Konkrét vendégsereggel emlékezett meg az év elején elhunyt énekeséről, Siklósi Örsről az AWS. Az eredetileg a hónap elejére tervezett, viszont Roni megbetegedése miatt eltolt eseményre gyönyörűen megtelt a nézőtér, a tiszteletadás volumene nem volt kérdéses. De maga a koncert sem volt semmi! Már ha szabad ilyen esetben így fogalmazni. (Fotók: Bende Csaba, Zenefestő)
A koncert előtt azon gondolkodtam, hogy ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogy, akkor ezt a buli lehetne akár a zenekar tizenöt éves szülinapi fellépése is. Sokat nem tévedtem, hiszen pont a szomorú apropó miatt az AWS minden korszaka megidézésre került kisebb-nagyobb mértékben, sőt még más, Örshöz köthető nóta is akadt, így a Nova Prospecttel közös Egy Szó, a Dorothy Hozzád hasonlója, vagy az Ersch egy dala, de mindent csak szépen, sorjában!
A koncert a nemrég kiadott Emlékszemmel kezdődött. A négyesben előadott szám szerintem a világ legcsendesebb koncertkezdésének könyvelhető el, hiszen a közönség végig vagy némaságban, vagy halk énekkel kísérte az egyébként sem zajos számot. Libabőrös volt, de nagyon! Abszolút beindította az érzelmeket és egyből tudta mindenki, miért is vagyunk itt.
Innen viszont beindult a vendégénekesek, vendégzenészek áradata, egészen a szintén ének nélkül, pontosabban közönségénekkel, a Madách stílusában előadott Lelket vennék és a záró Viszlát nyár kivételével mindig volt valaki, aki valamilyen módon kisegítette a mikrofon mögött a srácokat (legyünk pontosak, a Lelket vennék Cséry Zoli gyönyörű zongorajátékával ment végig). Nem akarnék belemenni, hogy mikor ki fordult meg a deszkákon (sokan egyébként Örs előtt tisztelegve mezítláb tolták!), ezt ITT végig tudjátok csemegézni, ahogy a dallistát is. Mindenki beleadott apait-anyait, látszott, hogy tényleg tiszteletből vannak ott, mert fontos nekik az AWS és ők is fontosak a zenekarnak. Így távolról is tiszteletem mindenkinek, aki fellépett! Sem pozitív, sem negatív irányban nem tudnék kiemelni senkit. A tiszteletből fakadó energia mindent elsöpört!
Egyébként a dallistába belekötni egyáltalán nem lehetett. Persze mindig van, hogy lemarad egy-kettő olyan, ami közelebb áll az ember szívéhez, de így is egy monstre, harmincegy dalos, két óra negyvenöt perces koncertet kaptunk, ami több mint kielégítő. Biztos vagyok benne, hogy a végére mind a zenészek, mind a közönség tagjai is rendesen elfáradtak. Én legalábbis biztosan, hiába repült el ez a közel három óra, mintha nem is lett volna. Azért ennyi dalt, ennyi időt régen kellett feldolgoznia a szervezetemnek élőben, állóban.
Érdekes koncepció volt egyébként ez a demós korszaktól induló, szépen a lemezeken a jelenig előretörő dalösszeállítás, nekem nagyon tetszett - még ha nem is feltétlen kronológiai sorrendben mentek végig a trekkek, hiszen azért a vendégeket is úgy kellett variálni, hogy legyen egy íve a dolognak. Félelmetes, hogy néhányan mennyire eltalálták Örs előadási módját, hangképzését, persze ehhez a hangbéli hasonlóság sem árt. Lukács Laci például akármit is ad elő, az echte lukácsos lesz, akárhogy is csavarjuk. Lásd: a Mi vagyunk?-ot erről az estéről. Olyan TCS-s lett, mintha nem is az AWS írta volna. Néhány kevésbé karcos hangú énekesnél viszont szinte vártam, hogy mikor ugrik elő Örs a bekapcsolt mikrofonnal a kezében. De sajnos nem így történt...
A nagyszerű koncerten egy apró bibit találtam, a mikrofonok többször megmakacsolták magukat. A szinte végig teli torokból éneklő közönséget, akik szinte tengerként hullámoztak a Park nézőterén, láthatóan ez annyira nem zavarta, de néhány zenésztől azért el-el lehetett csípni néhány kevésbé vidám tekintetet. A technika ördöge nem jókor akart játszani... De ez az este összképét néző szempontból egyáltalán nem befolyásolta.
Azt kell hogy mondjam, a lehetőségekhez mérten egy jó hangulatú koncertet raktak össze a srácok, persze igazán vidáman, felszabadultan véleményem szerint senki sem tudott szórakozni - az okokat talán nem kell részleteznem. Hiányzott egy nagyon fontos tényező, viszont ha ő meglett volna, ez a koncert, legalábbis ebben a formában nem történik meg. Igen, Örsről beszélek. Érte, miatta szervezték, az ő emlékét öregbítették mind a deszkákon, mind lent a nézőtéren, úgy vélem, hogy méltó módon sikerült megemlékezni róla. Akárhogy is folytatja az AWS, ezt a korszakot igazán méltó módon zárták le. A többi meg majd alakul!
A hazafelé úton gondolkodtam egy kicsit. Koncert után mindig próbálom összeszedni, mégis min vagyok túl és általában mosolygok, főleg, ha olyan nekem kedves zenekar buliját láttam, mint például az AWS. Most viszont nem tudtam mosolyogni... Akármilyen príma és minden igényt kielégítő koncert volt az emlékezős mivolta miatt kissé szomorkásan távoztam, hiszen egy fontos szereplőt veszített a magyar zenei élet és ezt a koncert csak még jobban bizonyította: sokkal másabb lesz Örs nélkül az egész.
További fotókat IDE KATTINTVA találtok.