"Akinek sötét a lelke, sötétek az álmai is. Akinek még sötétebb a lelke, az már nem is álmodik." Az idézet a CD borítójának belső oldalán olvasható. Az erdélyi pokoljárók friss kiadványa váratlanul ért, hiszen nem új albumról, mégcsak nem is nagylemezről van szó. A Land Beyond The Forest a Pestifer hangszeres és Lugosi Béla énekes által alkotott szövetség 2016-os EP-je volt. A kiadvány a maga idején LP-n, kazettán és digitálisan jelent meg, a teljesség jegyében a CD formátum az ötödik évfordulón vált esedékessé.

Aki már hallotta a banda bármelyik anyagát, tudja, hogy hányadán áll a Siculicidiummal. Ez nem az a zenekar, melynek kapcsán a hallgató könnyen revideálhatja az álláspontját; vagy taszítja ez a világ, és a jövőben nagy ívben elkerüli a hargitai galerit, vagy magába szippantja az üresség. Átmenet nincs. Persze akadnak "könnyebb" anyagok is Siculicidium diszkográfiájában, de a többségnél azok is áthágnak minden határt. A tavalyi nagylemez rám telepedett; manapság is óvatosan közelítek ahhoz a koronghoz, mert a két fekete léleknek olyan mélységeket sikerült megnyitnia, ahová az ember a kút kávájáról önként csak ritkán merészkedik. Az avatott zenészek feltehetően tágra nyílt szemekkel olvassák, hogy miről is beszélek, hiszen ezek a figurák rendesen még a hangszereiket sem hangolják be, egyszerű témáikat bárki el tudná játszani, groteszk szövegeik, kántálásaik pedig nem egyszer visszataszítóak. Hangulatot viszont tudnak teremteni…

Pestiferék önmagukat a perifériára helyezve csak a zenét adják, itt nincsenek sallangok, maszlag és parasztvakítás. A Land Beyond The Forest egy rendhagyó anyag volt a Siculicidium történetében; az eredeti koncepció szerint az LP "A" oldalán saját dalok, a korong második felén pedig feldolgozások kaptak helyet. A három átdolgozott tétel alkotói (Beherit, Desaster, Swans) a sötét muzsikák különféle árnyait képviselik/képviselték. A saját dalok pedig azért különlegesek, mert magyar címet kapott szerzemény a demós időszakhoz hasonlóan ezúttal nincs közöttük. A duóhoz kisegítő muzsikusként Kerti József és Khrul dobosok csatlakoztak. A megtévesztő nyugalmat árasztó intro után a címadó egy, a duótól jól megszokott elfajzott kreatúra, Lugosi torokkínzása ráadásul olyan torzítást kapott, ami még nehezebbé teszi az alaposan összekuszált szálak kibogozását. A Return To The Solar Temple egy egyenesebb vonalvezetésű csapkodás, az egyenletes tempónak köszönhetően mégis van benne valami hipnotikus. Az „A” oldalt pedig az Asylum Retrograde magyar nyelvű gyalázkodása zárja, mely egy, a Lugostól megszokott fröcsögő ráolvasás, a kötelező disszonáns fúvós hangszínnel megterhelve. A feldolgozások áldozatai relatíve széles skálán mozognak, Pestiferék a minimál black metal, a black/thrash és a noise rock mezőnyéből merítettek. A három előadó közül a német Desaster az egyetlen, amit magam is rendszeresen hallgatok.

A lényeg, hogy mindhárom tételre sikerült ráhúzni a Siculicidium egyéni auráját. A teljességéhez hozzátartozik a Sami Albert Hynninen (Reverend Bizarre) által jegyzett borítókép. Mivel speciális anyagról, ráadásul újrakiadásról van szó, a pontozásnak nem látom értelmét. „Elővigyázatosság”!