RockStation

PARALYZED - PARALYZED (2020)

Itt az új germán finomság!

2021. június 29. - KoaX

paralyzed.jpg

Amikor az internet, főleg a YouTube bugyrait bújom, hogy mikor találok valami számomra érdekeset, elgondolkodom azon, hogy vajon más is van ennyire elszánt? Nem nyugszom meg, kellenek az új zenék, az új behatások, amik tovább lendítenek a nehéz napokon. Így akadtam rá a német Paralyzed zenekarra is.

Nem hallottál még a PARALYZEDról? Nem is csoda, hiszen egy teljesen friss zenekarról beszélünk, akik Bambergből származnak, és mindössze két éve léteznek. zenei alapjuk az old school blues alapú stonerrock. Innentől adva volt, hogy nekem ez az alfaj annyira nem fekszik, de valahogy a hangulatom mégis megvolt hozzá. Így neki is estem az első albumuknak, amit saját magukról neveztek el. Nem szeretem a selftitled megoldást, de sokan folyamodnak ehhez. Ez van... Milyen a zene?

Az albumon tíz dal hallható, és a sound az első perctől kezdve megfogott. Élő, telt, kellő gainnel megáldva, talán itt-ott még egy kis fuzzal is megszórják az egészet. Az intrónak szánt Paralyzed egyből meghozza az ember kedvét ahhoz, hogy tovább tolja az anyagot, így csukafejessel ugrottam neki a lemeznek. A Lucifer's Road (My Baby And Me) meg is mutatja nekünk az első rifftől fogva, hogy mire számíthatunk, ha tovább hallgatjuk a germánok anyagát. Old school hangzás, Hendrixet idéző hangulat. Néha az ének nekem kicsit túl modoros, de ettől függetlenül totálisan élvezhető. Talán, ha halálhörgés lenne rajta, akkor jobban magaménak tudnám érezni az egészet, de így sem rossz. A Prophets eleje totál más, mint ami a dalból lesz. Legendákról, mesékről és a próféciáról szól, aztán a dal közepétől megjön a vastag gitársound és a karosszékben hátradőlve, mosollyal az arcunkon bólogatunk, hogy ez az! Aztán ott van még a Lowland, amiben olyan vaskos basszust kapunk a képünkbe, hogy annak minden egyes taktusát élmény hallgatni. A rekesztős ének talán itt tetszik a legjobban. Itt tudom a legjobban beleélni magam a szövegbe is. És essen szó még a lemez vége felé haladva a Green Eyes-ról is, amiben olyan szólok vannak, hogy seggre ül tőle még a legbetépettebb dobos is, annak ellenére, hogy ül. Nekem nagyon adta, hogy ebben a dalban kicsit kiléptek a középtempós komfortzónából és megpörgették jobban a témákat.  Hozzá kell tenni, hogy a szólógitárosnak nagy barátja a wah pedál, ami igazából nem is baj, mert ebben a műfajban elengedhetetlen darab.

Összességében totál elégedett vagyok az első albumos zenekar bemutatkozásával. A nagy áttörések már szerintem nem úgy mennek, mint régen lásd például a Metallica. A mai szinten egy tök korrekt, kellemes albumot kaptam, ami a háttérben tök jól tud működni. 

4kop.png

Béke, Szeretet, Metal

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr7216606890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum