Marilyn Manson 2008-as életrajzi könyvét beszerezni körülbelül a lehetetlen kategróiájába tartozik. Szerencsére volt olyan mázlim, hogy hozzájutottam egy példányhoz, és nem is haboztam. Az évek óta áhított példányon iszonyat tempóval átrágtam magam, mert ugye közben meg jön a Cliff Burton életet bemutató könyv. De mit is rejt a legendás életrajz?
Emlékszem anno, érettségi előtt hezitáltam, hogy leértékelve megvegyem-e a Manson könyvet, vagy abból a pénzből Tankcsapda koncertre menjek. Egyértelműen rossz döntést hoztam, mert a könyvet csak most sikerült beszereznem. A 2008-as kiadás egészen 1997-es év közepéig kíséri a zenész életét. Brian Warnerre eddig úgy gondoltam, mint egy remek színész, aki tökéletesen átvágja az embereket, és ebből elég szép pénzt is összeharácsol magának. A könyv elolvasása után ezt teljesen máshogy látom.
A Cartaphilus kiadónak volt egy sorozata a Legendák Élve Vagy Halva címmel, ebben a sorozatban jelent meg ez a könyv is (és sok más remek könyv, amiket nem értem, hogy miért nem adnak ki újra) Igény lenne rá, ezt a könyvet pedig nagyon szívesen elolvastatnám sok kezdő zenésszel, de akár még kötelezővé is lehetne tenni, hogy lásd mennyi alázatosság, mennyi energia, és mennyi hit kell ahhoz, hogy elérd az álmaidat. Lehet vitatni a zenét, de azt nem lehet, hogy Manson komoly hatást gyakorol az emberekre, lásd anno, még a csikidám király is tűntetett az Arénás koncertje ellen. De mi kellett ahhoz, hogy idáig eljussunk?
Brian és unokatestvére sokat lógtak együtt a nagyszülőknél, ahol a pincében nagyapa kis titkait próbálták kikutatni. Nem lővöm le a poént, hogy mik azok, de azért annyit mondhatok, hogy a negyedik oldalnál már megdöbbentem. Ez a megdöbbenés pedig sokszor visszaköszön a könyv folyamán. Rendkívül színes és sok illusztrációval, remek képekkel van megtámogatva a kiadvány, így még érdekesebb lesz. Érdekes látni, hogy a keresztény értékrendet, hogy hagyja a háta mögött az a kisfiú, aki anno bevolt szarva egy vasárnapi iskola után. Hogy csalódik a női nemben már kisiskolás korban, amikor is az beletüsszent a kezébe.
Az egész történetet talán a Scott Ian könyvhöz tudnám hasonlítani. Történetek egymás hegyén hátán, nem bírod lerakni, mert kíváncsi vagy, hogy a drogtúladagolástól most tényleg infarktusa van, vagy mi lesz vele? Mi fog történni közte és a között a kretén között, aki csak röhögni tud az egyik bár eldugott sarkában. Manson rendkívül érdekes szemmel látja a világot. A tini éveibe az átlag zenészgyerek simán bele tudja élni magát, kár szépíteni én is hasonló fiatal voltam. Megnemértett, zárkozótt, de mégis vágytam valahogy a figyelemre. Ezentúl, ami nekem tetszik, hogy nem úgy van leírva a történet, hogy megdugtam ezt a csajt, és azt meg megujjaztam abban a budiban, december 20-án, amikor is egy szar bulit adtunk. Nem, ezek a storyk úgy vannak átvezetve, hogy közben belátsz az énekes fejébe, megérted a gondolatait, az elveit és...Mit mondjak? Sok dologgal tudok azonosulni, és úgy gondolom, hogy ez a csávó rendkívül intelligens! Na, nem mondom a drog és alkoholfogyasztási szokásait, illetve egyéb kétes ügyeket követném, de nagyon sok mindenben igazat lehet adni neki. Ebből kifolyólag, illetve abból, hogy intelligens, előjön az az énje, amelyikkel meg totál ellentétesek az én nézeteim. Az emberek megalázása, a méltóság sárbatiprása, mit sárbatiprása, eltörlése nálam totál nem fér bele. Nem fér bele, hogy egy csaj segglukába köpködjek, nem fér bele, hogy egy süket csajt megalázzak és megfenyítsek, az sem férbele, hogy a backstage-ben, rajongókat kötözzek meg és vallasak a Danzig zenekar buszsofőrével. Sok minden nem fér bele... de ettől lesz érdekes a könyv. Ezek mellett pedig roppant érdekes, hogy a fentebb hallható dal elején pl. van egy suttogás visszafelé lejátszva, amin Manson mondja, hogy mennyire összevan törve és sebezhető. Vicces, eddig ezt soha nem vettem észre, pedig hallottam már párszor ezt a dalt, és nagyon érdekes, hogy minek a hatására született. Érdekes, hogy Trent Reznornak (Nine Inch Nails, ha valaki nem tudná) mekkora szerepe van a zenekar életében, és az is, hogy Twiggy mennyire közel állt Mansonhoz, illetve, hogy Pogo mennyire elmebeteg. Nagyon, de tényleg nagyon sok számomra érdekes információval gazdagodtam.
A könyvnek azonban van egy nagy negatívuma is. A kaotikusra sikeredett Antichrist Superstar időszak és turné után, huszonhárom évvel ezelőtt véget ér, pedig azóta eléggé sok minden történt még a főhőssel. Volt azóta a csúcson, és nagyon mélyen is, hogy aztán újra az utóbbi években visszajöhessen a köztudatba. Manson megosztó, az is fog maradni, nem lesz a könyv hatására közönbös. Az viszont fix, hogy ezt az életrajzot kicsit elkapkodta, noha belátom, az akkori életformája alapján én se adtam volna neki még ennyi évet, és valahogy ezt meg kellett örökíteni. Kíváncsi vagyok, hogy így a pandémia miatt nem jut-e eszébe a folytatás. Jó lenne, én biztos vevő lennék rá!
Béke, Szeretet, Metal
