RockStation

16 évesen Nikki Sixx szerettem volna lenni, most már inkább Mark Ronson

Interjú Szöszövel, a The Joystix gitáros-énekesével

2021. január 22. - magnetic star

szoszo3.jpg

A hazai punk-rock & roll egyik jeles képviselője, a székesfehérvári The Joystix tavaly tavasszal vonult pihenőre, ahogy akkor fogalmaztak: bizonytalan időre. A szünetnek azonban hamar vége lett, ráadásul új nagylemez is született a pihenő alatt. Ez elég indokot szolgáltatott arra, hogy egy alapos interjú szülessen, melyben a banda gitáros-énekese Szöszö volt beszélgetőtársunk.

2020 végén arról lehetett olvasni, hogy fokozatosan ismét kedvet és ihletet kaptál egy új The Joystix lemez megírásához, és néhány héten belül össze is állt az anyag. Ugyanilyen ösztönös, spontán módon íródtak a korábbi lemezek is?
Igen elmondható, hogy nagy tervezés soha nem előzte meg egyik lemezünk elkészültét sem. Tavaly nyáron a szülinapomon csináltunk egy akusztikus bulit, amin elővettük az akusztikus műsorunkat, megvolt már a dátum, csak épp hangszerem nem volt. (nevet)
Ez csak azért érdekes, mert miután újra kezembe vettem az akusztikus gitárt , elkezdtek jönni a dalok, Onnantól, hogy kb. 30 éve megtanultam pár akkordot én folyamatosan dalokat próbáltam összetákolni több-kevesebb sikerrel, most is így volt ez, ha valami jött, gyorsan benyomtam a telefonon a diktafont és feldünnyögtem a dalvázlatokat. Sokszor gitározgatás közben , de volt olyan is, hogy hangszer nélkül vezetés közben jött valami. Utána már csak meg kellett próbálnom, olyanra elkészíteni a dalokat ahogy az a fejemben megszólalt mikor kitaláltam. Köszönhetően a mai technikának, és annak , hogy van egy saját házistúdióm ezt meg is tudtam valósítani, így elég hamar összeállt a kész anyag.

A személyes indíttatás hiánya miatt döntöttél úgy 2019-ben, hogy határozatlan időre szünetelteted a zenekar működését? Ha igen, akkor ehhez képest hamar sikerült feltöltődnöd. Az eddigi The Joystix albumok között eltelt időszakok hossza szintén a saját személyes motivációddal függ össze?
Én általában eléggé be tudok lelkesedni dolgokért, de ugyanakkor sajnos eléggé el is tudok kedvtelenedni bizonyos helyzetekben. Mivel én tudom, hogy mennyi munkát tettem ebbe a zenekarba az elmúlt 15 évben, eléggé nehezen tudtam feldolgozni ezt a mértékű sikertelenséget. Elmondható, hogy az életem egyik szegmenségből sem tudok olyan területet mutatni ahol ennyi energiát fektettem volna valamibe, és ennyire kevés pozitív dolgot tudtam volna belőle kivenni.Az is biztos, ha a zenélés nekem csak annyi lenne, hogy egy hangszeres vagyok egy zenekarban, már rég nem csinálnám, de nekem ez a zenekar a személyiségem egy fontos vetülete, egy fontos részem. 2019 tavaszára eljutottam oda, hogy szinte semmi pozitívumot nem tudtam már felfedezni a zenekarral kapcsolatban, nyilván ez együtt járt egyfajta személyes válsággal is , úgy gondoltam, hogy ezt így ebben a formában nem szeretném csinálni most egy darabig. Az előzőben elmondottak miatt, gondoltam, hogy ez nem fog örökre szólni, de újra kellett gondolnom a hozzáállásomat ehhez az egészhez. Onnantól, hogy ezt elengedtem, és találtam magamnak más dolgokat amik ahelyett, hogy lehúztak volna fel tudtak tölteni, elkezdtem összeszedni magam, és nyilván ebből adódóan egyre jobban tudott megint felszínre kerülni az az igény, hogy dalokat írjak, és foglalkozzak újra ezzel a zenekarral. Az utolsó kérdésedre válaszolva, ha jól emlékszem az előző Punchline című lemezünk is valami hasonló szituáció eredményeként készült el.

Van egy dal az új lemezen, amely egy terápiás beszélgetés eredményeként született (Crystal Ball). Miért érezted úgy, hogy szükséged van erre a fajta kezelésre?
A tavalyelőtti és tavalyi év nem tartozott a legegyszerűbb életciklusomhoz. Azt veszem észre, hogy 40 körül az emberek jelentős része óhatatlanul ilyen vagy olyan módon de hajlamos válságba kerülni az életével, és emberi kapcsolataival. Az előző kérdésed válaszában elmondottak miatt is, illetve egyéb személyes jellegű nyűgök miatt is, elkezdtem megpróbálni válaszokat kapni egy csomó olyan kérdésre amivel az ember nem akar szembenézni, akár lustaság, akár ego, akár valamiféle diszkomfort érzet miatt. Elkezdtem keresni olyan embereket akik képesek a személyiségemet megvilágítani különböző aspektusokból. Lehetett ez kicsit spirituálisabb nézőpont, vagy akár tradicionálisabb pszichológusi hozzáállás ,tény, hogy nagyon hasznos dolgokra tud rávilágítani pár ilyen beszélgetés, vagy nevezhetjük akár terápiának is. Az önvizsgálat egy nagyon fontos dolog, amit hajlamosak rengetegen elbagatellizálni. Én úgy gondolom nekem sokat segítettek ezek a jellegű beszélgetések, hogy helyére kerüljenek olyan dolgok, amivel az ember csak sodródik, és nem biztos , hogy a számára legmegfelelőbb irányba… Úgy gondolom, hogy a fizikális kondíció megőrzése és folyamatos karbantartása mellett, ugyanennyire fontos az ember mentális, szellemi frissességének megőrzése és karbantartása is , sőt a mai rohanó világban kifejezetten hasznos lehet , ha valaki rászánja az időt is rendbeteszi a fejében a dolgokat. Ez egy elég hosszas és sokszor nem könnyű munka, de vannak helyzetek amikor nincs más lehetőség.

Minek köszönhetőek a meglepően durva, thrash metalos témák? Gondolok itt főleg a Miles Awayre. Értek új zenei hatások az utóbbi időben?
A thrash metal hatáshoz egészen a tinédzserkorom elejéig kell visszamennünk. A keményebb zenékre én az olyan alapcsapatokkal kaptam rá, mint a Helloween, vagy az Iron Maiden, pont úgy, ahogy abban az időben a 80-as évek második felében szerintem nagyon sokan az én korosztályomból. Aztán úgy 13-14 éves korom körül elkezdtem az akkor számomra elérhető legkeményebb zenékhez vonzódni, és ez a vonzódás a mai napig megvan, bár furcsa módon kizárólag annak a korszaknak a klasszikusait szeretem újra és újra meghallgatni. Imádtam a német thrash vonalat is (Kreator, Sodom, Destruction, stb.) ,és az amerikait is (Exodus, Slayer, Testament, Megadeth stb.), de az amerikai death csapatokat is (Death, Obituary). Szerintem a 80-as évek második felében születtek ezeknek a zenekaroknak azok a lemezeik amiket azóta sem tudtak felülmúlni, és ezek valószínűleg befolyásolták a zenei fejlődésemet, ízlésemet és a hatásuk előfordulhat, hogy a mai napig érezhető. A zenei ízlésem mindig is eléggé eklektikus volt, a kollekciómban ugyanúgy ott a Prince diszkográfia,mint mondjuk egy Prong, vagy Ice cube korong, vagy egy Cherry poppin daddies swing lemez, de egyébként én úgy veszem észre, hogy hálistennek ez a dolog a zenét igazán kedvelő középkorú emberek esetében nem olyan nagy kuriózum. Aki kiválóan ötvözi ezeket a szigorúbb témákat a mézédes dallamokkal az az angol Wildhearts zenekar akik óriási hatással voltak és vannak a mai napig rám dalszerzői vonatkozásban.

the_joystix.jpg

Szándékosan szerkesztetted úgy a No Expectations anyagát, hogy a friss számokat vetted előre, az inaktív időszakban bemutatott dalok (Burn This City, Break the Silent Night stb.) pedig a végére kerültek?
Nem szerettem volna, ha azok a dalok amik az utolsó lemezünk óta egy-egy track, vagy videoklip formájában megjelentek ne szerepeljenek semmilyen hivatalos kiadványunkon így kézenfekvőnek tűnt , hogy rákerülnek erre az anyagra. Ettől függetlenül, úgy érzem, hogy az első 8 vagy 9 dal képez egyfajta egységet, és a fennmaradó 3-4 dal inkább afféle bonus trackként funkcionál a lemezen. A Break the silent night pl. a megboldogult Rock Rádió karácsonyi felkérésére készült, amire aztán lőttünk is egy klipet amiben Szénégető Ricsi barátunk játssza a züllött, drogfüggő, pinabubus télapót. (nevet)

Május 7-ére tervezitek a lemezbemutató bulit (Budapest, Robot). Vissza fogtok térni a rendszeres koncertezéshez is, ha a helyzet lehetővé teszi?
Elég bizonytalan szerintem a helyzet továbbra is, nem tudnám megtippelni sem, hogy fog alakulni az élőzenés koncertek sorsa 2021-ben. Természetesen , amennyiben lesz lehetőség lesznek klubok, lesznek rendezvények visszatérünk majd az élő koncertekhez, de nem látom reálisnak a mai helyzetben (koronavírus ide vagy oda), hogy országos Joystix turnét bonyolítunk le a közeljövőben. (mosolyog)

Nyomtatok tavaly pár akusztikus koncertet. Erre tudomásom szerint nem volt példa korábban. Hogy sikerültek ezek a bulik?
Van előzménye az akusztikus koncerteknek. A Punchline lemezünk előtt kezdtünk el először Duoban akusztikus koncerteket nyomni Acoustix néven, majd csatlakozott hozzánk Ganxsta Zolee dobon, és Big Daddy Laca basszusgitáron. Jó kis hangulatos klubbulikat nyomtunk, aztán az egyéb elfoglaltságok miatt ezt a formációt beszüntettük, de a műsor továbbra is kézben, és fejben maradt, szóval azt a műsort elő tudjuk venni bármikor. Ahogy korábban mondtam neked, a nyár közepén úgy gondoltam, jó ötlet lenne a szülinapomat megünnepelni egy ilyen bulival a Joystix trio felállásával. Székesfehérváron van egy nagyon hangulatos hely szuper kerthelyiséggel, ahol leültünk és csináltunk egy nagyon jó laza kötetlen hangulatú bulit, majd Esztergomban a Sportalsó klub szabadtéri színpadán megismételtük. Nekem személy szerint nagyon jól esett, de nem gondolom , hogy ebből rendszeres dolgot szeretnék. Ettől függetlenül idény nyáron simán el tudom képzelni, hogy újra játszunk pár ilyen jellegű akusztikus örömzenélős kerthelyiséges koncertet.

Mi lesz a sorsa a Supergoo-nak? Párhuzamosan fog működni a The Joysitx-szel?
A Supergoo egy zenei kikacsintás volt részemről. Rengeteg fajta zenét hallgatok és kedvelek, illetve kb egy évtizede hallgatom, hogy miért nem énekelünk magyarul, illetve kéne a bandába egy énekes. Úgy voltam vele, hogy akkor hajrá nézzük meg mit mutatna egy ilyen banda. Megírtam és összeraktam ha jól emlékszem 5 dalt, kitaláltam a nevet, behúztunk pár feldolgozást, és játszottunk pár bulit. Én az első koncert után mondtam mindenkinek, hogy ez a zenekar nem az én zenekarom, mert abból már van egy (a Joystix) .. itt én szeretnék csak egy gitáros lenni, mindenkinek adott a lehetőség a kibontakozásra a kreatív energiák kiélésre. Sajnos ezzel nem élt senki. Én úgy álltam neki, és azt mondtam a többieknek, hogy 44 évesen nekem megnézni azt, hogy egy új banda elindul-e bármerre vagy nem, másfél évnél több időm nincs …. Letelt a másfél év és a dolog egyáltalán nem mozdult meg semmilyen irányban így mondtam a többieknek, hogy nekem erre ennyi időm és energiám volt. A továbbiakban ha folytatják a bandát, az már nélkülem fog történni.

szoszo1.jpg

Van-e még olyan irányzat, amelyben szeretnéd kipróbálni magad?
A Joystix keretein belül hálistennek elég sok számomra kedves stílusban sikerült kipróbálni magam. Csináltunk hip-hop dalt, volt dobos-szájharmónikás blues dalunk, volt zongorás “balladánk” , a Joystix előtt egy rockabilly bandát vittem Sonicdollz néven szóval hálistennek sikerült jópár stílust kipróbálnom, és én úgy gondolom egy jó dal az jó dal… teljesen mindegy mi a stílus. Valahogy ezt a mentalitást szeretném a továbbiakban is a magaménak tudni. Nyilván én is folyamatosan öregszem és változom …. talán ha úgy próbálom leírni, hogy míg 16 évesen Nikki Sixx szerettem volna lenni, most már jobban vonzana az, ha olyan lehetnék mint mondjuk Mark Ronson. (nevet)

A „No Expectations” albumcím sok mindent elárul, de a The Joystix tizenöt éve és több mint húsz év zenélés után milyen céljaid, vágyaid vannak még?
Az utóbbi pár évben engedtem azt, hogy részben más dolgok vegyék át a helyét annak amit a zene jelentett nekem tizenéves korom óta. Hálistennek sikerült olyan dolgokat találnom magamnak amikben sikerült megtalálnom magam és ennek köszönhetően sokkal kisebbek lettek az elvárásaim a zenéléssel kapcsolatban. Az szinte biztosra vehető, hogy mindíg fogok zenélni, és dalokat írni Joystix név alatt, mert ez egyfajta természetes igény nálam. Ha mindehhez hozzájön, hogy elérek olyan embereket a zenémmel akiknek a dalaim , a zenénk bármilyen pozitív töltést ad, lehet ez 40 perc kellemes kikapcsolódás amíg lemegy a lemezünk, vagy egy jó koncert, már elértem azt, ami az én olvasatomban a mai világban elvárható lehet egy ilyen kaliberű bandától, mint amilyen az enyém.

THE JOYSTIX FACEBOOK

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr2916399084

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum