RockStation

Spiritbox - Eternal Blue (Rise Records, 2021)

Van benne spiritusz...

2021. szeptember 22. - Elisorne

spiritbox_eternal_blue.jpg

Hozott nekünk a szeptember 17-e egy bemutatkozó albumot a kanadai Spiritbox-tól. Az énekesnő Courtney LaPlante és férje Mike Stringer korábban az Iwrestledabearonce tagjai voltak. 2016-ban azonban megalakították saját együttesüket Spiritbox néven. Jó munkához idő kell szokták mondani, lássuk hát, hogy mi tartott eddig.

Elöljáróban az albumról annyit, hogy igazi stíluskavalkád. A kellemes alternatív metalos hangzást felváltja az igazi metalcore, hogy aztán már-már elektronikus dalra hajazó pillanatokkal megszakítsa azt. Eli Enis, a Revolver munkatársa úgy jellemezte a zenekar zenei stílusát, mint az "alt-metal elegáns énekkel és dübörgő djent groove-okkal” ÉS tényleg.

Ugorjunk is fejet az albumba. A Sun Killer első pillanataiban valahogy én egy sci-fi film kezdetén éreztem magam. Nem tudom megmagyarázni miért, lehet csupán elvonási tüneteim vannak. A dal lassan kúszik be az ereinkbe, hogy aztán, mint egy napkitörés úgy zúduljon ránk Courtney üvöltős éneke. Itt jegyezném meg, hogy az énekhangja szerintem jobb és ezt ők is észrevehették, ugyanis az album végé fele már kevésbé veszik elő a dalokban ezt a fajta éneket. Bár a Hurt You nagyrésze még ilyen. Azonban a dalhoz illik is ez a hullámzás. Érdekesség, hogy a dal munkacíme’ Heavy Clown’ volt ugyanis rengeteg általuk kedvelt nu-metal utalás található benne. Külön kiemelném a gitár és a dob tökéletes harmóniáját a dalban.

Az Architects-ből ismert Sam Carter közreműködésével készült a Yellowjackets-ben ahol már az említett elektronikus hangzás feltűnik. A sikítás ebben a számban már nem kiemelkedő, azonban Courtney megemlítette a dallal kapcsolatban, hogy az egyik legmélyebb, legijesztőbb sikoly hallható benne, amit valaha is kihozott magából.

A The Summittal kapcsolatban beszéljen helyettem inkább az énekesnő, ugyanis nála jobban senki nem ismertethetné ezt a dalt, amely nekem személyes kedvencem lett. (Azonban nem az egyetlen.)

Van ez a fantázia a fejemben, hogy van ez az új zenei műfaj, aminek semmi értelme, de szinte olyan, mintha a paraméterek olyan műfajokból lennének kihúzva, amiket én szeretek. És ez az, ahol a 'The Summit' él. Nehéz besorolni a metal dalok közé, de a gitár annyira mély és tiszta. Vokálisan sok inspirációt vettem The Weekndtől és Charli XCX-től, különösen az, ahogyan a refrén utolsó sorát igazán játékos módon hagyja leereszkedni.

Az első dalok egyike volt a Secret Garden amelyhez egy klip is készült még májusban, ahol különböző életszakaszban ismerhetünk magunkra a szöveggel kiegészítve a látottakat. Talán ennél a számnál jutottam el oda, hogy a Spiritbox felkerül a követendő zenekarok listájára.

Ugranék egyet a Holy Rollerre a hozzá készült videó miatt is. Kár lenne kihagyni ezt a dalt és a hozzá készült klippet ugyanis valami zseniális a szende virágkoszorús lány és a - nem is tudom - parasámán lány váltakozása egy finom kis d’n’b aláfestéssel. Egy interjúban azt mondták a dallal kapcsolatban, hogy:

A küldetésünk a következő volt: 'Csináljuk a lehető legnevetségesebb dalt, amit csak tudunk'.

Kicsit tényleg az lett.

Az album címadó dala az Eternal Blue talán ez egyik legjobban sikerült track a lemezen. Érezni rajta a törődést és a kemény munkát. Felfedezhető benne egy kis Depeche Mode is a szintetizátor miatt, vagy talán a belecsempészett ’80-as évek feeling miatt. Tetszik, hogy a dalnak kerete van ahogy indul úgy zárul. Helyett kapott benne egy kis gitárszoló Michael Stringertől amely eddig nem volt jellemző a dalokban.

Újra az elektronikus hangzásban találjuk magunkat a We Live in a Strange World által. Amikor először hallgattam a lemezt rá kellett néznem a lejátszóra, hogy hova kalandozott el. Azonban miután másodjára hallhattam az albumot rájöttem, hogy illik az egészbe. Ezt a fajta vonalat viszi tovább a Halcyon is viszont itt már több metalos hangzást vittek bele a dalba.

Az Eternal Blue legjobb trackje szerintem a Circle With Me lett. Ebben a dalban minden benne van, ami a Spiritbox-ra jellemző pedig egy délután alatt íródott a stúdióban az utolsó pillanatban.

Elérkeztünk az utolsó dalhoz, amely nem más, mint a Constance. Ez a dal arról szól, hogy elveszítesz valakit, akit szeretsz, még mielőtt elveszítenéd. Courtney 2020 nyarán írta, amikor a nagymamája meghalt, és az utazási korlátozások miatt nem tudott elbúcsúzni tőle. A klip egy óda Dylan Hryciuk rendező nagymamájához, "Constance Hryciuk"-hoz, akiről a zenekar a dalt elnevezte. A dal a 88. születésnapján jelent meg. Egyszerűen gyönyörű…

Összességében tehát a Spiritbox 2021 igazi meglepetése számomra és ez egy tökéletes bemutatkozó album. Ez a zenei vegyesfelvágott amely a dalaikban megtalálható az én lejátszási listáimra is jellemző így lehet csak ezért, de én nagyon megkedveltem őket. Remélem a továbbiakban is jobbnál jobb dalokkal kápráztatnak el minket.

rockstation_pontozas_5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5216693666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum