Nemrégiben töltötte be hetvenötödik életévét Nagy Feró. Igaz, hogy a Nemzet Csótánya ma nem csak az egykori nemzedéki hősként, hanem mint a celebvilág sztárjaként él a köztudatban, tevékenységét azonban továbbra is komoly figyelem övezi, ahogy az a jeles dátum kapcsán újfent beigazolódott. Az alábbi beszélgetésben mi is kitérünk erre, akárcsak Feró pályájának alakulására, annak főbb állomásaira, de hősünk hétköznapjaira, jelenlegi elfoglaltságaira és kicsit a jövőre vonatkozó terveire is.

Születésnapodra jelent meg a Nagy Feró 75 című tribute album. Tudtál valamit erről előzetesen, vagy sikerült a meglepetés? Azért is volnék kíváncsi rá, mennyire maradt titokban előtted mindez, mert jelenlegi és egykori Beatrice tagok is vannak a közreműködők között.
Semmit nem tudtam. A fiam, egyben a dobosom, Nagy Hunor Attila volt az, aki ezt az egészet producerként megoldotta. Nekem pedig hihetetlen nagy meglepetés volt. Tiszteletét teszi a lemezen Bródy János és Kovács Ákos is.

Éppen Bródy János szereplése a legmeglepőbb a lemezen – legalábbis annak, aki nincs tisztában azzal, hogy a Mire megy itt a játék? nótának ő a szerzője!..
Igen, az a nóta az övé. Ez az egyetlen dal az anyagon, amelyet nem én írtam, de mi dolgoztuk fel, mi játszottuk föl egy lemezre. Át is dolgoztuk keményen, kicsit punkos változatra. Nagyon örültünk, hogy János megbízott bennünket ezzel a dologgal. Őt most is tisztelem és becsülöm.

További különlegessége az albumnak, hogy nem kizárólag Beatrice, de Ős-Bikini és Bikini dalok feldolgozásai is felkerültek rá. Vagyis tulajdonképpen sikerült a teljes életművedet átfogni.
Sokan nem tudják, hogy a Pokolgéptől a Bikiniig elég sok felvételen szerepeltem, és úgy gondoltam, nem árt ezt a világgal tudatni. A Mielőtt elmegyek és társai mind az én, illetve Trunkos András barátommal közösen írt szerzemények.

A koncerteken is játszod ezeket.
Igen, játsszuk, mert rájöttünk, hogy ha én írtam, akkor nyugodtan játszhatjuk. Más felfogásban, de játsszuk.

A lemezen kívül kaptál miniszterelnöki köszöntést, sőt ajándékot is. Ez mennyire ért váratlanul?
Nagyon jólesett, hiszen olyan fügepálinkából kaptam, amelyhez szerintem a Karmelita kolostorban termelték a fügét. Úgy emlékszem, vannak ott fügefák. Írt hozzá egy kis levelet is. Nagyon jólesett, hogy a miniszterelnök úr észreveszi, hogy születésnapom van és foglalkozik vele.

Ha valakié, hát a te munkásságod van olyan hatású, hogy bármelyik oldal bármelyik politikusa lehet a rajongód, tisztelőd, és ugyanígy fel is köszönthetett volna.
Nyilván, és felköszöntenek azok a rajongók is, akik – mondjuk így – elmentek egy másik irányba, de a nagyon nagy baloldali politikusok nem. Érdekes a dolog. Az ember ne felejtse el, honnan indult. Aztán hogy hova érkezik, hogy nem ért egyet velem valamiben, vagy hogy nem tetszik neki, hogy engem Orbán Viktor felköszöntött és ezért nem is rajong annyira értem, az engem nem zavar. Nekem tetszik. Tiszteletben tartom mindenkinek a politikai állásfoglalását, gondoljon mindenki azt, amit akar, de van az ún. művészeti része a dolognak. Ahogy én is hihetetlenül tiszteletben a tartom Bródy Jánost, mert az egyik legnagyobb magyar alkotó, zenész, szövegíró. Nekem születésnapi albummal kapcsolatosan az az elsődleges, hogy az én személyem vagy a szerzeményeim, a tevékenységem összefogta a zenésztársadalmat, és Ákostól Bródyig mindenki megtisztelt azzal, hogy rajta van ezen a lemezen. Ez egy összefogás, mi együvé tartozunk, ami egy nemzeti minimum, ha más nem is.

1989-ben is az volt az elképzelésed és a vágyad, hogy most majd minden magyar ember, a múltjától függetlenül, együtt elindul, hogy egy jobb társadalmi formát valósítson meg.
Igen, és szerintem egy normális embernek ez kell, hogy legyen a hitvallása. Nem pedig az, hogy „Na, most akkor végre bosszút állunk.” Ami elmúlt, az elmúlt. Semmit nem lehet megbosszulni. Más kérdés, hogy naiv voltam ezzel kapcsolatban, mert akik ezt az egész rendszerváltást eljátszották, nem voltak teljesen őszinték. Szinte előre készültek, és tudták, hogyan fog lezajlani. Ebben én természetesen már nem kaptam szerepet.

Amit ezek szerint nem is bánsz.
Nem. Különben is régen volt már, harminc éve. Visszanézni jó, hogy mi történt ott, de a jövőt ez nem határozhatja meg. Ez egyfajta tapasztalat arról, hogyan működik a világ. Hát, ha így működik, akkor próbáljunk meg úgy élni, hogy életben maradjunk.

Volt-e számodra pozitív hozadéka az ezt megelőző időszaknak, amikor a Beatricét tűzzel-vassal üldözte az akkori rendszer?
Ha úgy fogjuk fel, hogy milyen ellenkezés nyilvánult meg irányunkban a rendszer részéről, ez engem csak erősített. Folyamatosan. Még akkor is, ha időnként eléggé elkeseredetett voltam, amiért nem akarnak megérteni, vagy ha értenek is, annál kevésbé engedik, hogy létezzek. Én nem utálom azt a rendszert, az a rendszer utált engem. Ez nagyon nagy különbség! Utólag már nem gondolok vissza rossz szájízzel arra a rendszerre. Nem érdekel, bár sajnos rendkívüli módon befolyásolja az egész életünket.

Mi a helyzet a mai Beatricével? Gondolkodsz még egy következő lemezen? A 2011-es Vidámság és rock n’roll után időszerű volna.
Gondolkodom, most is éppen dolgozom a következő lemezem anyagán. Főleg szövegileg, szellemileg. Reméljük, valahogy túlesünk most már ezen a víruson, és akkor tényleg tudunk dolgozni. Egy zenekart elsősorban a koncertjei éltetnek. Ha azok nincsenek, akkor nagyon nehéz zenekarról beszélni. Most gyorsan kiadni egy nagylemezt, ha már úgyis ráérek?!.. Ez amúgy sem igaz, mert nem érek rá, a vírus mellett is nagyon sok munkám van, hála Istennek. Akár mint filmes, akár mint zenész, akár mint rádióműsor-vezető. De készülni kéne a jövőre is, hátha egyszer csak véget ér ez a nyomorult vírus, és nem löki el azt az ötletemet – nem egyedül az enyém volt, hanem a zenekaromé is –, hogy ünnepeljük meg, hogy a Nagy Feró 75! Hogy egy ilyen koncertturnét csináljunk Magyarországon és a környező magyarlakta területeken is.

Vagyis neked még szerencséd is van ebben a szerencsétlen helyzetben, hiszen le tudod kötni magadat. A Beatricével az óév utolsó napján nyomtátok a Petőfi TV-n az Akusztik Legendák koncerteteket…
Nagyon jól sikerült az a koncert. Minden koncertünk jól sikerül, maradjunk ebben, de ezt visszanézve nagyon büszke voltam rá, hogy egy keményebb hangzású zenekar akusztikusan is megállta a helyét. Jó, én közben átalakítottam a zenekart egy kicsit – tettem bele fúvósokat, meg két lányt, akik vokáloznak, – hogy az egész művészibb legyen. Úgy érzem, hogy amit most leadott a Petőfi TV, az egy nagyon jól sikerült koncert volt. Amikor meghallgattam, azt mondtam, hogy „Na, erre gondoltam! Életem legjobb Beatricéje itt van a színpadon!”

Otthon sem unatkozol. Úgy hírlik, fellépőruhákat, cipőket tervezel és kivitelezel magadnak.
Foglalkozom vele egyfolytában. Ellentétben sok kortársammal vagy fiatal zenész kollégáimmal, én úgy gondolom, hogy a színpadot meg kell becsülni. Meg kell tisztelni azzal, hogy nem abban a szaros gatyában megyek fel, amelyikben egész nap járkáltam. Amerikai, angolszász zenekaroknál ez teljesen megszokott: valamilyen szinten felöltöznek a színpadra, ahogy a stílusukra jellemző.

Ha már a filmes elfoglaltságaidat említetted, mit mondanál az idén indult Keresztanyu sorozatról?
Szerencsém volt, mert a rádióban van állásom, és van a nyugdíjam, a kettőből már el tudnék tengődni. Akkor bejött a Keresztanyu, aminek én nagyon megörültem. Számomra ez egy nagy kihívás, főleg azért, mert Kossuth-díjasokkal együtt szerepelni és valamilyen szinten megfelelni nem egyszerű dolog.

Amúgy is jó ideje rendszeresen jelen vagy a tömegmédiában. Szerepeltél gasztro-műsorokban (Hal a tortán, Vacsoracsata), és voltál mentor / zsűritag az X-Faktorban, illetve a Dalban. Mi alapján döntöd el, mit vállalsz? Bizonyára ma is van miből válogatnod, ami a felkérések mennyiségét illeti…
Elsősorban az dönt, hogy mi az, amit csinálni kell, és mennyire fér az bele az én lelkivilágomba. A legelején, amikor elkezdtem ezt a celebeskedést, nem volt egyszerű a dolog, de arra gondoltam, nekünk, fontosabb embereknek meg kell mutatnunk a kicsit „fontatlan” celebeknek, hogy mi vagyunk, és hogy a celebritás, a híresség nem arról szól, hogy valaki a televízióban látható, amúgy meg nem tud semmit. Úgy gondoltam, be kell menni közéjük. Azóta már négy-öt-hat olyan zenésztársam is volt, aki bevonult ebbe a celebvilágba, és mind jól szerepelnek! Nagyon örülök neki, mert ez fontos.

Nem bosszantó számodra, hogy a nagyközönség tudatában immár inkább celebként, mint előadóművészként létezel? Az egy dolog, hogy a rádió-és tévéműsorokban is önmagadat adod, de zenészként mégiscsak létrehoztál valamit, ami a sajátod!
Ezzel nem foglalkozom. Általában az irigy kortársaim szoktak erről beszélni, meg hogy ők ilyet nem csinálnak. Nem is tudnak, maradjunk ennyiben. Megkérdezném, hogy melyik kortársam tud rádióműsort vezetni. Nem érdekel, ha ők azt mondják, eladtam magam a médiának. Kinek adhatod el magad? A média az egyetlen, ahol meg tudsz mutatkozni. A többi helyen nehezen tudsz előfordulni. Úgyhogy nem nagyon foglalkozom ezzel. Ez most beképzelt duma lesz, de egy nálam tehetségtelenebb ne mondja már meg nekem, hogy mi a rock n’roll és hogy mi az, amit el lehet vállalni! Szerintem minden műsorban, amelyben szerepeltem, saját magamat adtam. A Pappa Pia című filmben is, nincs benne mit szégyellni. Amikor mentor voltam, én voltam a legjobb mentor. Mit kell erről beszélni? Ja, hogy valakinek ez nem tetszik, mert ő egy szerencsétlen egyvágányú zenész? Hát, az az ő baja!

Mentorként igen emlékezeteset nyújtottál, amikor az egyik kibuktatott jelentkező kérte számon tőled, hogy van-e hangod, te pedig azzal rendezted le, hogy "Lehet, hogy nincs hangom, de legalább én vagyok a Nagy Feró!”
Persze, amikor megpróbálnak beszólni, akkor az embernek el kell találnia azt a hangot, amivel ezt le tudja szerelni. Általában ezek improvizációk nálam, előre nem tudok készülni egy ilyenre.

Viszont igazi tehetségek felfedezésében is volt részed. Kiket neveznél a maiak közül komoly egyéniségeknek? Látod-e valakiben a jelenkor Nagy Feróját?
Az ország legjobb zenekara a Tankcsapda. Nyugodtan mondhatom, hogy a mai kor Ferója az Lukács. Egy sor zenekar születésénél segédkeztem. Most legutóbb meghívott engem a Kelemen Kabátban zenekar, akik csináltak egy egyveleget. Figyelem az összes ilyen zenekart, már csak azért is, mert rádióműsor-vezető vagyok.

Annak idején a Garázs fergeteges sikerrel futott a rádióban. Tudod most az ott szerzett tapasztalataidat hasznosítani?
A Garázs arról szólt, hogy bevonultam a rádióba, az ország második legnépszerűbb műsorát csináltuk, aztán szép lassan kitettek a kommunisták. Rajtam tanult meg műsort vezetni egy csomó mai kereskedelmi rádiós. Megmondom őszintén, nem nagyon akartam, nem érdekel már annyira a dolog, meg én jóval előrébb tartok szellemileg, mint a mai rádiózás. Más a felfogásom, miközben tudom, hogy szabad és független rádió vagy újság nincs. Nem is lesz soha. Amit én gondolok, az nyilván szabad és független, de kurvára függ tőlem. Nincs olyan, hogy függetlennek lenni, ezt csak Marx és Engels találta ki. Ha enyém az újság, akkor azt írod, amit én mondok. Nem azt, amit te akarsz. Legfeljebb megpróbálod belerakni magadat, és ennyi. A rádió és a televízió ugyanez. Ha enyém a televízió, és látom, hogy valaki olyat mond benne, ami nekem nem tetszik, akkor utána majd elmondhatja máshol. Ez olyan, mint a béke. Mikor volt béke? Soha! Az egész természet arról szól, hogy az egyik állat megeszi a másikat. Amilyen állat vagyok, én is megeszem a másik állatot. Akkor van békesség, amikor jóllaktam, fáradt vagyok, és nem akarom elkapni a nyulat. Amúgy meg dehogynem akarom!.. A nyolc óra munka ugyanez. Van ilyen? Nincs! Csak a hülye embereket lehet megtéveszteni vele. Nem én találtam ki! Úgy emlékszem, Chicagóban indult el ez a dolog. Ott találta ki valami hülye, hogy a munkásoknak nyolc óra munka, nyolc óra pihenés és nyolc óra szórakozás kell. Hogy?! Te is újságíróként péntek délelőtt engem fárasztasz ahelyett, hogy pihennél. Az sem úgy van, hogy valaki 6-tól 2-ig orvos!.. Az van, hogy élünk a világban, és megpróbálunk alkotni. Ez lehet egy esztergályos is, tökmindegy. Az is alkot valamit.

Az egyéniségednek mindig is meghatározó rész volt a humor, az irónia, ahogyan az a dalszövegeidben is tükröződik. Mennyiben változott a világlátásod az idők során?
Sokkal türelmesebb vagyok. A közönséget nem lehet eléggé alábecsülni, de a népet sem. Ezt tudomásul kell venni, és ha látod, hogy valaki meggyőződéses hülye, próbálj meg szólni neki, hogy talán nem jó irányban gondolkodik. Nem tudsz vele mit csinálni, meg van győződve a saját igazáról. És vigyázz, a hülye rendkívül okosnak érzi magát! Én ilyenkor arra gondolok, hogy ha ő úgy érzi, neki jó így, akkor miért kell őt megváltoztatnom. Nem is tudod megváltoztatni. Azóta nagyon toleráns vagyok a világgal. Amikor látok valami óriási baromságot, megvonom a vállam és arrébb megyek. Tessék csak elintézni nélkülem, jó? Össze is lehet verekedni, de én nem akarok benne lenni ebben a buliban. Régen beszálltam volna azon az oldalon, ahol az igazságot éreztem. Csak ugye az igazság kérdése is egy filozófiai kérdés. Mi az igazság? Nyilván az, amit én annak érzek. Hát, nem teljesen! Nincs olyan, hogy a te igazságod! Van egy egyetemes igazság. Úgy hívják: Isten.

Ehhez képest hogyan viseled azt a mai felfogást, amikor valaki nem csak az övétől eltérő véleményeket nem képes elfogadni, de a világ dolgairól is kizárólag a saját meggyőződése mentén tájékozódik?
Ne tévedj el! Amit a tömegek mondanak, azt nem biztos, hogy ő akarja mondani, de mondja. Mondatják vele. Amikor a mai világban valamiről véleményt nyilvánítok, már abban is kételkedem, hogy az az én véleményem-e, vagy a Facebookról, a Google-ról és egyéb helyekről szereztem. Ezek iszonyú befolyással vannak a világra, az embereket nagyon könnyen lehet hülyíteni. Igen egyszerű a dolog: ha én mint kicsit ismertebb ember megírom, hogy ezt a vírust direkt kitalálták, jött valaki és megcsinálta, hogy minket megdöglesszen! Utána ennek híre megy, megosztják, és képzeld el, hogy még százezer emberhez jut el a hír, hogy Feró megmondta a frankót. Hát, nem mondtam meg a frankót, mert nem tudom! És utána kiderül, hogy nem is én mondtam meg a frankót, csak elhitették velem, hogy ez a vírus egy kitalált dolog. Vagy az injekció, amit adnak ellene nem jó, mert minek? Egész életemben állandóan kaptam mindenféle injekciókat, amelyek megvédtek a kanyarótól, a kolerától a pestistől, a nem tudom, mitől… Még Sabin-cseppeket is kaptunk. Beadták, és kész. Mi bajunk van? Látod, még mindig élünk! Szóval nagyon nehéz ma úgy véleményt formálni, hogy ne ártsál nagyon ennek a hülye világnak, mert ez a hülye világ még letilt téged. Erre a világra én nem vagyok kíváncsi! Persze kérdezhetnéd, mire vagyok kíváncsi – dicsérd a Rolling Stonest, az elmegy… Te meg nézel, hogy jó, szeretem állatira, de… Magyarul itt egy sugallat van mindenütt. Információs imperializmus van, abban csináltatják velünk ezt az egész baromságot.

Mit tartasz a legfontosabbnak mindabból, amit a gyermekeidnek, unokáidnak át tudsz adni?
Az, hogy ebben a teljesen őrült világban próbáljanak meg embernek maradni. Ha viszont megkérdezed, hogy pontosan mi is az ember, azt már nehezebben tudom megfogalmazni. Az biztos, hogy empátia, szeretet, meg egy csomó ilyen dolog kell, de van az a pillanat, amikor a farizeusokat ki kell verni. Akkor Krisztus mutatja az utat. Kapsz egy lábszárcsontot, vagy bármilyen fával kivered őket. Igen, néha azt is kell. De erre tanítani valakit? Nekik kell eldönteni, hogy mikor mi történik. Azt is, hogy a templomban mi illik, és mi nem illik. De amit a legfontosabbnak gondolok, az a személyes példamutatás. Nem tartom magamat rossz példának. Lehet, hogy beképzelt vagyok, de komolyan így gondolom.

Még évekkel ezelőtt hangzott el tőled, hogy „optimistán bele a reménytelenségbe”. Valóban ennek jegyében éled az életedet?
Az utóbbi húsz évben igen. Én általában optimista vagyok, mindennek a pozitív oldalát keresem. De hogy reménytelen a dolog, az biztos. Gondolj bele: régen úgy ment egy választás, hogy jött egy párt, kétharmaddal nyert, és persze voltak, akik mondták, hogy csalnak és lopnak, de attól még amikor, mondjuk, a szocialisták nyertek kétharmaddal, azért bevették az SZDSZ-t. Akkor nyilván mi mondtuk, hogy csalás. Most meg ők mondják… Igen optimistán kell hozzáállni a világhoz. Reménytelen a dolog, mert hogyan veszed fel a harcot egy információs imperialista világgal?! Nincs esélyed, rendkívüli módon tudják befolyásolni az embereket. Pont azért, mert ha valamit megírnak az interneten vagy bemondja a televízió, akkor sok ember arra gondol, hogy az igazat mondják. Aztán kiderül, hogy nem, de mire kiderül, már reménytelenségben vagyunk. Ezért mondom, hogy: OPTIMISTÁN BELE A REMÉNYTELENSÉGBE. A mai napig tartom ezt, és ez is éltet engem. Ezért vagyok vidám és rock n’roll.

Stúdiófotók: Nagyferó és a Beatrice Facebook. Koncertfotók: Mahunka Balázs
Nagyferó és a Beatrice Hivatalos / Nagyferó és a Beatrice Facebook