Sokszor mondjuk, hogy nem tudjuk mit esznek ezek a svédek, de annyi remek zenekart termelnek ki, mint égen a csillag. Ebbe a sorba áll most be, vagy állt be igazából már pár évvel ezelőtt az Orbit Culture, akik szó szerint lefújják a fejről a hajat.

A 2013-ban Eksjöben alakult négyesben igazából már csak az énekes/gitáros Niklas Karlsson maradt az alapítótagok közül, de ez nem veti vissza a csapatot abban, hogy a működésének hét évében két EP-t és a Nijával együtt három nagylemezt kiadott banda minőségben és kiállásban egyre nagyobb szinteket lépjen.

Pedig nagy megfejtések nincsenek az Orbit Culture zenéjében, még a hatások is teljesen egyértelműek. Metallicát, Gojirát, Triviumot és Fear Factory-t biztosan sokat hallgattak gyerekkorukban a srácok, de mindezt az elegyet olyan frissességgel pakolják dalokba, hogy az kölcsönöz egyfajta új ízt az egésznek.

Én utoljára a Gojirára csodálkoztam rá ekkorát, mint most a svédekre. Ahogy a francia kvratett sokra vitte, úgy sokra viheti az Orbit Culture is, mert a potenciál vastagon megvan bennük. A csapat legnagyobb erőssége a kompakt dalok mellett az atomcsapás szerű hangzás, amely akkora energiát ad ennek a kilenc dalnak, mintha egy komplett bölénycsorda ment volna végig a gyanútlan hallgatón. Szinte végig megy géppuskaszerűen a kétlábgép és hol epikusabb, hol direktebb brutalizálás zajlik mesterfokon. Nagy erőssége még az Orbit Cultre-nak Niklas Karlsson frontember, aki a dallamosabb részeknél akár a fiatalkori James Hetfield is lehetne, de amikor hörgősre vált az ének, akkor konkrétan maga az ördög.

Nem is tudnék dalokat kiemelni, mert valami hihetetlenül magas a színvonal végig. Ha mégis meg kellene neveznem pár tételt, akkor a lemezt záró, korábban kliptrilógiaként is bemutatott Nensha, Rebirth, The Shadowing hármast mondanám, illetve az Open Eye, valamint a Day Of The Cloud című dalt, de mondom, a lemez mindegyik dala rendkívül erős.

Az előző egyébként sem piskóta albumok után az Orbit Culture még tudta növelni a tétet, így aztán senki ne lepődjön meg, ha egyre többet találkozik a közeljövőben a banda nevével a nagyobb fesztiválok line upjában. Én mindenesetre innen is drukkolok nekik, mert a Nija vastagon az év egyik legjobb metallemeze.