RockStation

AMORITE: ARCHAIC FACES OF ECSTASY (Sun & Moon Records, 2021)

Nem a sört lóbáló headbangerek kedvence

2021. június 17. - rattlehead18

amorite_archaic.jpg

Az Amorite neve nem lehet ismeretlen a magyar death metal mezőnyben otthonosan mozgó hallgatók előtt. A 2014-ben duóként indult Komárom-Esztergom megyei formáció hat éve jelentkezett az Invisible Fire című bemutatkozó anyagával, majd rá egy évvel egy EP is megjelent az Amorite logója alatt. Fizikailag mindkét hanganyag kazetta alakjában öltött testet, utóbbi a Gravitomagnetic Instability-vel megosztott split formájában. A két kiadvány a magyar undergroundban elhintette ugyan a csapat nevét, de a nemzetközi mozgalomba történő kilépéshez ebben a formában kevésnek bizonyultak.

A csapat a június közepén CD-n kiadott Archaic Faces Of Ecstasy című második nagylemezzel terjesztés terén nagyot fog előre lépni, hiszen a tavaly már digitális formában, szerzőiben kihozott album mögé a nemzetközi underground egyik tekintélyes kiadója, az erdélyi bázisú Sun & Moon Records állt be. A lemez híre tehát garantáltan el fog jutni a határainkon kívüli célközönséghez. A kiadó többek között olyan zenekarok útjait egyengette, mint az undergroundban ünnepelt dél-amerikai Selbst, a mindig a saját ösvényén járó erdélyi Siculicidium, vagy a francia suicidal black metal kiválóság, Nocturnal Depression. A fentiekkel azonos istállóhoz tartozni eleve rangot ad egy friss produkciónak.

A Keszi Csaba gitáros/basszusgitáros, Szabó Péter dobos/vokálos, és a 2016-ban csatlakozott Sass Márton énekes alkotta trió az Archaic Faces Of Ecstasy koronggal bizonyítja, hogy helyük van ebben a mezőnyben. A cím ugyan megtévesztő, hiszen nem sok archaikus elem van a nótákban, hiszen a srácok a jobb jelző hiányában kortárs megjelöléssel illethető death metal mellett kötelezték el magukat. Az Amorite nem a death metal címszó alatti régi leckét mondja fel, hanem a maga módján igyekszik járatlan, vagy legalábbis nem kitaposott ösvényekre vezetni a death metalt. A kísérletező kedv ellenére viszont nem estek a kortársakat jellemző terjengősség csapdájába, a lemez ugyanis csupán félóra, mégsem érzem kevésnek, illetve befejezetlennek. A nyolc forrongó szerzemény figyelmen kívül hagyja a hagyományos dalszerkezeteket. Az egyes tételeknek mégis van irányuk; elindulnak, majd tartanak valahová, nem esetleges ötlethalmazok, egymásba folyó masszák. A hangzás nem túlcsiszolt, de nem is kaotikus, azaz a lemez az irányzat kapcsán felállított elvárásoknak megfelelő, kellően áttekinthető hangképet kapott.

amorite_band_2021.jpg

A nyitó Collapsed Conciousness egy lassabb tempójú szerzemény, esetenként rövidebb begyorsulásokat eredményező hirtelen váltásokkal, doom-os pengetésekkel és mély hörgésekkel. A Frozen Time című, black metalos hatásokat hordozó dalban a korai Celtic Frost befolyását érzem, az egyszerű, de megtekert riffekkel teremtett hangulat legalábbis hasonlóan túlvilági, mint a Morbid Tales szerzeményeinek aurája volt annak idején. A Timeless Chase egy lávaszerű kitörés, a lemez talán leggyorsabb tételeként indul, melynek lendületét a legváratlanabb helyeken törik meg egy-egy kiállással, vagy rövidebb hangszeres merengéssel, árnyalatnyi törzsi jellegű ütemekkel.

Az Ayahuasca kezdő dallamai az előzmények tükrében könnyebben memorizálhatók, egy hirtelen váltással azonban ránk ront egy norvég riffelésű középrész, majd a doom-death riffek veszik át a főszerepet. A hangkollázsokkal felvértezett címadó egy ütős hangszerek által dominált instrumentális átvezető az ős-death metal szerzeményként kezdődő Initiation előtt. A legnagyobb utat talán ez a tétel járja be, kifejtősebb instrumentális részeket, mogorva doom riffeket és félakusztikus pengetéseket, illetve indulószerű dobokat is csatasorba állítva. Sass Márton vokáljai kapcsán érdemes kiemelni, hogy a zömmel mély hörgések ellenére a dalszövegek sokszor szövegkönyv nélkül is érthetők. A Metamorphosis a lassú és gyors részek ütköztetésére épül, a záró Footsteps In The Blaze pedig egyfajta kivonata az előzményeknek.

Az Amorite lemeze nem lesz a sört lóbáló headbangerek kedvence; az Archaic Faces Of Ecstasy azokhoz szól, akik hajlamosak és képesek is időt szánni egy lemezre, elmerülni egy death metal korongban, nemcsak zúzni, csapkodni akarnak a muzsikára.

45kop.png

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7116593882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum