RockStation

Dropkick Murphys ‎– Turn Up That Dial (Born & Bred Records, 2021)

Mindenkire ráférne már egy sör! Vagy puding?

2021. május 13. - Elisorne

dm_turn.jpg

Április végén jelent meg a Dropkick Murphys 10. albuma a Turn Up That Dial. A már 25. évét taposó zenekar a kelta punk egyik legismertebb előadója. A Rose Tattoo vagy az I'm Shipping Up to Boston legtöbbünk számára ismert és kedvelt dal, pár sör után elő-elő kerül. Legalábbis akit kicsit is érdekel a műfaj. Na, de milyen lett az új album? Gyakran használt kifejezésem a nem jó, de nem is borzalmasan rossz dolgokra a „meh”. Hát elsőre erre az albumra is ezt a jelzőt használtam. Hogy megbántam e? A cikk végén kiderül.

Vasárnap délután van, az eső szakad, holnap meló, mindennel tele a hócipőd. Beülsz egy kis kocsmába - egy alternatív univerzumban ahol lehet -, kérsz egy korsó Guinnesst a háttérben kellemes zene szól. Kb, így tudnám leírni az albumot. Hozza a megszokott ritmusos Dropkick színvonalat, de nem emelkedik ki annyira egyik szám sem, mint a már klasszikus dalaik.

2019-ben mikor feleszméltem, hogy Magyarországra jönnek, oda meg vissza voltam. Alig vártam, hogy a koncerten lehessek. Visszatekintve nem az volt életem legjobb koncertélménye, ami nem a zenekar hibája volt. Igazából a fél liter sörrel a ruhámon és egy kellemes hátba könyöklésen kívül új kedvenc zenekarral (The Interrupters) és azért jó élménnyel távoztam. Azonban az új lemez bemutatójára már meggondolnám, hogy elmegyek-e. A régi lemezek mindegyikén van 2-3 olyan szám, amelyet teli torokból, tört angolsággal énekel az ember és ha Liverpool rajongó a You'll Never Walk Alone hallatán libabőrös is lesz. (Itt jegyezném meg, hogy mennyire sajnáltam, hogy párom nem tudta kiélvezni ezt a számot, mert próbálta mind a 160 centimet oltalmazni.) Viszont kicsit elkanyarodtam. Szóval, ismét egy könnyen pörgethető, 39 perces 11 dalos lemezt kaptunk.

dkm_band-final-edit_k_photo_kensusi.jpg

Az énekes Ken Casey azt mondta az albumról, hogy: 

Ezen a lemezen az általános téma a zene fontossága, és azok a zenekarok, amelyek azzá tettek minket, akik vagyunk. Reméljük, hogy az album eltereli az emberek figyelmét a gondjaikról. Olyan szerencsések és hálásak vagyunk, hogy abban a helyzetben vagyunk, hogy a magunk módján megoszthatunk egy kis boldogságot. A hálaérzetünk az egekben van. [...] Ha van üzenete ennek az albumnak, akkor az az, hogy "Emeld fel az öklöd és játszd hangosan". Mindannyian rengeteget siránkoztunk már, szóval a fő cél az volt, hogy ez szórakoztató maradjon. Minél sötétebbek lettek az idők, annál keményebben küzdöttünk a felemelkedésért ezzel a zenével.

Míg az előző 11 Short Stories of Pain & Glory album Casey szerint egy „sötétebb helyről jött” addig ezzel az albummal vissza szeretnének ugrani a korábbi stílushoz. Tényleg vidám és energikus lett. Sőt igencsak humoros.

A címadó dal a Turn Up That Dial az első helyet foglalja el a dallistán. Kezdésnek amúgy nagyon jó dal lett és tényleg érdemes feltekerni a hangerő gombot amikor elindítjuk.

A L-EE-B-O-Y a zenekar jelenlegi skót dudása előtt tiszteleg, de a korábbi is helyet kapott egy sor erejére azért. A skót duda jelentős szerepet kap a dalokban, sőt, ha belegondolunk a zenekar egyik védjegye is egyben.

A lemez megjelenése előtt nemsokkal kapott klippet a Queen Of Suffolk County. Ahogy a Middle Finger-nél így ennél a számnál is megfigyelhető a The Pogues zenekar hatása. Bendzsó és Mandolin nem túl gyakori elemek a punk-ban, de Tim Brennan és Jeff DaRosa ügyesen megoldották a dolgot.

Az album legőrültebb dala a Mick Jones Nicked My Pudding lett. Ehhez tavaly készült is egy remek karikatúrás animációs videó, amelyben Mick Jones a The Clash gitárosa lenyúlja a srácok pudingját. Állítólag amúgy a dal igaz történeten alapul, amelyet Ted Hutt az album producere mesélt a srácoknak, hogy vele ez tényleg megtörtént egy vacsorán. A klipben a történet vége Happy End lett, reméljük a valóságban is kárpótolva lett Hutt. 

Amikor írtam az album megjelenéséről akkor a H.B.D.M.F című dalt emeltem ki, mint remek alternatíva a nagy sikerű Ma van a szülinapom nóta helyett. Tényleg jó lett, biztosan remek hangulatot adhatunk vele barátainknak, ellenségeinknek pedig maradhat a régi.

A Smash Shit Upot mintha már hallottuk volna egyszer… Persze ismételni nem rossz dolog, de nekem talán ez volt az album egyik csalódása. Nem ugyan az félre értés ne essék és maga a szám jó ,csak hasonlít egy már régi kedvencre. Először azt hittem csak az én agyam játszatja velem a bolondját, de láttam, hogy más is ezen a véleményen volt, így kicsit megnyugodtam, hogy nem nálam csúszott félre egy áramkör. Aztán lehet nem is tűnik fel ez sok embernek és csak a stílusuk magja miatt tűnik hasonlónak.

A Chosen Few egy vérbeli punk nóta lett odamondással és kemény szavakkal. Egyrészt szó van benne a COVID-ról, Trump gyerekes viselkedéséről és a járványról alkotott véleményéről, hogy ez is csak egy influenza. Néhol túl egyszerűen fogalmaz a dal a demokrácia és a kompromisszumok kérdésében, de nem is több száz oldalas esszét várunk egy 3:31 perces számtól. Azonban kiemelnék egy sort a szövegből, amely szerintem hatalmas önkritikáról tanúskodik:

We used to be the heroes, today we are the trash.

Az utolsó szám az albumon a I Wish You Were Here amely nem egy Pink Floyd feldolgozás, hanem az énekes Al Barr édesapjához szól és egyben állít emléket mindazok számára akiket elvesztettünk. Nem csupán azokra gondolnak itt a srácok, akiket az életünk során különféle betegségek és tragédiák során vesztettünk el, hanem a COVID áldozataira is. A hozzá készült klipben házi felvételek is helyet kaptak és mindezt tavaly , karácsony előtt adták ki. A Dropkick Murphys az elmúlt 9 albumon egyszer sem zárta a lemezt szomorú dallal azonban most kivételt tettek. Casey úgy fogalmazott ezzel a dallal kapcsolatban, hogy: Itt van 10 dal, ami mosolyt csal az arcunkra, most álljunk meg és szánjunk egy percet az elhunytakra.

Az ismertető elején azt mondtam, hogy ez az album nem lett a legjobb, ezt még most is fenntartom. Bár a dalok mögé nézve van amelyik mondanivalója nagyon jó, mégis nem ez a legjobb Dropkick Murphys album. Csupán jó. Vannak jobb számok rajta és biztosan előveszek még párat lehet meg is szeretem némelyiket. Az idő majd eldönti. A tiszteletadás, az emlékezés nagyon szép dolog a srácok részéről és minden tiszteletem az övék érte, a pontozáshoz ez is hozzá járult.

rockstation_pontozas_4.jpg

Aki még nem tudná, annak mondjuk, hogy a zenekar elvileg (reméljük gyakorlatilag is) 2022. február 9-én a The Interrupters társaságában Budapesten koncertezik. Részletek erről ITT.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr616557670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nevem Dán, Bogdán 2021.05.14. 13:25:02

Mindenkire ráférne már egy habkönnyű disznóvágás!

Milánói Makarenkó 2021.05.14. 13:49:22

Mindenkire ráférne már néhány dózis. Mint arra a férfira, aki hat dózis Pfizert kapott.
"Hat dózis egy helyen /tü-tűrü-rü/
Egy a védettségi igazolás miatt /tü-tűrü-rü/
IGEN!, Öt, hogy jó napod legyen!"
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum