RockStation

“Nálunk nincs hiány új dalokból, ami jó jel szerintem”

Interjú Niklas Karlssonnal, az Orbit Culture gitáros-énekesével

2021. október 05. - moravsky_vrabec

orbitc_band2_2021.jpg

Nemrég jelent meg a svéd Orbit Culture legújabb anyaga, a Shaman EP, aminek kapcsán lehetőségünk nyílt egy jót beszélgetni Niklasszal, a csapat főnökével. Az új minialbum mellett mesélt a dalok születéséről, arról, hogyan boldogulhat manapság egy fiatal banda ilyen vadóc muzsikával, és válaszolt pár személyesebb kérdésre is.

Olvastam valahol, hogy a banda nevét egy online zenekarnév-generátorral hoztátok létre. Hogy is volt ez? Van a névnek valami rejtett jelentése?

Niklas: (nevet) Igen, tényleg így volt. Még az eredeti felállás idején vagy 6 hónapig nem tudtunk megállapodni egy név mellett sem, és már kezdett elegünk lenni. Az Orbit szót mindenképp szerettük volna, aztán rátaláltunk erre az online zenekarnév-generátorra, beleírtuk, az meg kiadta, hogy Orbit Culture. De hogy teljesen őszinte legyek, semmi egyéb jelentés nincs mögötte, sajnálom (nevet).

Ha valaki körülírja a zenéteket, általában a Metallica, a Fear Factory vagy a Gojira kerül elő referenciaként. Elégedett vagy ezekkel, vagy azért más hozzávalókat is említenél?

Niklas: Igazából nagyon is elégedett vagyok ezekkel. A Metallica-vonatkozást nyilván le sem tagadhatnám, pedig – gondolom, tudat alatt – azért igyekeztünk valamelyest eltávolodni tőle. De ők a kedvenc bandám, és tudod, imádok mindent, na jó, majdnem mindent, amit csinálnak. De például Fear Factoryt nem sokat hallgattam. Aztán amikor végül megismerkedtem a teljes életművükkel, megértettem, miért gondolhatták többen is, hogy ők is hatással voltak ránk.

Te vagy a fő dalszerző a zenekarban, hogyan képzeljük el ennek a folyamatát?

Niklas: Nos, az úgy van, hogy itt, ebben a szobában írok meg mindent, és lényegében a keverést és a produceri munkákat is itt végzem; mindent, az első kapavágástól. Persze Christopher besegít a doboknál, de mi valójában sosem használtunk igazi dobokat. Különösen a korai időkben nem engedhettük meg magunknak, hogy rendes stúdióba menjünk, így megtanultuk, hogyan kell az elektronikus dobokat keverni. Mostanra nemcsak hatékonyabban dolgozunk így, de része lett a hangzásunknak. Gondolom, az idősebb generáció biztos kiakad ezen, de ki nem szarja le, mi így csináljuk és kész. Szóval, minden itt történik ebben a szobában, az elejétől a végéig.

Ez a lemezfelvételekre is igaz, vagy csak a dalszerzési időszakra?

Niklas: A felvételekre is, a teljes folyamatra. Szerintem a dalok elkészítésének fontos eleme a produkció is. Egy sima rock mix, vagy hívjuk akárhogy, számomra túl lapos volna.  

A zenétekre és videóitokra jellemzően pozitív reakciók és kommentek érkeznek, ami biztosan motiváló, de ugyanakkor nem jelent nyomást, elvárást is?

Niklas: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs nyomás. Különösen akkor gondolsz erre, amikor elkezdesz írni. Aztán ahogy egyre jobban és jobban elmerülsz a kis buborékodban, végül úgyis saját magadnak írsz, és szerintem így egészséges. Mert ha túlkombinálod, a rajongók és a kritikusok egyből megérzik, hogy hamis a dolog.

Mivel a produkciós feladatokat egymagad végzed, van azért olyan külső fül, akire hagyatkozhatsz, mielőtt elkészülsz a felvételekkel?

Niklas: Mindig eljutok odáig, hogy már annyira elegem van, hogy csak megnyomom az Exportálás gombot, és onnantól kezdve tojok rá. Bár ugyanúgy szeretem a keverést, mint az élő zenélést, ez egy kimerítő folyamat, teljesen leszívja az agyamat. Persze megmutatom másoknak is, a zenekarból a többiek is meghallgatják, és a barátnőm füle is sokat segít, bár ő nem metal-rajongó. De ott van a fejemben is hónapokig, nem hagy aludni, a szemem vérben úszik, hasonló szarságok.

Szóval, ha azt hallod a felvételen, ami a fejedben van, megnyomod a Tojok-rá gombot.

Niklas: Igen (nevet).

Újabban, hogy a promóciós folyamatok zöme online történik, ezek nagy részét a zenekarok maguk végzik. Nektek van menedzsment partneretek, vagy “csináld magad” módon intézitek ezt?

Niklas: Igen, kb. 99 százalékban “csináld magad.” A kiadón keresztül egy PR-céggel is dolgozunk, akik egy részében segítenek, de például a közösségi médiás dolgainkat is magunk csináljuk.

A zenélés mellett hangmérnöki és grafikai munkákkal is foglalkozol, ami nyilván jól jön a zenekarnak is. Szerinted ez elvárás manapság? 

Niklas: Igen, ez jól jön, ha nem akarsz túl sok lóvét költeni ilyen szarságokra. De tudod, én az ilyesmit is szeretem csinálni. Ahogy te is mondtad, sok fiatal banda kénytelen ezt is elvégezni, hacsak a szüleik ki nem fizetnek helyettük mindent. De nálunk nem ez a helyzet. Szeretek videókat fényelni, fotókat szerkeszteni a Lightroom programmal, ilyesmik. Ez is a kreativitás egy formája.

Szerinted egy fiatal zenekar megengedheti magának, hogy csak a zenéléssel foglalkozzon?

Niklas: Szerintem legalább egy kicsit ismerni kell a gépezet minden alkatrészét. Vicces, mert amikor aláírtunk a kiadónál, a srácok egy csomó marketing-fogást mutattak, ha már ők azok, akik értenek hozzá. Azóta magunk csináljuk, a látottak alapján. De mindig vannak, akiktől tanulni lehet. Nekem éppenséggel a Youtube volt a legjobb barátom mostanában, egy fiatal zenész rengeteget tanulhat a segítségével. De ha szenvedélyesen, odaadással állsz hozzá, akkor ez egyáltalán nem probléma.

Ilyen durva zenével milyen szintű sikerrel lennél elégedett?

Niklas: (nevet) Természetesen nekünk is megvannak a céljaink, és szeretnénk eljutni oda, hogy ne kelljen dolgoznunk a zenélés mellett. De alapvetően csak ki akarunk állni és játszani. Ugyanis eddig még nem játszottunk valami sokat, összesen csak egy turnén voltunk, ami elfogadhatatlan. Az emberek nem is hallottak rólunk úgy 2-3 évvel ezelőttig, pedig már 8 éve itt vagyunk. A cél tehát kiállni játszani és lemezeket készíteni, és remélhetőleg egyszer majd meg is tudunk élni belőle. Ha nem írhatok vagy játszhatok zenét, hajlamos vagyok belebolondulni. Szükségem van rá, hogy normális maradhassak.

Rátérve az új EP-re, az első nyilvánvaló kérdés a formátummal kapcsolatos. Miért döntöttetek az 5-számos EP mellett?

Niklas: Úgy éreztük, hogy a Nija lemez promócióját rendesen megakasztotta a kezdődő világjárvány. Már készültünk, hogy indulhassunk turnézni, aztán el kellett fogadnunk, hogy otthon fogunk ülni egy ideig. Szóval azt mondtuk magunknak: jól van, akkor írjunk új dalokat, gyűjtsünk muníciót a koncertprogramhoz, ha majd egyszer újra játszhatunk. Úgy kell elképzelni, hogy van a DAW-ben (~zeneszerkesztő szoftver) egy munkafolyamat, ami lényegében egy csomó dal. Én csak album-adatbázisnak, vagy album-tartaléknak hívom, és egyszerűen ebből kiszedtem ötöt.

A sajtóanyagban volt, hogy a Shaman egy ízelítő az új hangzásotokból, ami közelebb áll az élő megszólaláshoz. Nos, én nem igazán éreztem így, mert ez még mindig baromi komplex és sűrű. Bocs a hülye kérdésért, de ezt hogy értetted?

Niklas: (nevet) Nem, ez remek kérdés. Persze, az Orbit Culture-ben mindig ott vannak ezek az elcseszett, furcsa dobképletek, de ami a gitárt és az éneket illeti, ezeket a dalokat sokkal könnyebb előadni. A dalok szerkezete, a kiállások és hasonlók szerintem sokkal élőbbek. A szólók meg nyilván csak rock szólók, mert mást nem is tudnánk (nevet). De részben igazad van, a dobok miatt. Ugyanakkor Christopher most is ott van a próbahelyünkön és napi 6-8 órát gyakorol. Nem aggódunk.

Nincs Shaman című dal az EP-n, de a Carvings szövegében előkerül ez a motívum. Van valami összekötő koncepció a dalok között?

Niklas: Nekem ez az EP valahogy olyan dzsungeles hangulatú. Ha becsukom a szemem, egy csomó zöldet látok, ezt hallom bele. Ez visszatér az A Sailor’s Tale dalban a kalózokkal, a Krakennel meg hasonlókkal. De például a Mast of the World csak egy nagy “fuck you” a médiának, a Flight of the Fireflies meg a függőségről és az alkoholfogyasztásról szól. A Strangler pedig az influencerekről szól a közösségi médiában, a zaklatókkal és hasonló fura figurákkal. Szóval, elég vegyes lett.

Nekem az A Sailor’s Tale kicsit eltér a többitől. Mesélnél még erről a dalről? Szerinted is más?

Niklas: Igen, és ez teszi izgalmassá. Úgy érzem, ha csak mindig ugyanazt csináljuk, elvész a dolog sava-borsa. Egy zenekari részlettel kezdődött, először csak instrumentális elemekkel, aztán vettem fel hozzá több gitársávot, és ahogy a dal fejlődött, nem tudtam leállni. Teljesen egyetértek veled, hogy egy kicsit másmilyen, furcsa egy dal, de úgy éreztem, hogy ezt is ki kell adnunk.

El tudnám képzelni együtténeklős dalnak is.

Niklas: Igen, reméljük, így lesz.

Ez az 5 dal rajta lesz majd a következő albumon, vagy teljesen újak lesznek?

Niklas: Teljesen újak lesznek, igen.

Ez igen, jó sok anyagot készítetek!

Niklas: Igen, de jól van ez így. Mivel hajlamos vagyok állandóan új témákat írni, nálunk nincs hiány új dalokból, ami jó jel szerintem.

Vannak már turnéterveitek, vagy előbb az új lemez jön?

Niklas: Ahogy mondtam, folyamatosan írunk, és lesz egy új lemez, szerintem hamarabb, mint gondolnánk, de erről még nem mondanék túl sokat. Ami a turnézást illeti, az új koncertszervező ügynökségünkkel még mindig nagyon óvatosak vagyunk, a korona-szarság miatt. De az Orbit-táborban a színfalak mögött továbbra is zajlanak egy új album előkészületei.

Ha csak egy olyan színpadot mondhatnál, ahol örömmel játszanál, mondjuk jövő nyáron, melyik lenne az?

Niklas: Ó, jövő nyár… Igen, ezt mindenképp írd bele: fel kell lépnünk a kurva Sweden Rock fesztiválon! Egyszer az életben elmegyünk a Sweden Rock-ra, szükségünk van rá, igen!

Már mondtad, hogy a zenekar mellett van munkád. Ha megkérdezhetem, ez “civil” foglalkozás, vagy kapcsolódik a zenéhez?

Niklas: Nem, egy autista férfi gondozója vagyok, aminek köszönhetően már évek óta ideális az időbeosztásom. Ugyanis, ha 24 órás műszakokban dolgozom, utána rengeteg időm marad az Orbit-dolgokra, anélkül hogy stresszelnem kéne minden miatt. Igen, ezt csinálom.

Nem éppen 9-től 5-ig meló.

Niklas: Nem, szerintem az szörnyű volna nekem. Persze kipróbáltam, egyből amikor befejeztem az iskolát, de úgy éreztem, két napon belül ki fognak rúgni. Mert fenn vagyok egész éjjel, különösen amikor dalokat írok, tudod, az óra csak ketyeg, és hopp, máris reggel 5 van. Sosem tudnék ilyen munkát végezni, de nagyra becsülöm azokat, akik igen.  

Az a benyomásom, hogy inkább introvertált, érzékeny személyiség vagy. Igaz ez, vagy valójában egy partiállat lakozik benned?

Niklas: Szerintem ezek kéz a kézben járnak. Tudod, nekem is kijutott a mindenféle szarságokból, amiken keresztülmentem, és a szövegek is abból jönnek, amikor magam alatt vagyok. De aztán néha kitombolom magamból ezt a sok szarságot. Nem is tudom, szerintem a legrosszabb napjaimon introvertált vagyok, nem is kérdés.

Mi van most a lejátszási listádon? Új bandák, régi klasszikusok?

Niklas: Oké, egy pillanat. (Niklas itt valóban megnyitotta a lejátszási listáját.) Te jó ég, most majd szégyenkezhetek, tisztára elpirultam. Na jó, a legutóbb lejátszott dal Christina Perri-től a Jar of Hearts, aztán itt van a Highway Tune a Greta Van Fleet-től meg a Northlane-től a Talking Heads.

Elég sokszínű, mondhatni.

Niklas:  Ja, teljesen.

Láttál valami jó filmet vagy sorozatot mostanában?

Niklas: Bár már láttam korábban, újra végignéztem a Trónok Harcát, csak hogy ellenőrizzem, tényleg olyan rossz-e a vége, mint ahogy emlékeztem. És baszki, tényleg, még mindig ideges vagyok miatta. Aztán kompenzálásként a barátnőmmel végignéztük A Gyűrűk Ura trilógiát, csak hogy elfelejtsük a Trónok Harcát. Azt hiszem, az volt a legutolsó, amit az elejétől a végéig megnéztem.  

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr5116707470

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum