudok egy tök jó kérdést, amit nem tettél fel.

Mondjad.

Tamás: Szerintetek mennyivel másabb ma egy zenekar helyzete promóció terén, mint mondjuk 20 évvel ezelőtt?

Gondolom megválaszolod a saját kérdésed.

Tamás: Tedd fel a kérdést!

Mennyire más a promóció?

Tamás: Nagyon!

Botond: Köszönjük szépen!

Tamás: Az tényleg eszembe jutott, hogy érdemes belegondolni abba, hogy mi is tényleg nagyon régen kezdtük el csinálni ezt. Abban az időszakban, 2000-2010-ig, általánossá vált az internet. Előtte el sem tudtuk képzelni, milyen az, hogyha van, most viszont már el sem tudjuk képzelni milyen, ha nincs. Emlékszem, amikor a régi felvételeket csináltuk, pusztán gyakoroltunk, de azért felvettük, mert nagyon jó lesz. Ha ma egy zenekar elindul, elhiszi magáról, hogy elég jó ahhoz, hogy feltegye, amit megcsinált, akkor gyakorlatilag ha olyan helyen bukkan fel a felvételük, 2000 oldalról tapossák bele őket a sárba és a földbe. Út ahhoz, hogy egy embernek elvegyék a kedvét egy életre attól, hogy ő valaha is hangszert fogjon, vagy zenéhez kezdjen, alkosson bármit, mert elhitetik vele, hogy ilyen szar. Mert amit ő felrakott tizenévesen, arra azt mondták, hogy szar. Én tudom magamról, hogy valószínűleg én is azt mondtam volna, hogy szar vagyok. Meg még most is azt mondom. Valami más példát kéne mondani.

Kicsit megfordíthatjuk ezt. Magyarán innen szép nyerni.

Botond: Akarunk mi nyerni amúgy?

Tamás: Nem, mi örök vesztesek vagyunk. Kicsit úgy érzem, hogy nem a legnehezebb helyzetből indulunk, hogy a báránybélből kell húrokat csinálnom a gitáromra, amit én faragtam ki otthon a tuskóból, de nem is budapesti zenekar vagyunk. Bazmeg, random kép, ez jut eszembe, ha felkelek.

Botond: Álló fasszal.

Tamás: Még. Én minden egyes sikert úgy tudok megélni, amit a zenekar elér, hogy "na igen, ezt megcsináltuk". Nincs bennem az az érzés, hogy jó, kettőt csettintettem. Bármi amit a zenekar elér, azzal úgy vagyok, hogy basszus, ezért dolgoztam, ezért keltem fel reggel, ezért gyakoroltam. Megint azt mondom, hogy gyakoroltam. Hát én sok sikert kívánok Nektek az interjú szerkesztéséhez.

Botond: Töröld ki.
needless_1479.jpg

Fotók: Csikós Attila
Társszerkesztő: magnetic star
*Az interjú még a Covid járványügyi helyzet legelején lett felvéve.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr115904436

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum