A magyar death metal fanatikusainak nincs okuk panaszkodni, hiszen a közelmúltban sorra jelentek meg a hazai csapatok figyelemre méltó kiadványai. Olyanokra gondolok, mint a Deprived Of Salvation nagylemeze, az Os bemutatkozó korongja, a Mephitic Grave debütálása, a Damnation remekbe szabott kislemeze, vagy éppen cikkem tárgya, a Molis Sepulcrum első EP-je.
Valamennyi kiadvány alapvetően régi iskolás death metalt tartalmaz, de hiába a stílus relatíve szűk keretei, az összes anyag önálló arculattal rendelkezik. Mindannyiuk közül a szegedi bázisú Molis Sepulcrum talán a leginkább hagyományőrző alakulat. A srácok orthodox formában vezetik elő az áporodott riffeket, zenéjükbe semmilyen külső befolyást nem engednek, nincsenek black metalos száguldások, thrashes riffek, doomos borongások, sem grindos blastbeatek.
Ahogy a zene, úgy a dalszövegek és a kiállítás is maga a death metal, abban a formában, ahogy az alapító atyák a 80-as évek közepén, korai demóikon lefektették a stílus alapjait. A szövegek áttekinthetők, nem valami zavaros ideológiai szálra lettek felfűzve, a téma maga a halál és annak különböző aspektusai. A Molis Sepulcrum világában tehát semmi egyébnek nem jut, nem juthat szerep a szó legszorosabb értelmében vett death metalon kívül. A többek között a Gravecrusher soraiból megismert Disemboweler énekes/bőgős és Alkoholizer gitáros Winehammer ütőssel álltak össze, hogy old school death metalban letegyék a névjegyüket.
A nyitó The Prey fenevadként ront a hallgatóra, azaz felesleges intro, netán hangulatteremtő felvezető nélkül indul az első roham. A közepesen gyors tételben ott van minden, amiért ebben a stílusban rajongani lehet, öblös hangzás, zakatoló gitárok, vijjogó szólókezdemények, mély hörgés, ötletes pörgetések. Az Impaled By Fear középrészében a muzsikusok megmutatják, hogy nemcsak a zúzáshoz értenek, a dalban több remekül elkapott instrumentális betét is helyet kapott, melyek számomra a korai Dismember világát idézik. A The First Insection eleje kicsit visszavesz a tempóból, azonban rövid időn belül itt is begyújtják a rakétákat, a dal azonban alapvetően egy mogorvább, lassabb szerzemény, mint a nyitó tételek. A negyedikként elővezetett The Agony Of Decease is hasonló kreatúra. Az utolsó két tétel, azaz a Ready For Dissection és a címadó a legerősebb Molis Sepulcrum szerzemények, ezek ugyanis - bármilyen képtelenül is hangzik - kerekre csiszolt dalok, szélsőséges létük ellenére memorizálható témákkal lettek felvértezve.
A Molis Sepulcrum világa a később nagyra nőtt zenekarok demós korszakát idézi, gondolok itt az Amorphis elődjének tekinthető Abhorrence demóira, a norvég Phobia (azaz a későbbi Enslaved), az Asphyx, a Grave vagy a Gorefest első szalagjaira, vagy a honfitárs Age Of Agony korai munkáira.
A teljességhez hozzátartozik a kiváló borítókép, amely az előttem ezidáig ismeretlen Sickness666 munkája. A logo is maximálisan passzol az összképhez, mely a Tales Of The Morbid Butchers fanzine boncmesterének, azaz Soós "Size" Zoltánnak az érdeme. Ezekkel együtt teljes az a kép, amit a szegedi trió bő húsz percben elénk tár. A maga szűk keretek közé szorított műfajában a Left For The Worms egy hibátlan teljesítmény, így - hiába, hogy csak egy EP-ről van szó - jár a maximális pontszám!
